Kukorelly Endre: mindenki írjon naplót!

Jó hangulatú közönségtalálkozót tartottak Kukorelly Endre íróval csütörtökön Nagyváradon, a Festum Varadinum ünnepségsorozat keretében.

Az Ady Endre Emlékmúzeumban Szűcs László, a Várad kulturális folyóirat főszerkesztője és Imre Zoltán, az emlékmúzeum igazgatója beszélgetett. A bő két órás esten szó esett írásról, könyvekről, művészetről, fociról és politikáról is, lévén, hogy az író az elmúlt ciklusban Magyarországon a Lehet Más a Politika színeiben parlamenti képviselő volt.

Az 1970-es, de még a 90-es években is nagyobb volt a művészet presztízse, mint most, igaz, hogy az első könyvvásáron, amire kiment az író, “az összes megjelent könyvet megvette, ma pedig évente tízezer cím jelenik meg Magyarországon” - fogalmazott.

Ugyanakkor a kreatív írást is oktató Kukorelly mindenkit írásra, legalábbis naplóírásra biztatna, hiszen „az írás a királyi módja annak, hogy az ember magával meg tudjon ismerkedni”. Az író azt is hozzátette: a naplót is lehet írni a külvilágnak, mint Thomas Mann, ugyanakkor Csáth Géza például valószínű nem gondolta, hogy kései naplói valaha nyilvánosságra kerülnek, különben nem írta volna le például azt, hogyan adagolta magának a morfiumot.

Az a jó írás, amiben az ember hirtelen magára ismer, azért ő egyetlen tanácsod adhat: „befelé menni”, fogalmazott Kukorelly, és aki ugyanakkor fontos szerepet tanúsít az autentikusságnak is. Mint mondta, az a jó művész, aki minél több autentikus pillanatot tud tudatosan, művileg is felidézni. Szerinte a társadalom két rétege autentikus, a gyermekek 2-3 éves korig és az elmebetegek. „Mi szocializált emberek vagyunk”- fogalmazott az író.

Kiadót is váltott a közelmúltban, még 12 könyvet akar megírni, ami lehet 11 vagy 13 is, hiszen már vannak jegyzetei, egyszerre több írással is halad párhuzamosan, ezek egyike a fociról, mint a férfiélet metaforájáról szólna. Szó esett az íróválogatottról is, és természetesen elkerülhetetlen volt a politika, hiszen az írónak a közelmúltban jelent meg a képviselői idejéről szóló Országházi divatok című könyve.

Mint mondta, ő tapasztalatszerzésnek fogta fel a parlamenti éveket, és ezeket  a tapasztalatokat felhasználva írta a könyvet. Furcsa volt látni, hogy a hatalom hogyan változtatja meg az embereket, hogy teszi „lelkileg torzonborzzá” őket.

Azt is elmondta, azért is mondott le mandátumáról, mert a parlamenti munka annyira leterhelte, hogy már képtelen volt írni.  A mai magyar politikai élet egyik fő baja a kétosztatúság, ilyenkor nem marad más, mint ledarálni a másikat, fogalmazott az író, aki a már említett Országházi divatok című könyve mellett a Samunadrág című gyermekvers-kötetéből is felolvasott az est végén.

 

Kimaradt?