Verseket, novellákat és regényrészleteket is hallhatott a közönség kedden este Nagyváradon, a Varadinum Törzsasztal-beszélgetésén, melynek meghívott vendége Molnár Krisztina Rita költő, író, műfordító volt. A szerzővel Szűcs László, a Várad irodalmi és kulturális folyóirat főszerkesztője beszélgetett az Illyés Gyula Könyvesboltban.

Molnár Krisztina Rita visszatérő vendég Nagyváradon, így az est elején felidézték a tavalyi Törzsasztal-beszélgetését, melynek egyik fő témája a szerző Maléna kertje című könyve volt. Ez alkalommal pedig a Kréta-rajz – mely a szerző szerint az előbbinek nem folytatása, hanem betétregénye –, illetve A víz ösvénye című kisregény.Molnár Krisztina Rita elmondta, hogy bár írni is tanít kamaszokat és felnőtteket, de elsősorban költőnek tartja magát, aki prózát is ír. „A versek teremnek” – mondta később, de a prózára időt kell szánni, az munka, míg a vers: „életszükséglet”. „Nem hiszek az irodalom életkori behatárolásába” – mondta, sosem írt külön gyermekeknek és felnőtteknek, bár természetesen más az, amit egy öt éves és más, amit egy ötven éves megért egy történetből. Nagyon hisz „a közös olvasásban és a hangzó szövegben, ezért tartja jónak például, ah egy család tagjai utazás közben hangoskönyvet hallgatnak.”

A Kréta-rajzban a három főszereplő, Maléna, Luca és Janó külön töltött hete jelenik meg naplószerű formában. További folytatásokat nem tervez a könyvekhez a szerző, úgy véli, ez egy lezárt történet. A Kréta-rajzban három különböző szociokulturális háttérrel rendelkező gyermek szerepében ír, a könyvben burkolt célzások vannak például a mélyszegénységre, a Nógrád megyei munkanélküliségre vagy éppen a menekültválságra. Fontosnak tartja, hogy aktuális kérdésekről írjon, de tapasztalata szerint „finomabb eszközökkel nagyobb hatást lehet elérni”, ezért inkább burkoltan jelennek meg a kérdések.

Mint elmesélte, A víz ösvényéhez – ebben az iskolai erőszak témája jelenik meg ugyancsak rejtettebb módon – kötődő legnagyobb elismerésnek azt tartja, hogy egy pedagógus felhívta és elmondta: mikor felolvasta egy iskolai bántalmazással küzdő osztályban a regény egy részletét, a bántalmazott és a bántalmazók is elsírták magukat, és gyakorlatilag megszűnt a probléma.

A víz ösvénye egyébként kisregény, melynek három társa születik még meg, a szerző Térfogó címmel ugyanis mind a négy alapelemnek (víz, tűz, föld, levegő) szentel egy-egy könyvet. A Lillafüreden játszódó, egy örökbe fogadott kisfiúról és nevelőanyjáról szóló történet az egyik legfiktívebb írása, abban mindössze egy ház és a londiner figurája valós, mesélte a szerző, aki ebből a könyvből is felolvasott, többek között azt a részt, amelyben Herman Ottó és József Attila szobra beszélget egymással.

Az est során szó esett a kiadóváltásokról is, Simonyi Cecília illusztrációiról és Szlukovényi Katalin szerkesztőről, akivel „ismerjük és szeretjük egymást annyira, hogy őszinte velem” – mondta Molnár Rita Krisztina. A szerző két, mondhatni tematikus verssel búcsúzott: Arany János születésének 200. évfordulójára, az Országos Széchenyi Könyvtár felkérésére született az Arany János előtt tisztelgő vers és egy ballada-parafrázis, majd dedikálással zárult az est.

Molnár Rita Krisztina A víz ösvénye című könyvét a kolozsvári Ünnepi Könyvhéten is bemutatja, csütörtökön délután fél 6-tól.