Jó eséllyel eggyel bővül az Egyesült Államok közvetítésével megoldott konfliktusok száma, ami az amerikai republikánusok reményei szerint elhozhatja Donald Trumpnak a hőn óhajtott Nobel-békedíjat. Az Örményország és Azerbajdzsán közötti megállapodás tető alá hozásával Washington borsot törhet Moszkva orra alá, miközben gazdasági értelemben is profitálhat belőle.

Formálisan is lezárulhat Azerbajdzsán és Örményoroszág között a Hegyi-Karabah ellenőrzéséért közel négy évtizede tartó konfliktus. Baku és Jereván amerikai közvetítéssel tető alá hozott egy békemegállapodást, amelyet egyelőre nem írtak alá ugyan, de eddig ez tűnik a legbíztatóbb próbálkozásnak a két posztszovjet állam közötti kapcsolatok rendezésére.

A hétfőn nyilvánosságra hozott dokumentum szerint mindkét fél lemond az egymás iránti területi követelésekről, tartózkodik az erő alkalmazásától, és vállalja a nemzetközi jogi normák tiszteletben tartását.

Noha eredetileg úgy hírlett, hogy szombaton, a Fehér Házban aláírják magát a békeszerződést, Ilham Alijev azeri államfő és Nikol Pasinján örmény miniszterelnök végül egy nyilatkozatot írt alá, amely azonban tartalmazza a megoldást a főbb vitás kérdésekre. Ezek között van a Nahicseván Autonóm Köztársaság ügye, ami korábban a megegyezés egyik legfontosabb akadálya volt. A nyilatkozat szerint Örményország kizárólagos fejlesztési jogokat biztosít az Egyesült Államoknak a török határon fekvő exklávét Azerbajdzsán többi részével összekötő közlekedési folyosóra, amelynek neve hivatalosan Trump Route for International Peace and Prosperity (Trump Útja a Nemzetközi Békéért és Jólétért) lesz.

Két nép bölcsője

Az örmény-azeri konfliktus az 1980-as évek végén robbant ki a vitatott hovatartozású Hegyi-Karabah miatt, ami egy többnyire örmények által lakott enklávé volt a nemzetközi jog szerint azeri területen. A Kovászna megyénél valamivel nagyobb Hegyi-Karabah az örmények és az azeriak számára olyasmi, mint Koszovó a szerbeknek és az albánoknak: mindkét nép valamiféle „nemzeti bölcsőjének” tekinti.

A két nép közötti feszültség a Szovjetunió 1991-es felbomlásával háborúba torkollott. Az első azeri-örmény háborút lezáró 1994-es tűzszünetig részben vagy egészben örmény ellenőrzés alá került Hegyi-Karabah és a vele szomszédos hét azeri körzet is. Több mint egymillió ember kényszerült elhagyni otthonát. Az 1994 után befagyott konfliktus három alkalommal is háborúvá szélesedett. Azerbajdzsán előbb, 2016-ban visszafoglalta a Hegyi-Karabahhal szomszédos területek jelentős részét, a 2020 szeptemberében kirobbant „44 napos háborúban” teljesen elvágta az enklávét Örményországtól, majd 2023-ban egy újabb offenzívával az egészet megszállta. Hegyi-Karabah örmény lakossága – mintegy százezer ember – nagyrészt az anyaországba menekült.

Borsot törni Putyin orra alá

A „44 napos háborúban” elemzők szerint Azerbajdzsán győzelmét a Törökországból és Izraelből vásárolt drónok alapozták meg. A kegyelemdöfést azonban az örményeknek a rosszul alakult ukrajnai orosz invázió adta meg. Nikol Pasinján örmény miniszterelnök hiába kért segítséget Moszkvától, a Kreml mozgástere beszűkült, nem tudott szövetségese segítségére sietni. Az Örményország és Hegyi-Karabah közötti összeköttetést biztosító Lacsin folyosót ellenőrző orosz békefenntartókat kivonták. Jereván másutt keresett nemzetközi támogatókat.

