Kolozsvár Románia egyik legvonzóbb városa, de vannak hiányosságai – így összegezhető annak a kerekasztal-beszélgetésnek a lényege, amelyet a Kolozsvár-reprezentációk és a szimbolizációs stratégiák megvitatása céljából szerveztek az "árdeli tűnt Athén” – Kolozsvár-dialógusok irodalmi rendezvénysorozat keretében kedden. A kolozsvári találkozón a meghívottak több témát érintettek, szó esett például a feltörekvő réteg szolidaritásvállalásáról a mélyszegénységben élőkkel szemben, és arról is, hogy milyen lehet a magyarországiak Kolozsvár-képe.

Az eseményen, amelyet az Erdélyi Magyar Írók Ligája és a Fiatal Írók Szövetsége szervezett,  György Péter esztéta, az ELTE Művészetelméleti és Médiakutatási Intézetének igazgatója, Kádár Magor kommunikációs szakember, a BBTE oktatója és Selyem Zsuzsa író, irodalomtörténész értekezett.

Világbank felmérése: Kolozsvár Románia legvonzóbb városa

Kádár Magor szerint a Világbank friss felmérése is erősíti azt a kolozsvári identitást, amelyre közösségként büszkék vagyunk. A szakember ugyanis azt látja, hogy a kincses város egyfajta fővárosként funkcionál, és abban a burokban, amelyet kialakított magának, jól érzi magát.

Selyem Zsuzsa kérdésére azt is kifejtette, hogy Kolozsvár sokkal életképesebb, sokrétűbb, virulékonyabb és fiatalabb, mint ahogyan azt a magyarországiak gondolják. Erre a felvetésre a beszélgetés végén érkezett is egy cáfolat a közönség soraiból, de a felek megegyeztek abban, hogy a jelenlegi nem egy gazdasági vita, amelyen adatokról egyeztetnek.

A mélyszegénység problémájával lehetne többet foglalkozni

Az, hogy Kolozsvár egyáltalán tudatosította Patarét helyzetét, már egy jó jel, nem beszélve arról, hogy a város az Európa Kulturális Fővárosa cím elnyeréséért beküldött pályázat külön fejezetben tárgyalja a kérdést – hívta fel a figyelmet Kádár Magor. Ennek ellenére a meghívottak úgy látták, hogy a szolidaritásvállalásban még van hová fejlődni.

Selyem Zsuzsa szerint a feltörekvő réteg és a mélyszegénységben élők között kevés, vagy alig tapasztalható kommunikáció létezik. György Péter hozzátette: probléma, hogy például a szegények és az etnikailag bonyolult származású személyek tematizálása ki van zárva a hivatalos diskurzusból.

Az egyetemek is formálni tudják a kultúrát

A kerekasztal-beszélgetésen a meghívottak érintették az egyetemi felelősségvállalás kérdéskörét is. Kádár Magor arról számolt be, hogy bizonyos keretek között a tanterv szabad, az oktató saját döntése, hogy egy tantárgyat milyen tartalommal tölt fel, milyen kánonokat ismertet a diákokkal. Ilyen módon egy fajta skizofrén léttel szembesül, fogalmazott, mivel nehéz azoknak a diákoknak is megfelelni, akik azt várják el, hogy az egyetem készítse fel őket a piacra, és azoknak is, akiknek az az elvárásuk, hogy az egyetem elitet termeljen.

A meghívottak az elszívó hatásról is kifejtették véleményüket. György Péter elmondta: oktatói tapasztalata azt mutatja, hogy tíz alapképzéses egyetemi hallgatóból hét más országba megy.

A magyarországi kultúrafinanszírozás is szóba került

A beszélgetésen a magyarországi kultúrafinanszírozás témája is felmerült, egyebek mellett a kolozsvári alapító tagokkal rendelkező Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. is. Selyem Zsuzsa például attól tart, hogy az erről az ügyről szóló vitákban gyakran felmerül Orbán János Dénes kolozsvári identitása is, de György Péter szerint ez kevésbé fontos szempont azok számára, akiket foglalkoztatnak az ügy visszásságai.

A beszélgetés apropóját többek között György Péter 2013-ban megjelent Állatkert Kolozsváron című kötete adta, amelyben a szerző személyes tapasztalat nélkül írt Erdélyről. Négy év alatt több minden változott - magyarázta az esztéta. Az egyik változást abban véli felfedezni, hogy szerinte a magyar politika lemondott az erdélyiekről, akiket csak a szavazatok maximalizására használta. Azzal kapcsolatban is kifejtette a véleményét, hogy a magyar kormányt szerinte nem érdekli a magas kultúra és annak fejlesztése. Hozzátette, szerinte Magyarország elveszítette a realitáshoz való viszonyát.