6WMNs címmel, hat női művész közös tárlaton mutatkozott be Csíkszeredában pénteken, a Megyeháza Galériában. Mindannyian a Grafirka Egyesület tagjai: Bakó Klára, Csillag Imola, Keresztes Györgyi, Mezey Ildikó, Szentes Ágnes, Váncsa Mónika.

A közel 10 éve Csíkszeredában működő Grafirka Egyesület művész-pedagógusainak közös tárlata nyílt meg pénteken a Megyeháza Galériában. Krizbai Imre gitárjátékát követően Túros Eszter művészettörténész nyitotta meg a 6WMNs című kiállítást, arra figyelmeztetve: a Grafirka Egyesületet is ünnepli a tárlatnyitó közönsége, amely önkéntesen foglalkoztatja a gyerekeket.

A kiállítók – Bakó Klára, Csillag Imola, Keresztes Györgyi, Mezey Ildikó, Szentes Ágnes, Váncsa Mónika – mindannyian csíkszeredai pedagógusok is. Túros Eszter meghatározásával: ha már hat nő, a női nézőpont reflexszerűen adódik, bár, amit itt látunk, a szó művészettörténeti értelmében nem nőművészet, kétségtelenül nőiként is szemlélhetjük. 

Mint mondta, mindannyian közismert művészek, grafirkás tevékenységük elsősorban a gyerekek által volt ismert: a kicsik számára szervezett tehetségkutató és tehetséggondozó rendezvények, kreativitásra ösztönző versenyek, kiállítások és alkotótáborok szervezése által, amelyek megvalósulásában az itt kiállító művészeknek mind fontos szerepük volt.

És bár nő mivoltuk inkább ürügy a közös megmutatkozáshoz, képeik a nőiségükről is beszélnek. Puha tájakat látunk, meseszerű látomásokat, egymásból kibomló, egymástól idegen, a háromdimenziós képek terében összebékülő anyagokkal, íveket, gömbölyded formákat, naplókra emlékeztető intimitással elénk tárt képi fragmentumokat, kipárnázva. 

Mint a tárlatnyitón a kiállítókról elhangzott: Bakó Klára, a „textiltájak mestere”, nemcsak az Egyesület alapítója, lelke, hanem egy nagyon tevékeny, sokoldalú személyiség, akinek a rendszeres alkotás mellett van energiája szervezni, pályázni, bábozni, tanítani, gyerekekkel, fiatalokkal kreatívan foglalkozni.

A Csillag Imola által használt, gyapjú alapú technikát ezúttal a Székelyvarság gyönyörű tájai inspirálták. E sajátos technika, a száraznemezelés tűszúrásos technikáját idézi, ám annak térbelisége itt síkra vált, pontosabban egy másfajta térhatást eredményez.

Keresztes Györgyi festményein absztrakt és figuratív dimenziók sajátos, mondhatni személyes egyensúlyát teremti meg, ösztönösen. Az érzelmek foglalkoztatják, a különböző lelkiállapotok képi megragadásának lehetőségei.

Mezey Ildikó mostani alkotásai akár illusztrációkként is értelmezhetőek, egy fiatal kortárs költő, Áfra János: Ami visszafordít című versére születtek, frottázs-technikával. De ahogyan az igazán jó illusztrációk önmagukban is jól működnek, Mezey Ildikó „álmatlanságtól hűlt párnái, a hiány szülte szürkület, a verstöredékeknek egy nagyon mély, ugyanakkor nagyon intim személyes teret képeznek” – fogalmazott a művészettörténész.

Szentes Ágnes – sorozatba szerveződő textilképei a különböző textúrák könnyed és nagyvonalú egymásmellé helyezéséből adódó kísérletező játék eredményei: nagyon kellemes, meleg hatású felületeket képez. 

Váncsa Mónika – mesés, játékos, barátságos világa ezúttal új árnyalatokat mutat. Másfajta meséket látunk, mint amiket tőle korábban megszokhattunk: ez a mese „játékosan groteszk, bájosan abszurd”.

A Grafirka tárlat december 16-ig tekinthető meg a Hargita Megye Tanácsa földszintjén levő Megyeháza Galériában.