Húsz éve kezdte el Erdély legnagyobb főúri rezidenciájának, a bonchidai Bánffy-kastélynak a felújítását a Transylvania Trust Alapítvány. A kastély múltjáról, jelenéről és jövőjéről az alapítvány elnökével, Hegedüs Csillával beszélgettünk, a kastélyban sétálva.

Az erdélyi Versailles-ként emlegetett kastély megtekintését a konyhaépületben kezdtük, megittunk egy meleg italt az ott berendezett Art Caféban, amely hétvégente is nyitva van, mivel akkor látogatja a kastélyt legtöbb turista. Meglepődve tapasztaltuk, hogy ottlétünk alatt is többen jöttek fotózkodni, zenét hallgatni vagy csak úgy ülni a kávézóban. Hegedüs Csilla elmesélte, hogy ezelőtt 20 évvel a konyhaépület felújításával kezdték a munkát, amely akkor teljesen le volt omolva, teteje sem volt.  

2001 júniusa és szeptembere között helyreállították a bástya falait, megépült a kúpos fedélszerkezet, és a bástya földszinti helyiségében megnyitották a kulturális kávézót. A konyhaépület mellett található a bonchidai ferde torony, amely még láthatóan nem dől el annyira, mint a pisai, de majdnem, így ki kellett támasztani. Ott volt hajdanán várárok, és arra építették rá a Bánffyak a 19. században az óratornyot. Már felépítésekor dőlni kezdett, csoda, hogy eddig megmaradt, tudtuk meg.

„Mi nem akarjuk alábetonozni, most kitámasztottuk, és várjuk a mérnökök véleményét, hogy mit lehet vele tenni, hogy megmentsük. Viszont valószínű, hogy ez lesz az az épületrész, amelyet nem fogunk felújítani, mert azt szeretnénk, hogy az idelátogatók tudják, hogy milyen volt a kastély, amikor idejöttünk, hiszen itt egy csalántenger volt, körbevéve romokkal” – tette hozzá Hegedüs Csilla, kiemelve, hogy senki nem bízott abban, hogy a bonchidai Bánffy-kastélyt valaha fel lehet újítani.A konyhaépület után a főépülethez sétáltunk, amely romantikus homlokzatát valószínűleg sokan ismerik már. Ez az épületegyüttes többszörös átalakításon ment át a történelem hosszú évei alatt, a Rákóczi-féle szabadságharcban súlyos károkat szenvedett, majd 1944 októberében a visszavonuló német csapatok felgyújtották, és tönkretettek benne mindent: a berendezést, a könyvtárat és a levéltárat is. Ezután pedig helyiek kezdtek fosztogatni ott, mivel azt hitték, hogy a Bánffyak kincseket tároltak a falakban. Negyven éven keresztül fedetlenül álltak egyes épületrészek, ezért súlyos volt a kár. A Transylvania Trust Alapítvány 2014-ben kezdte el ezeknek a befödését, majd 2018-ban történt meg a főépület teljes szerkezeti felújítása.

„Már ablakokat is rendeltünk, és oda jutottunk, hogy végre le tudják vakolni a fenti teret. Ott a Bánffy családnak lesz egy olyan lakosztálya, amit meg is nyitunk a turisták előtt” – emelte ki a főépülettel kapcsolatban Hegedüs Csilla, majd hozzátette, hogy olyan helyet akarnak kialakítani, ahol meg tudják mutatni, hogy hogyan éltek a Bánffyak.

Fontos lesz az eredeti bútorok visszaállítása, a földszinten pedig Bánffy Miklós emlékteret alakítanak ki a Petőfi Irodalmi Múzeummal és az Erdélyi Történeti Múzeummal közreműködésben, itt a gróf hologramjától kezdve mindenféle újmédiás megoldásokon át mutatnák be az író-rendező-politikus személyiségén keresztül a transzszilvanizmust, és közvetítenék a kölcsönös tiszteletet, a békés együttélés értékeit az erdélyieknek.

A Miklós-szárny volt a legrosszabb állapotban

Az államosítás után a Miklós-szárnyat a mezőgazdasági termelőszövetkezet irodáiként és raktáraként használták, az 1970-es években pedig tyúkfarmot létesítettek benne, majd építőanyag-raktárként szolgált. Ezután évekig gazdátlanul állt, majd 2002-ben a még megmaradt tetőszerkezet és az épület fala a pincébe omlott. Az alapítvány 2003-ban kezdte el a felújítást.

Azóta sok mindent sikerült rendbe tenni ebben a részben is, és így most a Miklós-szárny ad otthont a nemzetközi épített-örökség helyreállító szakképző központnak. Itt van az oktatási központ konferenciaterme, van két felújított apartman és irodák is. „A toronyban van az első felújított lakosztály, és amikor nagyon úri vendégeink vannak, azok itt szoktak aludni. Ez az esküvői lakosztály is, és Nicolas Cage is itt szürcsölgette a kávéját, amikor nálunk járt” – mesélte Hegedüs Csilla, hozzátéve, hogy próbálták visszahozni azt a hangulatot, ami valaha ott lehetett.

