Bejelentette szerdán lemondási szándékát Arlene Foster észak-írországi miniszterelnök, miután pártja előző este – több okból is régóta érlelődő elégedetlensége kifejezéseként – bizalmatlansági kezdeményezést indított ellene.

Foster május 28-án távozik a belfasti koalíciós kormány nagyobbik pártja, a koronahű protestáns Demokratikus Unionista Párt (DUP) vezetői tisztségéből, június végén pedig az Ír-sziget egyesítéséért és a brit fennhatóság ellen küzdő legnagyobb britellenes katolikus mozgalommal, a Sinn Féinnel alakított észak-írországi egységkormány éléről is.

Arlene Fostert 2015 decemberében választották a DUP vezetőjévé, és 2016 januárjában – a belfasti törvényhozás legnagyobb pártjának vezetőjeként – az észak-írországi egységkormány miniszterelnöke lett.

Mindkét tisztségében ő volt az első női vezető Észak-Írország történetében.

Szerdán bejelentett lemondási szándékának előzményeként, kedd este a belfasti és a londoni parlamentben működő DUP-frakciók tagságának hozzávetőleg 80 százaléka levélben kezdeményezett bizalmatlansági eljárást ellene.

Egyelőre nem ismert a bizalmatlansági indítvány tartalma

Arlene Foster azonban szerdai lemondási nyilatkozatában – a bizalmatlansági eljárás elkezdését megelőzve – közölte, hogy utat enged az új vezető megválasztásának előkészítésére.

Foster a terjedelmes nyilatkozatban mindazonáltal egy szóval sem említette a bizalmatlansági indítványt, amelynek beterjesztéséről szerda estig a DUP sem adott ki hivatalos nyilatkozatot. A bizalmatlansági indítványt kezdeményező levél létezéséről csak a párt azon képviselői tájékoztatták a sajtót, akik aláírták ezt a levelet.

Egyelőre a levél tartalma sem közismert, így az sem, hogy a kezdeményezők pontosan milyen okokra hivatkozva kezdeményezték Arlene Foster távozását.

Az egyik aláíró frakciótag a The News Letter című, unionista irányultságú, Belfastban szerkesztett mértékadó észak-írországi hírportálnak még kedd este elmondta: a levél megfogalmazása nagyon egyértelművé teszi, hogy a frakciótagságnak már nincs bizalma a pártvezetésben.

Egy másik aláíró úgy fogalmazott, hogy a DUP-nak az elmúlt időszak sodródása és „a kulcsfontosságú ügyekben végrehajtott hátraarcok” után világos irányvonalra van szüksége.

Foster a Brexit-protokollon bukhatott el

Hosszabb ideje érzékelhető volt a DUP meghatározó döntéshozó köreiben az egyre mélyülő elégedetlenség Arlene Foster tevékenységével szemben.

Az egyik fő ütközési pont a brit EU-tagság megszűnésének (Brexit) feltételrendszeréhez csatolt észak-írországi protokoll, amelynek elsődleges célja az, hogy Észak-Írország és az Ír Köztársaság 499 kilométeres határán – az Egyesült Királyság és az EU egyetlen szárazföldi vámhatárán – ne kelljen visszaállítani az észak-írországi rendezési folyamat egyik legfőbb vívmányaként hosszú évek óta nem létező fizikai ellenőrzést.

Ezt azon az áron lehetett elérni, hogy Nagy-Britannia és Észak-Írország között, az Ír-tengeren jött létre részleges belső vámhatár. Ezt a megoldást azonban az unionista oldalon nagyon sokan súlyosan bírálják, azzal az érvvel, hogy ez kikezdi Észak-Írország integráns helyzetét az Egyesült Királyságon belül.

Ezekből az unionista körökből az utóbbi hónapokban rengeteg bírálat érte Arlene Fostert a Brexit-megállapodáshoz fűzött észak-írországi protokoll elfogadásáért, annak ellenére, hogy Foster személyesen is többször követelte a protokoll eltávolítását a Brexit-egyezményből.

A DUP az Ír-sziget egyesítését pártoló britellenes katolikus mozgalom legnagyobb pártjával, a Sinn Féinnel együtt kormányozza Észak-Írországot, olyan egységkormányt alkotva, amely a korábbi évtizedek súlyos felekezeti konfliktusainak idején teljesen elképzelhetetlen lett volna.