A csángókról írt könyvet az egykori finn oktatási miniszter, Tytti Isohookana-Asunmaa asszony, akinek művét már angolra és magyarra is lefordították. A magyarul Csángó körkép (angolul The Csángó) címet viselő kötetet hétfő este mutatták be Kolozsváron, a szerző és Finnország bukaresti nagykövete jelenlétében.

"Ez az én történetem: az én találkozásaim, az én tapasztalataim, az én érzéseim a csángók világával kapcsolatban" – mondta könyvéről Tytti Isohookana-Asunmaa, a neves finn történész, finnugor kisebbségek és kisebbségi jogok szakembere, Finnország egykori oktatási minisztere, aki Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusának meghívására érkezett Kolozsvárra.

A házigazda, Magdó János főkonzul tájékoztatta a hallgatóságot: Tytti Isohookana-Asunmaa asszony húsz éven keresztül a finn parlamentben képviselő volt a Centrum Párt színeiben, négy évig kulturális és oktatási miniszter is volt. Az Európa Tanács parlamenti közgyűlésében a finn delegáció tagja volt, és ezen funkciója révén került kapcsolatba a csángókkal. 1999-ben ugyanis felkérték, hogy írjon jelentést erről a, európai népek körében csaknem teljesen ismeretlen kisebbségről.

"Nagyon érdekes és nagyon tanulságos egy nem magyar és nem román ember szemszögéből olvasni a csángókról" – mondta Magdó János.

Ulla Vaisto, Finnország bukaresti nagykövete a "nemzeti kisebbségek tarka egyvelegének" nevezte Romániát, amelynek csángó kisebbségéről azonban nagyon kevesen tudják a valóságot Európában.

Finn viszonyulás: "tiszteljük és óvjuk kisebbségeinket"

Finnország lakossága, amely 700 éven keresztül svéd, majd pedig orosz uralom alatt élt, sokat tud a kisebbségi létről. A lakosság 6 százaléka svéd (tehát ugyanakkora a svéd kisebbség számaránya Finnországban, mint a magyar kisebbségé Romániában), de az állam kisebbségekhez való viszonya jelentősen eltér a romániai gyakorlattól: "Azon dolgozunk, hogy minél jobb kapcsolatot ápoljunk kisebbségeinkkel, mert ők biztosítják országunk kulturális gazdagságát. Két hivatalos nyelve van Finnországnak: a finn és a svéd. A svédek teljes joggal használhatják anyanyelvüket az egészségügy, a társadalmi szolgáltatások, az oktatás terén. Az ország minden iskolájában kötelező mindkét nyelv tanítása. Hisz tudjuk, hogy a népek az anyanyelv és a közös történelem révén őrzik meg identitásukat" – mondta Ulla Vaisto nagykövet asszony, hozzátéve: a nyelvi jogok teljes körű biztosításával adják a svédek és a világ tudomására: tisztelik ezt a 350.000 svéd embert, mint a hogy a többi, sokkal kisebb létszámú kisebbséget is. "A legkisebb nyelvi közösségünknek, az egyik lappföldi (számi) nyelvjárást beszélő népcsoportnak mindössze kétszáz tagja van. Tavaly érettségizett az első diák ezen a nyelven" – tette hozzá a finn nagykövet.

Aki azonnal megértette a "csángó leckét"

Pozsony Ferenc professzor ismertette Tytti Isohookana-Asunmaa asszony kitartó erőfeszítéseit az európai fórumokon, amelyek arra irányultak, hogy az Unió népei ismeretet szerezzenek a csángó közösség létéről és testületei megfogalmazzák ezen kisebbség jogait. Ugyanakkor a finn raportőr fontosnak tartotta, hogy a csángókat felvilágosítsák azokról a jogokról, amelyek őket megilletik. Jelentése révén született meg az Európa Tanács parlamenti közgyűlése állandó bizottságának az az ajánlása, amely szorgalmazta az anyanyelvi oktatást és a csángó nyelvű liturgia bevezetését. Ez utóbbira azonban a helyi katolikus egyház vezetői miatt mindmáig nem került sor, még nemzetközi nyomásra sem, mondta a professzor.

Tytti asszony már mindent tudott az asszimiláció természetéről, amikor idejött – mondta Tánczos Vilmos egyetemi docens, aki már 1999-ben, a finn jelentéstevő első moldvai látogatása során útitársa volt. Tánczos a nyelvi határok ellenére hiteles könyvnek, nagy empátiával megírt csángó panorámának nevezte Tytti asszony könyvét, amely személyes éleményekről és érzésekről számol be, mégis tárgyilagos.

"Bámulatos volt, hogy már első látogatása során mindent tökéletesen megértett, minden helyzetet tudott kezelni" – mondta Tánczos Vilmos Tytti asszonyról. "A csángó leckét, azaz a csángók identitásának kérdését még az erdélyi magyaroknak is nehéz megtanulni, magyarországiaknak még nehezebb. Ő pedig, a távolról jött idegen azonnal minden megértett: a hivatalosságok és egyháziak által kigúnyolt, önkéntesen magyarul tanuló magyar gyerekek és szüleik helyzetét, de higgadtan és diplomációval tudta kezelni azt is, amikor a bákói hivatalosságok nem fogadták, a helyi sajtó pedig félretájékoztatta a közvéleményt látogatásával kapcsolatban" - emlékezett vissza az egykori útitárs.

Emberi jogvédelem - empátiával

"Nyolc alkalommal jártam Moldvában a csángóknál, és nagyon sok barátra találtam ott. Saját érzéseimről szól ez a könyv. Ugyanazokat az állapotokat tapasztaltam meg a csángóknál, amelyben a finnek voltak 150 évvel ezelőtt: amikor a svéd volt az elsődleges nyelv, a mi anyanyelvünk pedig másodrangúnak számított" – mesélte a szerző, aki egyébként nem "csángó ügyek szakemberének", hanem az emberi jogok szakemberének tartja magát.

Tytti Isohookana-Asunmaa asszonynak külön köszönetet mondott Kötő József, aki a finn jelentéstevő romániai kutatóútjai során az Oktatási Minisztérium államtitkára volt. "Tytti asszony emelte a csángókérdést nemzetközi fórumokra. Hogy ez a közösség az egyház és a politikum részéről jövő üldözések és megaláztatások ellenére még őrzi kulturális önazonosságát, hogy nyelve és identitása nem fog a közeljövőben megszűnni, hogy ma már több tucat moldvai településen folyik csángómagyar nyelvoktatás, hogy magyar kultúrközpontok alakultak – ez mind nagy mértékben köszönhető Tytti asszonynak" – jelentette ki a politikus.