Siklódi Zsolt 51 éves grafikus halálhíre rázta meg hétvégén a művésztársadalmat. A Papó néven becézett jeles és szeretett alkotót és művészetszervezőt hétfőn 15 órakor helyezik örök nyugalomra a szovátai temetőben.

„Sajnos lesznek dolgok, tervek, amiről 2017-ben le kell mondanom. Jó hír az, hogy már jobban vagyok” – írta február eleji szívinfarktusát követően, egy kórházi ágyon készült önarcképe alá Siklódi Zsolt, akit rendkívüli grafikusként, és éveken át a Gyergyószárhegyi Művésztelep művészeti vezetőjeként, majd a Székelyföldi Grafikai Biennálé egyik kezdeményezőjeként, főszervezőjeként, kurátoraként ismertünk. Sokan várták felépülését, szeretettel biztatták, szeretettükkel támogatták, a fénykép alatti hozzászólásaikban is. A hétvégén azonban halálhíréről értesülhettünk.A frappáns, letisztult stílus, amit munkái révén ránk hagyott, és az ember, aki volt, a „melegszívű” szóval összefoglalható. Egy 2014 augusztusában készült interjút kerestem elő, amelyben látni Papó jellemző mosolyát. Gesztusait, ahogyan beszél. Hisz. Megfogja a lényeget.

„A Művészet, mint tudjuk - nem áll egy helyben, az mindig egy folyamat. Nosztalgikus lenne, ha azt kellene ébresztgetni, ami a 70-es években volt - a művészet közben változott, az aktuális helyzet az más. Más a művész és a művészet viszonya. A gondolkodása más. Más felvetések vannak. Mennyire volt aktuális a pszichoanalízis megjelenése és a Dali munkásságának megjelenése? Hatással volt rá. Ma ilyen a környezetvédelmi problémák és a művészet viszonya. Ez is érdekes dolog, lehet, most arra kell reagálni jobban, mert az hangsúlyosabb most, mint egyéb.”

Az az ember volt Siklódi Zsolt, aki midőn részletet szeretett volna fölhasználni az itt közzétett interjúból egyik katalógusába, fontosnak tartotta előtte engedélyt kérni a készítőtől is. Az akkori kérése ad felhatalmazást most a kissé szélzizegős interjúrészlet bemutatására. Ismerkedjék meg Vele mindenki, aki eddig nem.

​

Siklódi Zsolt tavaly május 31-én, 50 éves születésnapjára, rendhagyó egyéni tárlatot szervezett Marosvásárhelyen. A csend arca című jubileumi bemutatkozásán az utóbbi időszakban született, különböző műfajú munkáiból válogatott: nagyméretű metszetek, fotók, grafikai lapok, dúcok, fa-, kő-, bronzszobrok. De karcolatírói próbálkozásait is megismerhették a jelenlevők – a tárlaton lánya olvasott fel rövidprózáiból.A műszaki szerkesztőként, könyvgrafikusként is markánsat alkotó Siklódi Zsoltot most családja mellett sok pályatársa, barátja gyászolja, a Föld különböző részein. Sokhelyütt járt tanulmányúton és alkotótáborban, akkor is nyomot hagyva, ha a múlandó, efemer műfajban alkotott – miként legutóbb 2016 novemberében, a Tsukuba hegyén, Japánban. És a táborban fotózó barátainak, pályatársainak hála egy egész sor fotó tükrözi Papó felejthetetlen mosolyát.