„Csináljunk egy előadást az életről!” – ezt a merész célt tűzte ki magának négy színházzal foglalkozó holland fiatal. Ebből lett 2013-ban a BOG. kísérlet az élet újrarendezésére című előadás, amely egyszerű, és mégis működik, olyan, mintha egy japán designer tervezte volna. Az előadást a Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozó (egyébként erős) csütörtöki napján mutatták be.

El lehet-e mondani 75 percben az élet lényegét? Erre tett kísérletet Judith de Joode, Benjamin Moen, Sanne Vanderbruggen és Lisa Verbelen úgy, hogy cselekvésekre bontották az életet a születéstől a halálig, majd ezt előadássá gyúrták össze. Naivnak és unalmasnak hangozhat, de inkább merész volt, és szórakoztató.Ha bizonytalan vagy valamiben, segíthet, ha leírod magadnak a pro és kontra érveket, elemzel, megpróbálod összerakni a nagyképet, szokták mondani. Valami hasonló megnyugvást kerestek az alkotók is, persze ez végül sosem jön össze, mondta a közönségtalálkozón Lisa Verbelen. 24 évesen, a főiskola és a család biztonságából kikerülve, de még munkahely és biztos bevétel nélkül döntötték el, hogy olyan előadást írnak, amelyik enyhít ezen a bizonytalanságérzeten, tette hozzá Benjamin Moen.

„Megfogni a mikrofont… leülni… remélni, hogy a közönség kérdezni fog… tudni, hogy nem fog…” – kezdte a beszélgetést az előadás stílusában Upor László moderátor. A színészek ugyanis végig főnévi igeneveket sorolnak, néhány melléknévvel kiegészítve, minimális mozgással. A díszlet, jelmez is csak jelzésszerű. „A szavak képekként kezdenek el működni, csak kimondjuk őket, és a közönség fejében elindul egy saját film” – beszélt a módszerről Benjamin.

A saját film tényleg elindult, a közönség tagjai különböző helyeken nevettek fel, egyesek viccesnek találták azt, amit más szomorúnak. Az alkotók sokat dolgoztak azért, hogy az élet ívét a lehető legáltalánosabban fogják meg: 40-50 embernek írtak levelet és megkérdezték őket arról, hogy mit gondolnak az életről, mit éreztek fordulópontnak, milyen szakaszokat azonosítanának be. A többség érzelmek szerint osztályozott. Szinte senkinek nem a munkája volt a referenciapont, ami jó dolog” – fűzte hozzá Benjamin.Első külföldi előadásuk szintén Romániában volt, Kolozsváron, akkor kicsit aggódtak, hogy a közönség nem fog kapcsolódni az előadáshoz, mert túl holland, nem reflektál bizonyos politikai kérdésekre, amelyek Kelet-Európában fontosak lehetnek, mondta a színész.

De az előadás recepciója talán inkább korfüggő, eszerint érzékeny a közönség bizonyos jelenetekre. Aki már az első ősz hajszálaknál tart, jobban rezonál majd például arra, hogy a születés és a halál pillanata között, bármennyire fájdalmas, de véges számú cselekvés közül választhatunk: ahogy halad előre az élet íve, egyre több mindent húzhatunk ki erről a listáról.

Mint kiderült, a 2013 óta játszott előadáshoz maguk az alkotók is változóan viszonyulnak, attól függően, hogy épp milyen életszakaszban vannak. Terveik szerint az előadást addig játsszák, amíg meg nem halnak, de úgy tízévenként újraírják majd az aktuális életszemléletüknek megfelelően.

A boog szó egyébként hollandul íjat jelent, de mivel a csapat megfogadta, hogy csak hárombetűs címeket találnak ki, levágtak belőle egy o-t. A BOG azóta a társulat neve lett, és mivel ezt a fantáziaszót nem fordítják le más nyelvre, mindenki annak érti, aminek akarja. Magyarul bognak, angolul lápnak, szerbül istennek.

A BOG csapat egyik tagja, Lisa Verbelen pénteken egyéni előadását, a ONE címűt is előadja a TESZT-en, délután három, illetve este kilenc órától