"Az újságíróknak akkor is illik megfelelniük bizonyos szabályoknak, ha nem épp újságot írnak, hanem a Facebook-falukra írnak valamit” – mondta a maszol.ro-nak adott interjúban a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének új elnöke. Rácz Éva problémás sajtójelenségnek nevezte az anyagok hivatkozás nélküli átvételét.

A Magyar Újságírók Romániai Egyesületének tevékenységéről viszonylag kevés hírt lehet olvasni a sajtóban. Legfennebb évente egyszer azt, hogy megtartották a MÚRE éves közgyűlését Gyergyószárhegyen. Egyetértesz ezzel a megállapítással?

Valamit mindenki hallott az egyesületről, legalább azt, hogy létezik, de hogy mivel foglalkozik, az az újságírók körében sem mindig ismert. Ezt azért gondolom, mert az utóbbi években nemhogy gyűltek volna a tagok, hanem sokan lemorzsolódtak. Saját kollégáim mondták, hogy valamikor tagok voltak, de aztán nem tűnt érdekesnek a dolog.

Ez a tünet, de mi a gyógyír?

Elmondom a saját történetem, az szemlélteti a jelenséget: tíz évvel ezelőtt úgy kerültem a MÚRE közelébe, hogy megkaptam a pályakezdőknek járó Tomcsányi-díjat, a Kolozsvári Rádió munkatársaként. A díj nem az egyesületé, de a MÚRE égisze alatt adják át, így találkoztam ezzel a szakmai tömörüléssel. Ahhoz, hogy meg is maradjak az egyesület mellett, szükség volt a szakmai találkozókra, amelyeket szerveztek. Arra most sem számíthatunk, hogy az emberek hurráoptimizmusból csatlakozni fognak, érezniük kell, hogy kapnak is valamit. Persze látni akadályokat, az utóbbi évek gazdasági helyzete érinti az egyesületet is, hiszen tíz évvel ezelőtt könnyebb volt pályázni, de ma már a lapok gazdasági vezetői sem fordítanak kellő figyelmet arra, hogy a kollégák szakmai találkozókra járjanak.

Miért érdekelheti az olvasót, hogy egy újságírókat tömörítő szervezet mivel foglalkozik?

Ez csak azért érinti őt, mert mi arról beszélünk, amit ő fogyaszt. Ma már persze nem azt kell megmondani valakinek egy tanácskozáson, hogy miről szóljanak a helyi híradóban a hírek, hanem inkább a nyilvános terekre, a közösségi oldalak és az újságírók viszonyára terelődött a figyelem. Az újságíróknak akkor is illik megfelelniük bizonyos szabályoknak, ha nem épp újságot írnak, hanem a Facebook-falukra írnak valamit. A másik fontos probléma az anyagok hivatkozás nélküli átvétele. A legjobb példám erre éppen az, hogy a maszol.ro írását a MÚRE tisztújításáról sokan átvették, fele pedig a forrást sem jelölte meg. Ez etikátlan, ráadásul nem mindenki tudja, hogy egy gyűjtőportál nem kreál saját tartalmakat. Ilyenkor fordul elő, hogy valaki a gyűjtőportálra (például az erdely.ma-ra) hivatkozik, nem az eredeti forrásra – ilyen még az MTI-vel is előfordult.

Időnként olyan hangnemben jelennek meg tartalmak, amit sokan kifogásolnak. Ezek ellen mit tehet az egyesület?

A lappolitikába ugyanúgy nem tudunk beleszólni, mint ahogy az intézményvezetésbe sem. A MÚRE állásfoglalást bocsáthat ki arról, hogy javasolunk valamit, vagy sem. Egyébként jelenségekről beszélünk ilyenkor, soha nem személyekről, hogy valaki már megint csúnyákat írt, vagy nem megfelelően számolt be egy eseményről – legyen a szerkesztőség dolga, hogy az adott újságírót foglalkoztatja-e tovább. Ha viszont, mint említettem, jelenségről van szó, mint amilyen az anyaglopás is, ilyenkor állást foglalunk.

Érdekes jelenség az, hogy ma már egyszerű blogírók is vetekedhetnek egy újság népszerűségével. Ez átalakítja a sajtó működését, hiszen bárki nyilváníthat véleményt, és vonzhat széles közönséget anélkül, hogy egy sajtóorgánumhoz tartozna. Mi erről a véleményed?

Én elkülönítem a sajtót a szintén véleményformáló bloggerektől.

Megteszi-e ezt viszont az olvasó?

Éppen ez az, amit az olvasónak kellene valamilyen módon megtanítani, és ezért folynak is viták arról, hogy az iskolában tanítani kellene a médiaismeretet. Aki kontrolálatlanul bármit felírhat a blogjára, azt én nem tekintem sajtósnak. Persze nem kell egyetérteni velem, ez a személyes véleményem, nem is a MÚRE álláspontja, de szerintem a sajtónak megvan akár az a jellemzője is, hogy gazdasági szabályok mentén működik, a blog egy ingyenes felület, amelyet bárki használhat. Én is olvasok blogokat, például gasztronómia témákban, de egy politikai elemzésnek nincs helye ezen a felületen. Ha magam indítanék ilyen internetes oldalt, akkor vidám témákról írnék annak ellenére, hogy ez nem trendi. A sajtóról is azt mondják, hogy csak az a szenzáció benne, ami negatív, és minden egyéb reklám, de azt gondolom, hogy a sajtónak a pozitív példákat is fel kell mutatnia, mert ha nem, a saját morálunkat romboljuk.

Egy másik jelenség is megmutatkozik, a lapok trösztösödése az erdélyi magyar sajtóban. Ez hogyan hat a médiára?

Az újságíró függetlensége szintén téma nálunk. Valakinek fenn kell tartania a médiavállalkozást, és nyilvánvalóan mindenki úgy gondolja, hogy aki a gazdasági hátteret adja, az beleszól a tartalomba. Én nem kerültem ilyen helyzetbe, de tudok kollégákról, akik keményen megszenvedték a helyzetet. A médiakoncentráció egyébként szabályozva van az audiovizuális orgánumoknál, sajtótörvény viszont nincs – a múlt rendszerben elfogadottat alig egy éve törölték el –, és nem is szeretnék a lapok, hogy legyen. Az audiovizuális médiában biztosítani kell, ha bizonyos mennyiségen túl szerez valaki részvényeket, ez az írott sajtónál nem kötelező, az internetről beszélni sem lehet. A sajtó egy része szerint szabályozni kellene az internetet, mások szerint ez egy szabad tér, ahol mindenki megnyilatkozhat. Nem baj egyébként, hogy több sajtóorgánum egy kézben koncentrálódik, a lényeg azon van, hogy mindenki megtalálja azt, amire számít.