Rendkívüli képzőművészeti kiállítás nyílt péntek este Marosvásárhelyen, a Kultúrpalota földszinti kiállítótermeiben a 500. évét ünneplő reformáció tiszteletére.

Ahogy Nagy Miklós Kund, a tárlat kurátora mondta, a marosvásárhelyi, illetve a Maros megyei magyar képzőművészek összefogtak, hogy ezt a rendkívüli évfordulót megünnepeljék, hiszen olyan ritka alkalom ez, amely szinte adta magát.

„Sokféle rendezvényt hoztak létre és szerveznek az ötszázadik évfordulón, de ez az első képzőművészeti” – mutatott rá a kurátor, aki elmondta, az is az érdekességei közé tartozik a rendezvénynek, hogy nem csak a ma élő és alkotó művészek állítottak ki, a fiataloktól az idősebb nemzedékig, de azok munkáiból is látható válogatás, akik már régebb, vagy a közelmúltban elhunytak. Például Piskolti Gábor, Szécsi András, Zsigmond Attila művei is láthatók, vagy a Gidófalviné Pataky Etelkáé, akit kevésbé ismer a vásárhelyi közönség, de a művészettörténet nyilvántart.

Ezeket a munkákat a családoktól, leszármazottaktól, műgyűjtőktől kérték kölcsön, és ezek azért is érdekesek, mert a műlt rendszerben, a diktatúra tiltotta a szakrális művészetet, azokban az évtizedekben a múzeumok, képtárak sem vásároltak ilyen jellegű alkotásokat. Tehát most nagyszerű alkalom adódik megismerkedni olyan munkákkal is, amelyek bizonyos módon dokumentálják  az egykori Vásárhelyt, azt, hogy milyen művészek éltek itt ezelőtt hatvan-hetven évvel, kik voltak, akik felfuttatták Marosvásárhely képzőművészeti életét a 60-as, 70-es években – hangsúlyozta Nagy Miklós Kund a megnyitón.

Rámutatott arra is, hogy ez a tárlat elsősorban Maros megyének szól ugyan, de több olyan alkotónak is látható a műve, aki amikor hallott erről a terveről, felajánlotta, hogy maga is részt venne. Így kolozsvári, csíkszeredai, budapesti művész is elküldte a munkáját, fontosnak tartva a marosvásárhelyi szereplést. „Azért is egyedi, mert itt már több mű nem is férne el, ötven művész mintegy száz alkotása látható” – tette hozzá a kurátor.

A kiállítást a sokfélesége, a művek stiláris különbözősége vagy az alkotási időszakok eltérése miatt nehéz volt egységesen megszervezni, de végül megteremtődött az az egyensúly és harmónia, ami nem csak szükséges egy ilyen tárlaton, de előnyös is a kiállított művek számára – hangzott el a megnyitón.

A termekben – a földszinten és az emeleten, – a reformáció nagy alakjainak a portréja látható, illetve olyan művek, amelyek a reformációhoz kapcsolódnak, azt láttatva, hogy egyes művészek hogyan viszonyulnak ehhez a témához, mennyire érintették meg őket például Kálvin, vagy Luther tanai, illetve azok az események, amelyek ötszáz éve történtek és amelyek akkora változásokat hoztak a kultúra, a művészet történetébe.