A Kolozsvári Állami Magyar Színház évadkezdő bemutatója Visky András Pornó – Feleségem története című darabja lesz, amelyet a Gyulai Várszínházzal koprodukcióban augusztus 1-jén már bemutattak. Gyula után a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválján is játszották, ahol két díjat is elnyert: Árkosi Árpádnak ítélték oda a legjobb rendezésért járó díjat, a legjobb főszerepért pedig Imre Évát díjazták.  

 „Ez egy nagyon személyes történet, amit a lezajlása után húsz évvel tudtam elmesélni. Nem tudtam eltávolodni a történettől, és ez a címben is látszik. 1989-ben zajlott le, amikor elveszítettük a gyermekünket a feleségemmel, emellett még két valóságos történet is egymásra tevődik, két halál. Ez a három esemény képezi a darab gyökerét. Ez az 1989-es forradalom metaforájává is vált, mert ez az én életemben is változásként élt, mint sok más ember fejében. Sokszor egy halva született gyermekként jelenik meg előttem a forradalom, amely gondolatával, eszmeiségével mindannyian terhesek vagyunk, és meg kellene tudnunk szülni a szabadságunkat magunk számára” – mondta el a színház keddi sajtótájékoztatóján a szerző.A színmű története 1989 októberében kezdődik, diktatúra idején. A szereplők egyike, a színésznő előadásokat kezd tartani utcagyerekeknek, ám ehhez nem kér engedélyt, emiatt pedig elkezdik megfigyelni, nyomozati alannyá válik. A produkciók tömegeket mozgatnak meg, az emberek pedig elkezdenek ételt, ruhákat hozni a nehéz sorsú gyerekeknek, így veszélyessé válnak a rendszer számára, amely az előadásokat államellenes összeesküvésnek tekinti.

A mű azért kapta a Pornó – Feleségem története címet, mert a politikai pornográfiáról szeretne beszélni, amely a szerző szerint ma különösen aktuális. „A politikai pornográfia elszabadulóban van, és ez amiatt következett be, mert a politikum már nem csak a tévében, hanem az új oltárképen, a számítógépen és a telefonon is jelen van. Ma már nem csak a szavazatunkra vágynak, hanem az egész testünket akarják, az életünket akarják birtokolni, mérik a fogyasztói szokásainkat, és nekünk, alkotó embereknek az a feladatunk, hogy jelezzük ezt a problémát, mert a szabadság megőrzése az identitás megőrzését is jelenti” – mondta el Visky András.Bár a darabot dolgozták már fel többszereplős változatban is, ezúttal ketten jelenítik meg a figurákat: Imre Éva és Sinkó Ferenc. Visky Andrásnak csak a hangját halljuk. A darab gondolatsorait szerzeményeivel egészítette ki Cári Tibor, aki így említhető társszerzőként is, mivel azt teremtette meg a zene erejével, ami szavakkal kifejezhetetlen. Az előadás díszlet- és jelmeztervezője Bocskai Gyopár, a színpadi mozgást Sinkó Ferenc koreografálta, a rendezőasszisztens Fogarasi Alpár volt.

Sinkó Ferenc öt szerepet játszik el a darabban, ezekhez pedig maszkokat is visel. Elmondása szerint ehhez egy más típusú játékformához kellett nyúlnia, ami nagy kihívás volt számára. Kiemelte azt is, hogy jó volt látni a bátorságot a rendező részéről is, aki bele mert nyúlni a darabba, és így új megfejtéshez vezette a színészeket és a nézőket is.Imre Éva számára kissé távoli volt a szereplő útja, mivel ő a forradalom után született, és nincsenek élményei az akkori helyzetről, de amikor a szereplőket kezdték kibontani, személyessé vált számára is a történet. „A főszereplőnő egy örökös túlélő, aki elveszti a gyermekét, és a férfit, aki a gyermekének az apja, így új stratégiákat kell találnia arra, hogy túl tudjon élni. Nagy megpróbáltatás lesz az is, hogy kint kell játszani, ami teljesen más játékstílust követel meg, mivel nincs meg az a fajta intimitás, ami egy belső térben megteremtődik” – tette hozzá, utalva a szabadtéri bemutatóra, amelyet azonban szeptember 21-én, a magyar dráma napja alkalmából beltéri előadás követ.  

Árkosi Árpád szerint ez a darab eddig kiállta az idő próbáját, és a járvány okozta nehéz helyzet sem rendítette meg a művészeket. A rendező megjegyezte, hogy a válságra való felkészülés jegyében rendezi minden előadását, és ez az előadás is egy kaland volt számára. Elmondása szerint ez az eddigi legmegrendítőbb munkája a kolozsvári színházban. Hozzátette, reméli, hogy akármilyen generáció nézi majd az előadást, jelen idejűvé tudja avatni azt a pillanatot.  

A Pornó – Feleségem története című darabot több helyen is színpadra állították már, Lengyelországban, Chicagóban, Franciaországban illetve Szatmárnémetiben. 2011-ben a budapesti Nemzeti Színházban, 2012-ben pedig a Théâtre de l’Odéon-ban felolvasó-színházi előadásként dolgozták át. Színre vitték a chicagói Theatre Y-ben is, 2016-ban pedig maga a szerző rendezte meg a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata számára, tavaly pedig Răzvan Mureșan, a kolozsvári Nemzeti Színházban állította színpadra.

A Kolozsvári Állami Magyar Színházban előbb a Szamos-parti szabadtéri színpadon játsszák szeptember 16-án, szerdán, majd szeptember 21-én, hétfőn a Stúdióteremben, ahol László Noémi költő beszélget Visky Andrással, a dráma szerzőjével és Árkosi Árpáddal, az előadás rendezőjével.