Mint megtudtuk, a bútorok egy része az alapítvány elnökének nagyszüleitől származik. Olyan eset is történt, hogy valaki telefonon jelentkezett, hogy visszaadna egy festményt, amiről a nagymamája azt állította, hogy a kastélyból van. Ugyanígy egy régi tükör is visszakerült, amit restaurálni fognak, és a lakosztályban lesz kitéve. Az apartman persze jégszekrénnyel is fel van szerelve, hogy teljes legyen a kényelem. A tervek szerint a romantikus szárnyat majd tényleg korhű bútorokkal fogják berendezni.

A messze földön híres istálló

Régebben a kastélyban volt Erdély legnagyobb barokk istállója, és akkoriban Bonchidát a csodálatos ménese tette ismertté a Monarchiában mindenhol. A patkó alakú épületegyüttes a kovácsműhelyből, a nyergelőhelyiségből, a 32 lovat befogadó istállóból, a kocsiszínekből és a lovardából állt. Az istállóval szemben elhelyezkedő lovarda most hiányzik, ami megtöri az összképet. Az istálló a díszudvar legszebb épülete volt, egy faragvány állt a bejáratánál, de sajnos a műkincsrablók mára már ezt ellopták, sok más értékkel együtt. Híres volt még ez a helyiség a kőből vagy vörös márványból faragott, kagyló formájú rokokó etetőiről.„A carrarai vörös márvány lóetetőből mindig csak a két kedvenc ló ehetett. Ezek igazából etetők és nem itatók – mint sokan gondolják –, mivel az istálló közepén volt egy nyolcszögletű kút, annak a közepében egy ló, és a ló orrlyukaiból csorgott a víz, onnan ittak a lovak” – magyarázta Hegedüs Csilla, hozzátéve, hogy ők ezt a helyszínt kiállítótérként fogják használni. A boltozatokat már újjáépítették, így már esküvők szervezésére is alkalmas lett a hely. Ez azért is olyan fontos, mivel a kastély magánkézben van, a Transylvania Trust Alapítvány koncesszióba vette, és önfenntartó kell legyen.

Meghatározó kortárs művészeti központot terveznek

2017 volt az az év, amikor az épített örökség és az új művészeti kifejezésmódok közötti párbeszéd bátorításának szándékával elindult az Artists and Craftsmen in Residence alkotótábor-sorozat. Ennek kapcsán szerte a világból jöttek művészek, akik a kastélyban lakva és dolgozva inspirálódtak abból, és számos projektet hoztak létre. Az alapítvány elnöke elmondta: Bánffy Miklós, a kastély tulajdonosa különleges, korát messze meghaladó, avantgárd személyiség volt, így fontosnak tartották, hogy más is „merítkezzen” ebből az örökségből. Hozzátette: ezt a projektet mindenképpen akarják folytatni, és ha az álmuk teljesül, akkor a Bánffy-kastély egy közép-kelet-európai kortárs összművészeti központ lesz.„Úgy gondolom, hogy a művészeteken keresztül tudunk túllépni azokon a feszültségeken, amik még most is jelen vannak a régióban. Én nagyon szeretném, ha Bonchida akként kerülne fel a térképre, hogy mindig új, mindig másképp gondolkodó társaság van itt” – mondta el Hegedüs Csilla, hozzátéve, hogy reméli, hogy azok a művek, amik itt születnek, ugyanúgy, mint Bánffy Miklós idejében, meghatározók lesznek.

A kastély szobrai – a Lost&Found kiállítás

A bonchidai kastély szoborgalériája Erdély egyik legjelentősebb szoboregyüttese volt. A hősöket, isteneket, titánokat az antik görög-római mitológiából, konkrétabban Ovidius Átváltozások című művéből merítette.

A kapuépület belső homlokzatán hét mitológiai alak foglalt helyet, a lovarda és az istálló udvar felőli falain 11-11 díszelgett, míg a falu felé eső homlokzatot 36 kőurna tette díszessé. A kastély nem volt túl befogadó hely, a kapubejárat fölötti Kriosz-szobor például szimbolikusan követ dobott a belépőre. A több mint 80 szoborból ma már nem sok van meg, a nagyrészüket ledöntötték. Hegedüs Csilla elmesélte, hogy ezek a szobrok az 1950-es évek elejéig még a helyükön voltak, de a II. világháború előtt ledöntötték, megrongálták őket.

Néhányat azonban sikerült megmenteni, így azokból Lost&Found címmel kiállítás nyílt a kastélyban, bár ez a járvány miatt most nem látogatható. Itt vannak azok a szobortöredékek, amelyeket megtaláltak a romok alatt. A restaurátorok egyelőre az épületek megmentésével vannak elfoglalva, de ha majd mindent befejeznek, a terv az, hogy elkezdik a szobrokat is felújítani, és visszahelyezni az eredeti helyükre.

A Transylvania Trust Alapítvány elnöke hangsúlyozta, céljuk, hogy élettel töltsék meg a teret, kiépítsék a kastély „baráti körét”, amelynek tagjai örömmel jönnek vissza, és akik felelősnek érzik magukat az épített örökségért.