Bólya Szeben megyei, Nagyselyk községhez tartozó falu, száz kilométerre Marosvásárhelytől, ahová az utazik, aki nem csak hallott Bolyai Farkasról, de érdekli az is, hogy hol született a nagy matematikus. Poros utcái, régi szász házai, katolikus temploma a beavatatlan számára nem mond sokat. Szó szerint elfeledett várkastélyát is csak az látogatja meg, aki tud róla, valahol, valamikor hallott a létezéséről.

A kastélyról (mármint ami maradt még belőle) elmondható, hogy igazi Csipkerózsika-álmát alussza. Mert amíg nem jön egy bátor „királyfi”, egy vállalkozó kedvű egyesület-, alapítvány-, netán intézményvezető, hogy legalább a benőtt gaztól kiszabadítsa, addig szinte csak azok látogatják meg, akik vagy Bolyai nyomát kutatják, vagy véletlenül tévednek a félreeső faluba.

Bolyai Farkas emlékét ma már emlékszoba őrzi Bólyán, a római katolikus templom melletti parókián. Mellszobra a templom bejárata mellett áll, koszorúk, virágok, nemzetiszínű szalagok díszítik. A matematikus egykori szülőháza, vagy annak helye is ott áll az utcában, bár emléktábla nem jelöli, a kutatóknak sikerült azonosítaniuk a meglevő dokumentumok alapján, hogy melyik is az a ház. 

A kastély alig látszik ki a domb tetején a fák lombja alul. Miután odaérünk és bemerészkedünk romos falai közé, fedezzük fel, mekkora érték lehetett itt valamikor és mekkora érték áll kihasználatlan itt a fák sűrűjében. Szamártövis, bogáncs és csalán nő szinte embermagasságban, a talpunk alatt tégla és kő, a falakból ki-kiáll egy-egy vastag gerenda. Látszik, hogy annak idején az építtetők nem sajnálták az anyagot, a fát, téglát és követ, a habarcsot nem spórolták ki. Ennek köszönhető, hogy még megmaradt, amit el nem hordtak belőle.

A dokumentumok szerint még a Bolyaiak ősei, a hidegvízi gerébek alapították a falut vármegyei területen, a későbbi Felső-Fehér vármegye egyik királyföldi enklávéjában. Itt állt a 14–15. században a Bolyaiak uradalmi központja. A 14. században Bolyai Gáspár és felesége, Bethlen Brigitta várkastélyt épített a faluban. 1511-ben Bethlen Miklós ezt újjáépítette és 1515-ben Lulai János nagyszebeni polgárnak adta el. 1576 és 1581 között Gálfi János birtokába került, majd 1596-ban Báthory Zsigmond a várkastélyt II. Mihály havasalföldi fejedelemnek adományozta, aki 1597. december 1-jén meg is látogatta. 1629-ben az uradalmat a kastéllyal együtt nagyszalontai Toldi György örökölte.

A kastélyról kevés adat maradt fenn, ahogy rajz, vagy korabeli felvétel sem. A falubeliek mondják, hogy az utóbbi évtizedekben jutott ebbe az állapotba. Falfestményei, gótikus ablakkeretei, boltívei tanúskodnak egykori szépségéről.