Előadók és szervezők szerint is tapasztalatban gazdag gyakorlatsort érlelt Csíkszeredában a dán eredetű Othernessprojekt. A színház-szakmai- és sajtóműhely befogadó partnere a Hargita megyei Kulturális Központ volt, támogatója Hargita megye Tanácsa.

Két fordulóban, augusztus elején és derekán zajlottak Csíkszeredában az Othernessprojekt „másság-vizsgálataira” hangolódó műhelymunkák. A két workshop résztvevőit kerestük fel az élmények összegzésére.

Mint megtudtuk, a Nyelv(ek), közösség(ek) elnevezésű workshop a nyelv, a közösség, az identitás struktúráiból merített egy-egy érzékletes példát, amelyen a színházi próbafolyamat eszközei segítségével végigvezette a résztvevőket – a Csíkszeredában és környékén élő kulturális közösségszervezőket, tanárokat, kurátorokat, menedzsereket.

Magyar, román, angol, dán, máltai és lusoga nyelven értekeztek

Ezen a workshopon Shakespeare A velencei kalmár című darabjából Shylock monológját emelték ki, és ezt tekintették elsődleges kiindulópontnak, a megtapasztalás alapjának. Majd innen indultak a mozgás, a hang, az érzelmet kifejező hang, a hang és test rezonanciájára épülő gyakorlatok - Lars Henning, a koppenhágai Nemzetközi Színiiskola művészeti vezetője vitte végig a gyakorlatokat –, amikor is magyar, román, angol, dán, máltai és lusoga nyelven lehetett érzelmi közelséget építeni a hangzással, majd egy későbbi fázisban a résztvevők saját szöveget, nézőpontot, tapasztalást hívtak életre.

Mindezt kiegészítették a személyes történetekre épülő gyakorlatok Sebestyén Rita, Dániában élő projekt-kezdeményező, aradi származású szakíró- és dramaturg moderálásával. 

„Nyelv és közösség, test és közösség befogadó és kirekesztő működését és működtetését, kultúrák egymáshoz való kapcsolatát, kolonializáló gesztusokat és a dekolonializáció lehetőségét boncolgató, interaktív elméleti előadások” kísérték a munkát – fogalmazott Sebestyén Rita a maszolnak. Ebben Marco Galea, a máltai egyetem docense volt a csíki munkafolyamat vezetője, és mindezt a test-lélek-gondolat hármasára épülő műhelygyakorlatot oldó-lazító drámajátékok tették teljessé - Denis Muwanguzi, az Ugandai Interkulturális Központ képviselőjének vezetésével.

Szervezői oldalról: érdemes volt

„Nyitott szemmel járok, és keresem azokat a lehetőségeket, hogy intézményként hogyan lehet bekapcsolódni olyan folyamatokba, amelyek társadalmi kérdéseket feszegetnek a művészet eszközeivel. Ugyanakkor fontosnak tartom olyan kezdeményezések felkarolását, amelyek kreatívak, innovatívak, igényesek, és ilyen szép számban akad a térségben.” – fogalmazott megkeresésünkre a partner-intézmény, Hargita megyei Kulturális Központ vezetőjeként Ferencz Angéla.

Mint hozzátette: meg kell becsülnünk azoknak a személyeknek a munkáját, akik nem szokványos módon keresnek válaszokat aktuális kérdésekre, akik gondolkodnak, kísérleteznek, és mindezt úgy teszik, hogy különböző társadalmi csoportokkal összeköthető a munkájuk. Ezért is gondolták, hogy az egyik workshop a közösségekkel dolgozóknak szóljon, a másik pedig a sajtósoknak, a nyilvánosságban megszólaló, azt alakító személyeket vonjon be. „A visszajelzésekből azt látom, hogy érdemes volt, akik részt vettek a műhelymunkákon, mindannyian számos új ismerettel gazdagodtak, ugyanakkor számos új kérdéssel mennek tovább.”- mondta az igazgató.

Képi provokáción „edztek” a médiamunkásokkal

A tábor végén a médiamunkásoknak tartott Újságból valóság? című workshop főbb kérdései a média és nyilvánosság viszonyára, a tájékoztatás kívánalmaira, az igazság és igazságosság elveire, a véleményközlés módjaira vagy a média közösségépítésben és közösségbontásban való szerepére vonatkoztak.

A mozgás- és játékgyakorlatokat valamint a problémafelvető beszélgetéseket úgy hangoltuk össze, hogy ezekben egyaránt teret kapjon a személyes és az elméletibb, általánosabb tapasztalat – számolt be a maszolnak Boros Kinga színházi szakíró.

Mint mondta, a workshop hangsúlyos gyakorlatai éppen ezért a különböző másságokat ábrázoló fotós játékokra épültek: a fényképek beleérző értelmezésétől azok „szituatív, dramatikus történetté való formálásáig”, de a fotók alapján tartott „fiktív” szerkesztőségi gyűlés során a képi provokáció problémáját is boncolgattuk, a képi reprezentáció hatását és határait, médiumhoz kötöttségét, és egyáltalán a társadalmilag nehéz kérdések médiában való vizuális megjelenését.

A mozgásgyakorlatokat és szituatív játékokat a workshop végén elméleti – az igazsággal való tartozás kérdését felvető – beszélgetés egészítette ki Jean-Jacques Rousseau és Charles Taylor szövegrészlet alapján. A workshopot Boros Kinga színházi szakíró, Prezsmer Boglárka színházpedagógus, Ungvári-Zrínyi Imre filozófus és Varga Anikó színházi szakíró vezették.

„Ami élményszerűen is fontos hozadéka volt a kétnapos együttlétnek, hogy a résztvevők hogyan egészítették ki, árnyalták a saját munka- vagy médiafogyasztói tapasztalataikat előtérbe hozva a kigondolt játékokat-beszélgetéseket" – összegezte Boros Kinga.