Személyes történeteket gyűjtenek szerdától a Kolozsvári Magyar Napokon. Nem kell szégyenlősködni, nem kell attól félni, hogy történetünk nem elég érdekes: mindenkit várnak a Filmkocka sátorba (ami a Virág/Inocentiu Micu Klein utcában, a Kaja Tanya és a Bulgakov közötti utcaszakaszon fog állni holnaptól), ahol egy operatőr, egy riporter és egy kamera segít abban, hogy megőrizzük és a köz javára bocsássuk a történeteinket. Az összegyűlt sztorikból később történet-adatbázist szeretnének létrehozni a kezdeményezők, akik a kolozsvári Művész moziban mutatták be elképzelésüket.

Manapság már nem születnek népmesék, amelyek szájról-szájra terjednek, csak igaz történetek. Ezek egy helyre gyűjtése több szempontból is nagyon hasznos lesz, véli két erdélyi rendező, Felméri Cecília és Lakatos Róbert. Hasznos lesz a filmrendezőknek és íróknak, akik gyakran szenvednek történethiányban, és egy már létező sztori-adatbázisból bőven meríthetnek majd ötleteket; ugyanakkor szociológiai elemzések szempontjából is érdekes látleletét adhatja majd korunk emberének és társadalmának. „Modern néprajzi adatbázis lehet ez a gyűjtemény” – vélekedett Felméri Cecília a Művész moziban tartott projektbemutatón.

Ehhez is az a három dolog kell, ami a háborúhoz: pénz, pénz és pénz, és anyagiak hiányában egyelőre még nincs meg a honlap, amelyre feltöltik majd a történeteket. A gyűjtést viszont már tavaly megkezdték, és ötletben nincs hiány: szeretnének elmenni falvakra, ahol az emberek, főleg az idősebbek nem élnek együtt napi rendszerességgel az internettel; szeretnének arra is lehetőséget biztosítani, hogy a mesélők önállóan töltsék majd fel az otthon (mondjuk webkamerával) felvett sztorizásaikat. Sőt, egy olyan telefonfülke-szerű kis kuckót is terveznek, ahol egyetlen gombnyomásra rögzíteni lehet a történeteket. Mindez azonban a jövő zenéje (azaz filmje), egyelőre Filmkocka sátor van, ahonnan elindulhat bárki a világraszóló hírnév felé.    

Tehát, kedves kolozsváriak vagy Kolozsváron tartózkodók: bátorság, és mesélésre fel!