Primordiális szakralitásról, formáról és lokálpatriotizmusról is szó esett pénteken este Nagyváradon Kemenes Henriette váradi költő első önálló, Odú című verseskötetének bemutatóján.

Az Ady Endre Emlékmúzeum teraszán egybegyűlt közönséget Szamos Mariann muzeográfus köszöntette, majd átadta a szót Szűcs Lászlónak, a Várad kulturális folyóirat főszerkesztőjének, aki a szerzővel beszélgetett a Fiatal Írók Szövetségének gondozásában megjelent kötetről, melyből például a Holtudvar és az Ima 2.1 című verseket is felolvasta Kemenes Henriette.

„Az első kötet megjelenése mindig fontos alkalom, és most lép színre az Élő Várad Mozgalomhoz kapcsolódó 2010-es nemzedék” – mondta Szűcs László. Az elmúlt évtizedek néhány fontos váradi első kötetét – például a Zudor Jánosét, a Kinde Annamáriáét, vagy a Forrás-sorozatból Gittai Istvánét és Varga Gáborét is – megemlítette, és azt is elárulta, hogy hamarosan bemutatják Ozsváth Zsuzsa verseskötetét és készül Biró Árpád Levente könyve is.

Az alkotás olyan folyamat, amit megélni egyedül kell, de nagyon fontos volt számára az közösség, az Élő Várad ösztönzése, inspirációja és építő kritikája is – mondta el Kemenes Henriette a közös indulást firtató kérdésre válaszul.

Krusovszky Dénest pár éve fedezte fel, a szerző gyakran írt prózaverseket, miközben a mondanivalója a végtelenségig leegyszerűsített – mondta Kemenes Henriette, aki azt is elárulta, Kemény Istvánt (aki kötetének fülszövegét jegyzi) később fedezte fel. Kemény műveiben is szerepel, ami őt is érdekli, az állati jelenlét és nosztalgia, emellett végtelenül szerény ember. Kemenes Herniette elárulta, a primordiális szakralitás számára vezérmotívum, visszatérés egy olyan történelem előtti időbe, amikor még megvolt az esély arra, hogy bármerre alakuljon a sors, amikor még bármi lehetett volna.

Kötetének címe, az Odú „az oltalmat jelenti egy otthontalan világban, szoros kapcsolatban van az állati jelenléttel, olyasmi, ami megvéd, olyan szűkös, hogy biztonságban érzed magad” – fogalmazott a szerző, aki azt is elárulta, a címet kötetének szerkesztője, Antal Balázs javasolta egy kreatív írás órán, mivel szerinte ez a kifejezés magába foglalja a kötet egészét. Az úgynevezett „nagy versek” kapcsán elmondta: nem tudja, nagy versek-e vagy sem az egyes írások, de másként ír akkor, amikor valamit fontosnak tart elmondani, amikor valami inspirálja, mint például egy meghívásos pályázatra, amikor a formai követelményeknek próbál megfelelni. Közéleti kérdésekben nem feltétlenül tudatosan foglal állást verseivel, de van, ami mellett nem tud elmenni, s ha leírja, könnyebben elengedi azt, ami ellen nem tud tenni – magyarázta Kemenes Henriette.

Verseinek formája akkor alakul ki, mikor elkezdi írni a szöveget, olyankor két hétig is dolgozik egy-egy versen, többször leírja, felveszi, visszahallgatja a szöveget, hogy megtalálja azt a formát, amely a legjobba tükrözi a mondanivalót. Rímeket ritkán használ, kerülni akarja a mesterkéltségnek a látszatát is, noha például Mihók Tamással való ismeretségük „verskihívással” kezdődött, ennek során a legkötöttebb formát, a szonetteket használják.

Fontos része életének a fordítás és a kétnyelvűség is, igyekszik elraktározni mindazt, amit a két, magyar és román kultúra ad. Érdekli a román kortárs költészet, és kölcsönösnek látja ezt az érdeklődést – árulta el a szerző, aki a Poesis folyóirat és a Bukaresti Irodalmi Múzeum szervezésében járt már Berlinben, Londonban és Brüsszelben is kortárs román költőkkel együtt. Kemenes Henriette ugyanakkor lokálpatrióta, tíz év ugyancsak Nagyváradon látná magát szívesen, szeretne váradi költő maradni – árulta el a dedikálással záruló az est végén.