A Helikon szellemi műhely, baráti társaság, békés, szent pagony az egyre hisztérikusabbá váló magyar irodalomban – jellemezték az először kereken 30 éve megjelenő kolozsvári irodalmi folyóiratot szerkesztői, szerzői a péntek esti születésnapi felolvasóesten Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusán.

„Harminc? Az is valami?!” – ezzel a mottóval jelent meg a január 10-i ünnepi szám, az első főszerkesztő-helyettes, Király László visszaemlékező írásából idézve. Persze nem csak harminc évről van szó, hiszen a Helikon az 1946-tól megjelenő Utunk utódlapja. A névváltással kapcsolatban Király László szövegében szerepel egy anekdota, ami érzékelteti a rendszerváltás hangulatát az irodalmi szerkesztőségekben: alighanem perceken múlt, hogy a kolozsvári lap neve lett az erdélyi magyar irodalom polgári vonulatának örökségét felvállaló Helikon, és nem a marosvásárhelyi Igaz Szót, a nemrég szintén 30. születésnapját ünneplő Látót nevezték így át, a két főszerkesztő ugyanis majdnem egyszerre telefonált Bukarestbe Domokos Gézának, hogy bejelentsék a névválasztásukat.A Helikon feladata többrétű, fogalmazott az irodalmi esten Karácsonyi Zsolt főszerkesztő. „Elsősorban fenn kell tartanunk egy szellemi teret, amelyben szerkesztők, szerzők, olvasók egyaránt jól érzik magukat” – mondta, hozzátéve, hogy az itt zajló ténykedést a Kárpát-medencében, lehetőség szerint azon túl is fel kell mutatnia a lapnak, amelyet a kezdetektől fogva a nyitottság, a sajátosra, újra való odafigyelés jellemez, és amely egyszerre figyel az idősebb nemzedékre és a fiatal generációkra is.  

A fiatal szerzőknek kezdettől külön rovatot tartott fenn a lap, a Serény Múmiában publikált először a Helikon jelenlegi főszerkesztője, Karácsonyi Zsolt és szerkesztője, Papp Attila Zsolt is. 2005-ben A nagy Kilometrik lett a rovat neve, jelenleg Pavilon 420 címen fut. A Helikon egyébként 2006-tól online portálként is jelentkezik. A munkatársak (Demeter Zsuzsa, Deák Judit, Horváth Benji, László Noémi, Mărcuțiu-Rácz Dóra, Papp Attila Zsolt, Rákossy Tibor) köre nemrég Márton Evelin íróval, szerkesztővel bővült, a lap főmunkatársai pedig Egyed Emese, Király László és Szőcs István egykori szerkesztők.

Az archív fotókkal, sőt egy rövidke szerkesztőségi „home videóval” is megspékelt ünnepi irodalmi esten nem csak közülük szólaltak fel többen, hanem a szellemi műhelyhez tartozó szerzők közül is jelen volt, és felolvasta a Helikonhoz írt verseit Fekete Vince, valamint Szántai János. A lap alapító-főszerkesztője, Szilágyi István, szokásától eltérően hozzájárult, hogy készülő regényéből elhangozzon egy részlet Marosán Csaba tolmácsolásában (A láp című szöveg a nyomtatott és online lapban is olvasható). Emellett Lászlóffy Aladárt, a Helikon egykori, 2009-ben elhunyt munkatársát is megidézték: László Noémi részletet olvasott fel A végtelen készenlét című friss Lászlóffy-verseskötetről írt kritikájából, a szerző legelső Helikon lapszámban megjelent versét pedig Papp Attila Zsolt osztotta meg a jelenlévőkkel. Aki fellapozza a január 10. lapszámot, további fontos egykori munkatársakkal, Sigmond Istvánnal és Mózes Attilával is találkozhat a most közzétett leveleiken keresztül.