17. alkalommal szervezte meg a hétvégén Marosvécsen a Helikon – Kemény János Alapítvány a helikoni írók leszármazottainak találkozóját. Bár a rendezvényen az előző évekhez képest sokkal kevesebben vettek részt, ahogy a szervezők elmondták, fontos megemlékezni a két világháború közötti erdélyi magyar irodalomról, ápolni és őrizni annak emlékét.

A falubeliek közül csupán az iskola néptánccsoportja és a táncosok szülei voltak jelen, míg korábban sokan kivonultak a kastélyparkba, hogy meghallgassák az ünnepi emlékműsort. „Ez nem egy fesztivál, nem egy népünnepség, hanem egy bensőséges rendezvény, amelyről tudnak, bárki jöhet és részt vehet” – mondta H. Szabó Gyula szervező-műsorvezető, Szentimrei Jenő-leszármazott.

A kétnapos rendezvénysorozat a Kemény János emlékezete kiállítás megnyitójával kezdődött a marosvécsi Kemény-kastélyban. A tárlatot a sepsiszentgyörgyi Balassi Intézet – Magyarország Kulturális Központja szervezte az Országos Színháztörténeti Intézet és Múzeum jóvoltából. A kiállítást Szebeni Zsuzsa tudományos kutató nyitotta meg.

A kihelyezett pannókon fényképmásolatok láthatók, amelyek Kemény János életéhez, munkásságához, egy-egy jellegzetesebb eseményhez kapcsolódnak. A leírások kitérnek például az író-mecénás-színházalapító báró születésének és gyerekkorának körülményeire is, arra, hogy az 1903. szeptember 1-én Pittsburgban született Kemény János. Miután édesapja, Kemény István fiatalon elhalálozott, édesanyja, Ida Berenice Mitchel a négy gyermekkel a férje erdélyi rokonaihoz emigrál. A család rövidebb megszakításokkal Alsójárában, a nagyapánál, Kemény Ödönnél talál otthonra. Kemény János tíz évesen a Kolozsvári Református Kollégiumba iratkozik, majd később, 1921-ben a bécsi egyetemre, ahol erdőmérnöknek készül.

A vécsi várat és az ahhoz tartozó birtokot 1923-ban megörökli a nagybátyjától és elhatározza, hogy a vagyont a kultúrára és művelődésre fordítja. Felesége Augusta Paton, a Görögországban régészeti ásatásokat végző angol archeológus és műfordító leánya. Felesége a kommunizmus megpróbáltatásai alatt is kitart mellette. Az első erdélyi helikoni írók találkozóját 1926. július 16. és 18. között szervezi meg Marosvécsen, majd azt követően, közel húsz éven át egészen 1944-ig minden nyáron.

A megemlékezés második napján, a kastélyparkban, a helikoni kőasztalnál H. Szabó Gyula a szervezők nevében köszöntötte az egybegyűlteket, majd Ördög Ferenc marosvécsi polgármester és Benkő Mihály református lelkész mondott ünnepi beszédet, Szabó Dániel pedig Koncz Aladár Áprily Lajoshoz 1926-ban írt szövegét olvasta fel.

Bár a találkozó célja az, hogy az egykori Helikoni íróközösség tagjainak leszármazottai találkozzanak és megosszák egymással, illetve az érdeklődőkkel saját és családi emlékeiket, az idén ők is távol maradtak, mindössze néhányan látogattak el Marosvécsre.