Caligula: bemutatóra készül a vásárhelyi társulat

Az idei évad negyedik bemutatójára készül a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata, amely október 24-én, pénteken este fél nyolckor Albert Camus Caligula című drámáját viszi színre.

Az előadás helyszínén, a kisteremben, a díszletek között tartott sajtótájékoztatót ebből az alkalomból Gáspárik Attila igazgató, Tufan Imamutdinov rendező, Dimitrij Bogomaz rendezőasszisztens és Bányai Kelemen Barna, a darab címszereplője.

Camus-darabot még nem játszottak Marosvásárhelyen – mondta Gáspárik Attila, aki röviden ismertette a Nemzeti Színház programját, elmondta, hogy iskolai találkozókat szerveznek, ahogy a civil szervezetekkel is kapcsolatban állnak, számos fesztiválon szerepelnek. A Liviu Rebreanu Társulat Galacra és Bukarestbe készül, a Tompa Miklós Társulat Csíkszeredában, illetve Bukarestben lép színpadra. Hat hét alatt a magyar társulat a negyedik bemutatójával áll színpadra és rövidesen következik a Pál utcai fiúk bemutatója is, illetve jövő héten elkezdik a Karamazov testvérek próbáját, majd a Mágnás Miskát.

A darab rendezője, az oroszországi Tufan Imamotdinov, akivel már három éve dolgozik együtt a marosvásárhelyi társulat, korábban két vígjátékot vitt színpadra, most a diktatúra természetrajzát próbálja drámai formában bemutatni. Caligula nem csak diktátor, hanem állandó keresésben lévő, tépelődő ember is – mondta a rendező.

Az előadásnak eddig 96 próbája volt, a sajtótájékoztatót követte máris a 97-ik. Jelentős szerep jutott a produkcióban Bodor Johanna koreográfusnak is, aki az előadás valamennyi mozdulatát megtervezte, minden lépést, leülés-felállást pontosan kiszámított. A korabeli aréna díszletei, az ókori jelmezek, amelyek a nétőtől alig karnyújtásnyira lesznek, Lilya Baymashkina tervei alapján készültek, a zenét Boros Csaba szerezte.

A színésznek kihívást jelent egy ilyen előadásban játszani – mondta Bányai Kelemen Barna, a darab címszereplője. Részben, mert nagyon feszes a koreográfia, másrészt elkerülendő azt, hogy „túljátssza magát”, mert ebben a térben a néző mindent lát, minden arcmozdulatot, rezdülést, a színész nem vonulhat vissza a takarásba, nem lazulhat egy pillanatig sem. „Ez az előadás nem robban és nem éget el, hanem parázson tart” – mondta a Caligulát játszó színész.

Kimaradt?