Várható volt, hogy az Apple is részt követel magának az online streaming csatornák egyre kövérebb fejőstehénnek bizonyuló üzletéből, így hát készített egy tízrészes sorozatot (lesz második évad) csupa A-listás színésszel, aktuális tárgykörben, viszonylag magas produkciós értékkel, azonban elmulasztott jó rendezőket alkalmazni hozzá, vagy a csatorna művészcsapata egyelőre fejletlen a régóta edzésben tartott piac igényeihez mérten.

Vagy, ami rosszabb, szándékosan nem erőltette meg magát, jól tudván, hogy az amerikai átlagnézők millióinak ingerküszöbét úgy is megüti, ha a viszonylag rendesen megírt forgatókönyv tudatosító erejét, tehát a szavak megfelelő kombinációit és permutációit simán felmondatja szimpatikus sztárokkal. Piaci részesedését úgy is megkapja. Mit mondjak, igaza van, csak aztán ne csodálkozzon a töménytelen negatív kritikán.Pedig a The Morning Show lehetne jobb, minden hozzávalóval rendelkezik. Van egy friss, hatalmas botrányokból táplálkozó története, amely a #MeToo-mozgalomnak olyan fájó részleteit hozza felszínre, amiről itt Európában nem hallunk, és ők is ritkán odaát, mert a részletek és árnyalatok alapos magyarázatához TLDR (Too Long; Didn't Read, szerk. megj.) szövegfolyamokra lenne szükség, amihez kevés átlagolvasónak van ideje, nem sikamlósak, nem tapad hozzájuk az az irgendetwas, ami az emberek fantáziáját meglódítja. Sorozatban elbeszélve viszont elég hatékony magyarázóerővel bír, olvasni sem kell. Szóval van egy sokmilliárdot érő cégmonstrum tévétársaság New Yorkban. Annak egyik csatornáján fut a közkedvelt The Morning Show, azaz egy amolyan matiné műsor, buta kis hírekkel és könnyed interjúkkal, amelynek két műsorvezetője Mitch Kessler (Steve Carrell) és Alex Levy (Jennifer Aniston), roppant népszerűek, karizmával, befolyással, sokmillió dolláros vagyonnal. Mitchtől az első epizód első perceiben eltávolodik, egész pontosan megválik a tévétársaság, mert kiderül, és minden hírcsatornán ez harsog, hogy éveken keresztül látszólag konszenzusos, de lényegében a hatalmát és státuszát kihasználó csábításokhoz folyamodott, és számtalan, a műsor alkalmazásában dolgozó fiatal és karrierjük elején álló nővel viszonya volt. Aztán a nők, akik látták, hogy másnap Mitchet egyáltalán nem érdeklik, átnéz rajtuk, olyankor vagy rövidesen ki lettek rúgva, vagy maguktól mentek el, vagy ha a vezetőségnél szóvá tették a pásztorórát, elő lettek léptetve. Az ügyekről mindenki tudott a műsor stábjában, fel egészen az ügyvezetőségig. Csak hát Mitchet, a sztárt ugye, éppen ezért, mert sok pénzt hozott a házhoz, megtartották, falaztak neki (lényegében a Matt Lauer-esetet látjuk, újracsomagolva).

Bizonyára léteznek ezen a ponton olyan nézők, olvasók, tudomisén, akik megkérdik: no de ezzel mi a gond? Egyik a libidóját, másik a karrierjét táplálta? Hogy ki lettek rúgva? No és? Nem ez folyik már évszázadok óta? Nos, éppen ez a gond. Hogy olyan régóta ez megy, hogy már természetesnek tetszik. Csak hát közben életek mennek tönkre. A jobbágyrendszer is létezett, meg a rabszolgaság is, ha emlékszünk rájuk, mindkettőt ráadásul törvények szabályoztak, de ugye innen a mából nézve nemigen találjuk természetes emberi létformának? Na de kanyarodjunk vissza.

Míg a történet jelenében Mitch helyére a műsorhoz kerül a szókimondó és nehezen kezelhető Bradley Jackson (Reese Witherspoon), feltárul az egész probléma háttere, erővonalai, előtörténete, szereplői, és nyilván Mitch, aki rém igazságtalannak érzi az egészet, és nem fogja engedni – könyököl fel dacosan. Hiába mondják neki, hogy húzza meg magát, fogadja az apró pofonokat, hátráljon ki a reflektorfényből, ő akkor is harci rúdra tűzi sértett egóját. Mert ő nem olyan – veri az asztalt egy másik ragadozóval poharazgatva – ez különben a sorozatnak az átlagnál jobban megírt egyik pillanata – ő a #MeToo „férfiáldozatok” másodvonalához tartozik – mondja –, azokhoz, akik alapvetően semmi rosszat nem tettek. Az évadzáró epizódban kiderül, Mitch itt monumentálisat téved.A felelősségvállalás nemigen megy a munkatársaknak. A bátor kiállás sem, de még a közösségi oltalom sem. Látták, tudták, még viccelődtek is rajta, de cinkosan hallgattak, egyrészt nem tekintették nagy ügynek, másrészt féltették az állásukat. Ilyenkor nyilván a nő elszigetelődik, kételyek merülnek fel a szakmai rátermettségét illetően, pletykák szabadulnak el. A The Morning Show erről a csoportos felelősségről is szól. Az etikai és erkölcsi tűréshatárt (van ilyen?) keresi egy ilyen típusú közösségben, azt, hogy meddig nézhető tétlenül, vagy meddig hallgatható el. A lehetséges bonyodalmakat térképezi fel, megrajzolja az egész munkacsalád természetrajzát ebben az alaphelyzetben, és ha mindez nem elég, Hanna (Gugu Mbatha-Raw) konkrét esetén és egzisztenciális dilemmáin keresztül – az önbecsülés vagy az állás? Mit érdemes megőrizni? Mi van, ha mindkettőhöz ragaszkodsz, de mert utóbbira szükséged van a túléléshez, hagyod veszni az előbbit? De ha veszni hagytad, visszaszerzed-e valaha? – megmutat egy lehetséges utat a tragédiáig.A rendezők teljesítménye az utolsó epizódot leszámítva tiszta iparos-munka, nincs különösebb virtuozitás abban a modorban, amelyet Jay Carson és Kerry Ehrin ötletgazdák-fejlesztők Mimi Leder rendezővel együtt megalapoznak az első két részben. A színészvezetést látszólag rábízták a forgatókönyvre, nem hoznak ki többet a színészekből, mint amennyit a szerep alapjáratban megkövetel. Carrell figurája teljesen ismerős korábbi szerepeiből, Billy Crudup viszont meglepően üde a cinikusságában is egyensúlyteremtő műsorelnök szerepében. Aniston viszonylag a helyén van, némi erőlködést leszámítva itt-ott, Witherspoon azonban tökéletesen téves választásnak bizonyult a szerepre. Láthatóan nagy szükség volt ismerős arcára a karakterrel való azonosuláshoz, de se nem elég harsány, mikor az kellene legyen, se nem elég meggyőzően együttérző a ráncos homlok mögött, se nem eléggé gyászos, mikor azt várja tőle a szövegkönyv. Rejtély, hogy ezt az amúgy tehetséges színésznőt a rendezők és rendezőasszisztensek hada miért nem tudta belerázni a szerepbe, viszont az is biztos, hogy Mimi Leder az utolsó epizód drámai pillanatainak perceken át tartó lassítási pótcselekvésével nem fog bevonulni a jó rendezők közé.