Nem véletlen, hogy az amerikai közvetítéssel létrejött megállapodás explicit módon tiltja harmadik fél erőinek telepítését a két ország közös határa mentén. Ez utalás lehet Oroszországra, de az Európai Unióra is, amely fenntart egy missziót a határon a tűzszünet betartásának ellenőrzésére, és amelynek visszavonását Baku többször is követelte.

Megfigyelők szerint a régiót saját befolyási övezetének tekintő Oroszországnak nyilván nincs ínyére az Egyesült Államok bevonása az Örményország déli részét átszelő, 43 kilométer hosszú közlekedési folyosó létesítésébe. A Kreml ugyanakkor – mindössze néhány nappal Trump és Putyin tervezett alaszkai találkozója előtt – igyekezett leplezni az irritáltságát, és üdvözölte az amerikai közvetítéssel tető alá hozott megállapodást, miközben az orosz külügyminisztérium azt hangsúlyozta, hogy „a tartós megoldásokat a régió országainak kell kidolgozniuk olyan szomszédok támogatásával, mint Oroszország, Irán vagy Törökország”.

Egyes megfigyelők szerint Moszkva számára az azeri-örmény megállapodás azért is rossz hír, mert akadályozhatja az ukrajnai háború miatt elrendelt nyugati szankciók kijátszását. „A Kaukázus eddig vakfolt volt a szankciópolitikában” – hangsúlyozta a Reutersnek Brett Erickson, a Chicagói Egyetem szakértője.

Moszkvát az is aggaszthatja, hogy – Donald Trump megfogalmazása alapján – feloldották az Azerbajdzsán és az Egyesült Államok közötti védelmi együttműködésre vonatkozó korlátozásokat.

Kételyek, aggályok

Washington nemcsak borsot törne Moszkva orra alá, de közben gazdasági értelemben is profitálna a békemegállapodás központi elemét jelentő, 43 kilométer hosszú folyosóból, amely összekötné Azerbajdzsánt az Örményország déli részén fekvő Nahicseván exklávéval. „A Zangezur korridor a régi Selyemút artériáinak az újjáélesztését ígéri vasútvonalak, kommunikációs hálózatok, csővezetékek és autópályák kiépítésével. Ezzel a régió Közép-Ázsiát, Törökországot és Európát összekötő tranzitközponttá alakulhatna, Oroszország és Irán megkerülésével, jelentősen fellendítve a kereskedelmet és a külföldi befektetéseket… feltéve, ha a politikai akarat kitart” – írja a Forbes amerikai magazin.

Oleszja Vartanjan független szakértő a Reutersnek úgy értékelte, a megállapodás nagyobb kiszámíthatóságot kölcsönöz a régiónak, de a hosszú távú fennmaradása az Egyesült Államok folyamatos szerepvállalásától függ, figyelembe véve az Örményország és Azerbajdzsán közötti sikertelen tárgyalások és erőszakos eszkalációk hosszú sorát.

Hétfőn Baku közölte, hogy a hivatalos aláírás előtt további lépések szükségesek, elsősorban törölni kell Örményország alkotmányából az Azerbajdzsánnal szembeni területi követelésekre vonatkozó előírásokat. Ehhez népszavazást kell tartani, amelynek időpontját egyelőre nem tűzték ki.

A Fehér Házban tartott szombati ceremónián az azeri és az örmény vezető egyaránt méltatta Trumpot a konfliktus lezárásában nyújtott segítségéért. Azt mondták, hogy Nobel-békedíjra fogják jelölni. Ez a negyedik békéltetési próbálkozása a republikánus elnöknek, ami hívei szerint feljogosítaná a Nobel-békedíjra. Neki tulajdonítják a Kambodzsa és Thaiföld közötti tűzszünet létrejöttét, valamint a Ruanda és a Kongói Demokratikus Köztársaság, illetve Pakisztán és India közötti megállapodást. Egyelőre nem koronázta siker az Izrael és a Hamász, valamint Oroszország és Ukrajna konfliktusának lezárására tett erőfeszítéseit.