Vasárnap nyílt meg és hét végéig várja az érdeklődőket a Kolzsvári Állami Magyar Színház emeleti előcsarnokában Makkai Bence fotókiállítása, amely az ATELIER 200 színházi képzés két élménydús napját örökíti meg. A vasárnapi kiállításmegnyitón a kurzus számos résztvevője megjelent, hogy még egyszer felidézze a színpadon együtt órákat, amelyek során eltörlődött a határ „civilek” és „színházi emberek” között.

Kétszáz kolozsvári polgár foglalta el március 28-29-én a színházat. Az ATELIER 200 projekt Franciaországból, a Bobigny-i MC93 színház kezdeményezésére indult el, és az Európai Színházi Unió (UTE) több tagszínházában valósították meg, nagy sikerrel: eddig több mint ezer résztvevőt vonzott Európa-szerte.

A színészi képzéssel nem rendelkező, de a színházi alkotói folyamatok iránt érdeklődő személyeknek szánt kurzust Kolozsváron négy koordinátor: Albu István és Andreea Iacob rendezők, Molnár Levente színész és Sinkó Ferenc színész-koreográfus tartotta.

A workshop első napján a résztvevők megismerkedtek az antik kórus fogalmával és egy-egy karvezető segítségével megpróbálták rekonstruálni ennek működését, miközben az Antigonéból is megtanultak néhány sort ógörög nyelven.

A következő lépésben a kommunizmus idejéből egyesek számára még jól ismert  tömegjeleneteket és –koreográfiát idézték fel, sőt, egy pionírdalt is betanultak a folyamat kedvéért.  

A második napon “országot választottak” maguknak a résztvevők, Örömódát énekeltek, panaszkodtak (először privátban, majd közösen is), és bezárták őket a vasfüggöny mögé, ahonnan csak azt követően jöhettek elő, hogy megegyeztek néhány közös panaszban.

A két zsúfolt nap eseményeit Makkai Bence rögzítette fotókon, a Fox in the Box csoport pedig videón. A dokumentációs anyagból nyílt a kiállítás, amely a sétatéri színház emelet előcsarnokában vasárnapig megtekinthető.

“A kortárs színház egyik fő irányvonala éppen ez: elmosni a határokat előadóművészek és befogadók között” – mondta Visky András művészeti aligazgató a megnyitón. – “A fotókon nyomon követhető az az átalakulás, amely a résztvevőkben végbement a két nap alatt, amit a színpadon töltöttek.” Visky hozzátette, a projekt hosszú távú célja, hogy a város polgárai aktívabbak legyenek, felvállalják a közösség érdekeit, ugyanakkor megértőbbé váljanak egymással és önmagukkal. “Megérteni másokat annyit jelent, mint rátalálni önmagunkra. Ebben segít a színház.”