Amint arról beszámoltunk, Zala György monumentális alkotása, az aradi Szabadság-szobor több más erdélyi kulturális létesítménnyel és szellemi örökséggel együtt a múlt héten bekerült a Magyar Értéktárba, és kiemelkedő nemzeti értékként tartják számon.

Az 1849. október 6-án Aradon kivégzett honvédtiszteknek emléket állító kivételes műalkotás nemcsak az aradi magyarok féltett kincse, hanem az egész Kárpát-medencei magyarság számára a szabadságért, az emberi jogokért, az önrendelkezésért vívott küzdelem jelképe. A Magyar Értéktárba való beválogatásával pedig nem csupán a hungarikummá válás folyamata indult el, hanem a világ magyarságának a figyelme ismét a Szabadság-szoborra, Aradra, az aradi magyarokra összpontosulhat – vélte Király András tanügyi államtitkár, az aradi Szabadság-szobor Egyesület elnöke.„Ilyenkor, amikor a Szabadság-szobor újra a figyelem központjába kerül, úgy érzem, érdemes volt küzdelmes munkával 1999-ben kiszabadítani az aradi vár fogságából, és 2004-ben újra felállítani köztéren” – mondta Király András. A szoborcsoportot 2014-ben, Kelemen Hunor RMDSZ-elnök kulturális miniszteri mandátuma idején sikerült felvétetni a műemlékek listájára, amit akkor úgy értékeltek, hogy az alkotás és környezete, a Román–magyar megbékélés parkja egyfajta védelmet kapott.

A magyar Hungarikum Bizottság minapi döntését „minőségi változásként” értékelte az egyesület elnöke, mert ezáltal „az összmagyarság figyelme jobban fókuszál” a Szabadság-szoborra. Az újraállítás óta eltelt közel 13 év alatt érték fizikai és verbális támadások az emlékművet: előbb – gyaníthatóan színesfémtolvajok – néhány bronz elemét lopták el, amiket pótolni lehetett, majd később a román trikolór színeivel mázolták be valakik a talapzatot. A román szélsőségesek részéről voltak olyan kijelentések, amelyek szerint „el kell árverezni” vagy „Magyarországra költöztetni” a szobrot. Ezek a negatív megnyilvánulások mára megritkultak.

„Jó döntés volt, hogy amikor 1999. október elsején, több mint hetven év enyészet után kihoztuk a várból, a minorita templom udvarán kiállítottuk az allegorikus alakokat. Sokan jöttek – még románok is – megnézni, körbejárták, tehát testközelbe került az aradiakhoz, és az ellenzői is meggyőződhettek arról eszmei és művészi értékéről, és hogy a szimbolikája senki ellen nem szól” – fogalmazott az államtitkár.

Király András szerint a várból való kihozatal után egyértelmű volt, hogy a következő lépés az újraállítás kell legyen, vállalva annak a kockázatát, hogy szélsőségesek – vagy éppen a világ minden táján rongáló színesfémtolvajok – megpróbálnak kárt tenni a Szabadság-szoborban. Ehhez képest, az eltelt idő alatt – vélte – viszonylag kevés támadás érte a műalkotást, és az, hogy a román többségű lakosság nagy része is kezdi, ha nem is magáénak érezni, de elfogadni Arad legszebb köztéri szobrát, „a normalitás irányába mutat”.