A magyar kultúra napja alkalmából a gyimesbükki születésű Antal Tibor zenetanár és tanítványa, Baliga Zoltán vette át vasárnap a Németh Géza-emlékdíjat a csíkszeredai református templomban. A jelölés érdekessége, hogy Antal Tibor tanítványként már maga is átvehette a 2000-ben alapított díjat.

Megható közösségi eseményként, a Csíkszeredai Németh Géza Egyesület immár tizennyolcadik alkalommal tüntetett ki olyan „mestert és tanítványát”, aki sokat tett a magyar közösségért, és szívből végeznek értékmentő, hagyományőrző munkát.

„Mindenütt a világon, ahol magyarok élnek, ma arra gondolnak, hogy mi magyarul vagyunk keresztények, és keresztény hitünket magyarul tudjuk megélni. Nem véletlen, hogy a magyar kultúra napján a Németh Géza Társaság tanítókat és tanítványokat, későbbi tanítókat díjaz” – fogalmazott az esemény nyitányán Sógor Csaba református lelkész, európai parlamenti képviselő, aki az Emlékdíj mellé járó pénzjutalom évenkénti mecénása.

Mint mondta: a tanárok, a pedagógusok, a nemzet napszámosai azok, akik a lelkészek mellett „anyanyelvünkön tanítanak meg bennünket élni, gondolkodni és remélni, és a közösségért cselekedni.”

Az istentiszteletet követő ünnepségen Kelemen Csongor volt politikai fogoly Mécs László Vers a boldogságról című költeményét szavalta el, majd Kisgyörgy Borbála, a Németh Géza Társaság tagja emlékeztetett a díj névadójára. Mint mondta, Németh Géza református pap volt, 56-os bebörtönzött, három fiúgyermek apja, aki 90-ben, a változások után, segítőtársaival együtt meleg teával és zsíros kenyérrel, majd szálláshellyel segítette a Magyarországra kezelésre kiutazó erdélyi családokat.

Ugyanis, akik rákos betegek voltak, de nem volt pénzük a kezelésen kívül szállásra is, az állomásokon húzták meg magukat éjszakára, ahonnan az éjszakai takarításokkor kiküldték őket a hidegbe.

Mint Kisgyörgy Borbála emlékeztetett: az oroszok kivonulása után az üresen maradt kaszárnyákat „megvette a Németh Géza bácsi által vezetett református egyház, és akkor odafogadták ezeket az országhatáron kívüli betegeket. Valahonnan előteremtették az élelmezést, és mindenki segített.”

Hirtelen halála után kolléganője, Csíkos Klára, és Kelemen Csongor határozta el a Társaság megalapítását, „hogy éljen tovább az eszme”. Az Emlékdíj olyan keresztény pedagógusok és tanítványaik kitüntetése, akik tettek Erdély kultúrájáért. A díjátadás 18 éve történetében érdekesség, hogy a most tanítóként díjazott Antal Tibor tanítványként is itt állt már a díjkiosztón.

Az 1978-ban Gyimesbükkön született Antal Tibort tanára, a Magyar Örökség-díjas Deáky András méltatta. Mint mondta, Tibor még diákkorában az István a király rockopera címszerepében nyújtott teljesítményével hívta fel magára a figyelmet, és ekkor határozta el, hogy ezen a pályán tanul. A kolozsvári zeneakadémián diplomázott, majd zenetanárként visszatért Gyimesközéplokra, ahol 2001-ben létrehozott az iskola diákjaiból egy 70-fős énekkart. „Munkáját, emberi tartását, nemzetben, magyarságban való gondolkodását egyre többen ismerik meg” – fogalmazott tanára.

Antal Tibor maga mutatta be tanítványát, Baliga Zoltánt, jelezve: Zoltán 2008-ban került az Árpádházi Szent Erzsébet iskolába, és ő már akkor felfigyelt a muzikalitására, és valami különleges is megragadta benne, ami más diákban akkor nem.

„Láttam, hogy ezt szívből csinálja, szeretettel. Én mindig, amikor valamilyen tanulmányhoz készítettem fel, mindig valami mással is felruháztam, és ezzel a díjjal, amire jelöltük, most is azt teszem: arra kérem, hogy miután megtanulta azt a sok szépet, amit más nagyvárosokban más tanárok is mutatnak neki, térjen vissza a szülőföldjére Erdélybe, Székelyföldre.”

A díjazottakat a közösség és családjaik virágcsokrokkal köszöntötték, ők pedig népdalokat énekeltek a díjátadó hallgatóságának.