Demény Péter Garantált pihenés című glosszakötetét mutatták be kedd este a kolozsvári Minerva Házban. A nagyváradi Riport kiadó gondozásában megjelent könyv a Krónika napilap Közterület rovatában megjelent rövid, személyes hangvételű írásokat tartalmazza.

„Amelyik nem egyes szám első személyben íródott, voltaképpen az is egyes szám első személy, hisz én csak magamról tudok írni: ami velem történik, vagy ami mással történik ugyan, de én látom" – vallja az író, aki nosztalgiával beszélt a Krónika szerkesztőségében eltöltött inspiráló, termékeny időszakról.

A napilapnál be kell férni hasábszámba és határidőbe, lapzárta közeledtével az őrület határát súrolja a munkaközösség stressz-szintje: mégis kreativitásra sarkall, igazi műhellyé válik ez a közeg, főleg, ha az embernek olyan kollégái vannak, mint Papp Sándor Zsigmond, Bakk Miklós, Rostás Szabolcs. Az irodalom akkor jó, állítja Demény Péter, ha a forma megihleti az embert, mint ahogy a szonett szerkezete megihlette Shakespeare-t vagy Szabó Lőrincet, vagy ahogy a kötelezően 1800-2000 leütésnyi hely az újság utolsó előtti oldalán megihleti a siető glosszaírót.

„Napilapnál megtanulja az ember, hogy nem kell folyton a halhatatlanságra gondolni. Tisztában voltam vele, hogy amit ma megírok, azt holnap elolvassák, és holnapután már elfelejtik. A napilapos tempó egy nagyon jó eszköz arra, hogy az ember megtanuljon a saját gőgjével bánni" – mondta Demény.

A Garantált pihenés glosszáit, ahogy az írót faggató Balázs Imre József megfogalmazta, kis hétköznapi helyzetek inspirálták, amelyek fura nevű főhősökkel (Töhötömmel, Dezodorral, Makrélával) – voltaképpen persze a szerzővel magával történnek. „Egyik ismerősöm grafomán ördögnek nevezett – idézte fel a szerző –, de én ezen nem sértődöm meg, mert szükségem van az írásra: az íráson keresztül veszek észre dolgokat, az írás által gondolkodom."

Balázs Imre József emlékeztette a hallgatóságot, hogy Demény Péter románul is ír kulturális folyóiratokba, román nyelvű blogot (is) vezet, sőt, román nyelvű kötete jelenik meg hamarosan. „A magyar közegben itthon vagyok. A román közegben viszont olyan vagyok, mint egy paradicsommadár" – véli a Ghidul ipocriţilor (Képmutatók kézikönyve) szerzője, aki, továbbmenve az állathasonlatokban, „érzékeny szarvasmarhának" nevezte magát, mert leírja ugyan fájó pontokra tapintó véleményét, de megesik, hogy csak másnap tudja elolvasni a gyűlölködő hozzászólásokat, mint például: „menj haza Mongóliába!"

„Olyan lelkesen beszélünk arról, hogy nem értenek a románok minket, de a fél kezemen meg tudom számolni, hogy hány magyar ír románul. Ezért vagyok büszke a román nyelvű kötetemre, mert azt jelzi, hogy valami nem hiába volt" – mondta Demény.