Talán akkor járunk a legjobban, ha a múmia újabb filmes feltámadását nem a fáslis lény, hanem az irigység felől nézzük. Ugyanis úgy sokkal érthetőbb a történet. A Universal vélhetően megelégelte, hogy a Marvel-univerzum milliárdszámra termeli a babérokat (és a dollárokat), hogy a bejáratott figurák (Thor, Hulk, Vasember és a többiek) nem csak átjárnak egymáshoz egy-egy filmben, de önálló sorozatot is lehet építeni rájuk, a végtelenségig ismételve az ismételhetőket. Milyen jó lenne Dark Universe címszó alatt kirukkolni valami hasonlóval, gondolhatták a stúdió agytrösztjei, csak most nem az új idők új szörnyeit vethetnénk be, hanem a klasszikusokat. A patinásakat. A minden időt, korszakot és ízlést túlélt lényeket, akik hol közhelyként, hol toposzként szegődtek mellénk. Dr. Jekyll (és persze Mr. Hyde), a Farkasember, Frankenstein, Drakula, az operaház fantomja és persze a fáslis ember. Egy kisebb csavarral: az eltűnt, a történelemből kitörölt női fáraó porhüvelye.Az újraélesztett múmia tehát egy egész univerzum keletkezése lenne, egymásra rímelő filmekkel, átjárásokkal, előzményekkel és folytatásokkal. (Naiv módon a főcím végét is megvártam, hátha a Marvel-filmek mintájára van ott egy elrejtett jelenet, amely már a következő kalandot is beharangozza. Nem volt. Egyrészt épp eléggé epizódjellegű a mostani adag zárlata, hogy a bolond is érezze, itt már eleve folytatásokban gondolkodnak, másrészt a pótjelenethez már nem lehetett elég bátor az alkotógárda. Ez utólag érthető is, hiszen a pénztáraknál nem úgy muzsikál a film, ahogy azt a producerek megálmodták.)

Az előjelek persze nem túl jók. A jobb memóriával bíró rajongók talán még emlékeznek az 1987-es A szörnycsapat szolidnak is alig nevezhető sikerére, amelyben egy várost próbálnak megmenteni a szörnyek fent vázolt csapatától. Mint ahogy kifejezetten mellément a Sean Conneryvel felálló 2003-as A szövetség is, ahol bár nem szörnyek (a jó fiúk csapata Tom Sawyertől Nemo kapitányon át Dr. Jekyllig vonultatta fel a hősöket) garázdálkodtak, de a zsúfoltság megbosszulta magát: követhetetlen kuszaság, barokk érdektelenség lengte be a mozit.

Ilyen értelemben hát A múmiát inkább óvatos indításként (befektetésként) érdemes nézni, és nem az egyik legrégebbi filmes mítosz újragondolásaként. Mert utóbbiból viszonylag kevés van. A női mivolt és a dupla szembogár sajnos nem villanyozza fel eléggé azokat, akik még nem felejtették el teljesen a Stephen Sommers-féle kalandokat: az 1999-es kalandfilm (A múmia) a maga humorával, könnyedségével és izgalmaival nem hiába ért meg két folytatást és egy előzményt, bár egyre szürkébbé és ötlettelenebbé vált. A 2017-es verzió viszont már eleve ötlettelenséggel indít, humorban pedig talán még az Irigy Hónaljmirigy is lenyomná, pedig ehhez nem lehet eleget süllyedni. Görcs és izzadság lengi be az egész filmet, a vicces beszólásokért a főhős barátja, Malik (Marwan Kenzari) felelne, de ennél idegesítőbb mellékszereplőt már rég láttunk a vásznon. Nem kis írói bravúrral azért sikerül egy filmbe terelni Dr. Jekyllt (és persze Mr. Hyde-ot) és a női múmiát, csakhogy sem Russell Crowe (ez csalódás), sem Tom Cruise (ez várható volt) nem képes megbirkózni a kétpólusú, Jannus-arcú figurával. Az már nem elég, hogy számítógépes trükk segítségével elsötétül valakinek az arca, vagy kibújik belőle a nem sokkal korábban belebújt sötét istenség és ezért kissé eltorzul a hangja. ennél valamivel több kellene, mert így az egész túl papírízű, túl kiszámítható.Ráadásul Tom Cruise neve mostanság egybeforrt az egyre könnyedebb és lezserebb akciófilmekkel, sci-fikkel és krimikkel, ez a fantasy-széria viszont már láthatóan nem az ő terepe, nem is érzi magát komfortosan benne. Az általa megformált Nick Mortonnak mind a gyengesége, mind a bátorsága hiteltelen, miközben mindenáron szeretne olyan széllelbélelt, gyönge jellemű, ám „a szíve a helyén”-szerű hőssé válni, mint egykor Rick O’ Connell volt Brendan Fraser megformálásában. Csakhogy Cruise-nak jobban állnak a határozott, világmegmentő karakterek, mint a műkincstolvajból, muszájherkulessé, majd istenné váló, összeollózott figurák. Ehhez bizony jobb színész kellene vagy kicsivel több szerencse.

A múmia mindent összevetve erőtlen próbálkozás, és nem kell hozzá Thor pörölye, hogy ízzé-porrá zúzza ezt a túl gyorsan felhúzott piramist. Talán az is elég lenne, ha Hangya nekitámaszkodna.