Ez a legfontosabb ígérete a kereszténydemokrata Friedrich Merznek, aki a jellegtelen és a külvilág irányába (különösen) passzív szociáldemokrata Olaf Scholzot válthatja a kancellári poszton.

A hagyományos németországi pártok történelmi léptékkel mérve példátlanul rosszul teljesítettek a vasárnapi előrehozott parlamenti választáson. A győztes pártszövetség – a Kereszténydemokrata Unió (CDU) és bajor testvérpártja, a Keresztényszociális Unió (CSU) – 28,6 százalékkal a második világháború óta a második legrosszabb eredményét érte el. A kormányzó Németországi Szociáldemokrata Pártnak (SPD) soha nem ment ennyire rosszul: Olaf Scholz leköszönő kancellár alakulatára mindössze 16,4 százalék voksolt.

Ha azt nézzük, hogy az Európai Unió alapító államainak többségében a klasszikus pártok a megszűnés szélére sodródtak, ezek nem annyira rossz eredmények. Csakhogy nem is olyan régen még a CDU-ra és az SPD-re szavazott a német választók 75-80 százaléka. Ez tette lehetővé, hogy hol az egyik, hol a másik kormányozzon a kisebb pártokkal.

A két nagy parlamenti erő hanyatlása egyre gyakrabban teszi szükségessé a nagykoalíciót, vagyis a CDU/CSU-szövetség és az SPD együttes kormányzását. Ez a forgatókönyv körvonalazódik ezúttal is, azzal a pontosítással, hogy csakis a szerencsén múlt, hogy a két nagypárt a kormányzó többséghez szükséges számú képviselői helyet szerzett a Bundestagban.

Öröm az ürömben

A helyzet sokkal rosszabb is lehetne. A szélsőjobboldali Alternatíva Németországnak (AfD) párt hajszálpontosan megduplázta négy évvel korábbi eredményét: a 2021. szeptemberi 10,4 százalék után most vasárnap 20,8-at kapott. Várakozáson felül szerepelt a radikális Baloldal (Die Linke) is, amely nemcsak megugrotta a választási küszöböt – ismét, nyolc év után –, de 8,8 százalékkal majdhogynem megduplázta 2021-es támogatottságát.

Két kisebb formáció ugyanakkor nem érte el a bejutáshoz szükséges 5 százalékot: az üzletpárti Szabaddemokraták (FDP) – amely a koalíció felbomlását okozta tavaly novemberben –, valamint a Baloldalból egy éve kivált Sahra Wagenknecht Szövetség (BSW). A romániaihoz hasonló németországi (arányos) választási rendszerben a kieső pártokra leadott, 13,9 százaléknyi szavazatot újraosztották, ennek következtében pedig a két nagypárt együttes eredménye 52 százalék fölé emelkedett.

Újrakötik a francia–német szövetséget

A legtöbb szavazatot kapott választási szereplő kancellárjelöltjeként Friedrich Merz hétfőn kijelentette, hogy szeretné mielőbb felállítani az új kormányt – lehetőleg már húsvét előtt.

Egyúttal jelezte, tisztában van azzal, hogy a 2021 decemberétől kormányzó, sokak szerint jellegtelen Olaf Scholz közel négy éve után nagyok az elvárások Németország felé. A szociáldemokrata előd odahaza sem remekelt, de a külvilág irányában különösen passzívnak mutatkozott. Elhanyagolta az Európai Unió motorjának tartott német–francia szövetséget. Uniós szinten több kérdésben is kisebbségbe szorult, ami korábban, Angela Merkel 16 éves kancellársága idején elképzelhetetlen lett volna.

Az Európai Unió és annak legnagyobb gazdasági hatalmaként Németország új kihívással is szembesül. Donald Trump január 20-i beiktatásával a Fehér Házba az EU-val szemben nyíltan kritikus – sokak szerint egyenesen ellenséges – elnök költözött, aki világossá tette, hogy az USA-t úgy akarja naggyá tenni, hogy közben nincs tekintettel a szövetségesei legalapvetőbb gazdasági és biztonsági érdekeire. Az EU-t bénító vámtarifákkal fenyegette meg, illetve Brüsszel és Kijev „feje fölött” elkezdett egyezkedni Moszkvával az ukrajnai háború lezárásáról.

Berlin viszonylatában a következő négy évet nem könnyíti meg az sem, hogy a vasárnapi németországi választások előtt Trump alelnöke, J.D. Vance és a Fehér Ház legbelsőbb köréhez tartozó Elon Musk egyértelműen állást foglalt az AfD mellett.

Merz legfontosabb feladatának Németország európai és nemzetközi helyének a visszaszerzését tekinti. Úgy fogalmazott: Németországra ismét lehet majd számítani. A „nagy visszatérés” jelének tekinthető, hogy a jövendő kancellár egyeztetett Emmanuel Macronnal, mielőtt a francia elnök hétfőn elutazott Washingtonba.

A CDU elnöke kancellárként mindent meg akar tenni a jó transzatlanti kapcsolatok fenntartása érdekében, de úgy gondolja, hogy – miként a választási eredményvárón is jelezte – az új washingtoni adminisztráció „nagyrészt közömbös Európa sorsa iránt”. Az adott körülmények között „abszolút prioritásának” tartja a lehető leggyorsabban megerősíteni Európát, „hogy lépésről lépésre kivívja a függetlenségét az Egyesült Államoktól”.

Ez a cél összefügg a kereszténydemokrata politikus szűkebb prioritásával: Németország nyerje vissza a relevanciáját az európai és a nemzetközi porondon. Berlin eddig is Ukrajna második legnagyobb támogatója volt az Egyesült Államok után, de a CDU-vezér szerint többet is tehetett volna. Az ellenzék vezetőjeként Merz gyakran bírálta Scholz szerinte túlságosan óvatos Ukrajna-politikáját. Kijelentette például, hogy kancellárként ő engedélyezte volna a Taurus nevű, nagy hatótávolságú rakéták átadását Kijevnek. Merz ugyanakkor visszafogottan nyilatkozott az európai békefenntartó csapatok Ukrajnába küldéséről, amit főleg a francia elnök és Keir Starmer brit kormányfő pártol.