Az Ispánkútnál, valamint a fehéregyházi múzeumkertben emlékeztek a 164 éve elesett Petőfi Sándorra a költőről elnevezett egyesület és helyi RMDSZ szervezésében vasárnap délelőtt.

A Segesvárról Brassó felé tartó országúton, Fehéregyháza és Héjjasfalva között egy veszprémi autóbuszból szállt le negyven ember, aki elmondásuk szerint „véletlenül” épp a megemlékezésre érkeztek az emlékműhöz. A rövid megemlékezésen Imecs Lajos nagybúni református lelkipásztor mondott beszédet arról, hogy elődeinkre, nemzetünk hőseire emlékezünk. Máthé Loránd szavalt, majd koszorút helyezett el a Petőfi Sándor Egyesület, Magyarország csíkszeredai főkonzulátusának munkatársa, a fehéregyházi RMDSZ, valamint egy brassói, egy kiskunfélegyházi és egy kiskőrösi küldöttség.

A megemlékező rendezvény a fehéregyházi unitárius templomban, majd a Múzeumkertben folytatódott, ahol az Európa-, a román és a magyar himnusz után Bán Tímea szavalta el a Nemzeti dalt. Koszorúzás következett, majd a négy éves Czerják Anna mondta el Petőfi Sándor Anyám tyúkja című versét.

Szabó József a Petőfi Sándor Egyesület elnöke arról beszélt, hogy a Magyarok Világszövetsége szeretné, ha felkutatnák Petőfi Sándor sírját és újból temetnék, amivel a helyiek, az egyesület, de a ma már szórványnak számító segesvári magyar közösség sem ért egyet. A 164 évvel ezelőtti csatában elesett költő emlékét úgy őrzi az itteni magyarság – hangsúlyozta a szónok, hogy megmaradását, identitását is neki köszönheti. „Amit a diktatúra nem tudott megszüntetni, az most sikerülni fog a Magyarok Világszövetségének? Ha Petőfit is elveszik tőlünk, megkezdődik a magyarság elsorvadása” – figyelmeztetett Szabó József.

Brassai Zsombor, az RMDSZ Maros megyei elnöke arra hegyezte ki mondandóját, hogy „ott ahol egy szórványközösségből származó négyéves ilyen szépen tud elmondani egy Petőfi-verset, ahol a Petőfi Sándor Kulturális Egyesület így tud karbantartani egy Petőfi-parkot, ahol bátorságuk van nagyot álmodni, szobrokat állítani, évtizedek óta ünnepségeket szervezni, ahol aggódnak a segesvári magyar oktatásért, - ott biztosak lehetünk a magyarság megmaradásában. E kislány erőt ad nekünk 164 év után is” – mondta Brassai, majd hozzátette, hogy ma is ugyanabban a helyzetben vagyunk, hiszen túlerővel állunk szemben ma is, saját erőnk megsokszorosodására van szükségünk, akárcsak akkor, 164 esztendővel ezelőtt.