Tom Cruise a Top Gun óta először alakít vakmerő pilótát az American Made (Barry Seal: A beszállító) című filmben, ráadásul éppen a nyolcvanas évekbe repít vissza, amikor a kultikus akciófilm készült. A film az amerikai közönségnek bizonyára ismerős, nagy nyilvánosságot kapott politikai botrány könnyed, színes, különösebb mélység nélküli feldolgozása: olyan, mint egy hosszúra nyúlt, rendkívül látványos és szórakoztató információs videó a kolumbiai drogmaffiának és az amerikai kormánynak párhuzamosan dolgozó Barry Seal valóban filmbe illő esetéről.

A filmnek kétségkívül jót tesz a karizmatikus, fogsort és Aviator-napszemüveget villantó Tom Cruise, rajta kívül emlékezetes szereplőt nem is látunk a filmben. A valódi Barry Seal „El Gordo” (A kövér) beceneve helyett csak „crazy gringo”-ként emlegetik kolumbiai drogbáró barátai, ha rákeresünk az igazi Barry-re, akkor értjük is, hogy miért.A filmbeli Barry a szimpatikus, hízásra hajlamos családapa helyett inkább jóképű vagány, így talán jobban el is hisszük neki, hogy cseppnyi óvatosság sincs benne, és sorra vállalja a Medellin drogkartell, a dél-amerikai kommunisták, illetve a CIA, majd a Fehér Ház megbízásait. Háttérbe szorul viszont az a vonatkozás, hogy saját merészségén túl a kusza nemzetközi érdekek, a hidegháború és az egymással versengő amerikai hatóságok áldozata. Bár a sorsa nem egyezik az átlag hollywoodi hősével, túlkapásai ellenére megmarad klasszikus pozitív hősnek, éppen azáltal, hogy nem kerülheti el a sorsát.

A rendező, Doug Liman nem először dolgozik Tom Cruise-zal: a 2014-es Edge of Tomorrow (A holnap határa) című filmben a sztár földönkívüliekkel hadakozott, és a jelek szerint egy újabb részben folytatja a harcot. A kettő között elkészült American Made témája szintén nem idegen Limantől, aki nem csak akciójelenetekben, hanem kém-történetekben is otthonosan mozog: ő a Bourne-trilógia producere, és első részének rendezője, a Fair Game-ben (Államtrükkök, 2010) pedig már leforgatta a Barry Seal történetének párját: ott az anyuka dolgozik a CIA-nek, és kerül politikai játszmák kereszttüzébe.A beszállító viszont csavaros, sötét kémthriller helyett inkább könnyed vígjáték lett, nem nagyon foglalkozik a társadalmi vonatkozásokkal, megmarad az akciónál, a szereplőket különösebben nem kínozza lelkiismeret-furdalás semmiért. Persze ez valószínűleg szándékos döntés: hozzátartozik ahhoz a laza, magabiztos hangulathoz, amilyennek a film a ’80-as évek Amerikáját láttatni akarja Reagan kommunista-ellenes, a hidegháborút lezárni igyekvő, és ennek érdekében magának sokmindent megengedő kormányzatával. A korszakot sikeresen idézi zenében, tárgyakban, színes inzertekben, vagy a VHS-kazettákban, amire a filmbeli Barry Seal élete történetét rögzíti, vagy a kizárólag férfiak által képviselt különböző hatóságok gyűrűjében feltűnő öntudatos női ügyész alakjában.A Barry Seal: A beszállító valószínűleg nem kerül majd fel a legemlékezetesebb Tom Cruise-, illetve kémfilmek toplistájára, de előnye, hogy úgy tud vérbeli amerikai film maradni, hogy nem a jó és rossz folyton ismételt harcáról szól, emellett külön örülhetünk annak is, hogy a sokat látott autós üldözések helyett itt mindenféle repülős látványosságokkal szórakoztatnak, úgy, hogy állítólag tényleg Tom Cruise ül a kormánynál.