Grönland erőszakos megszerzésének lebegtetésével Donald Trump olyan bizalmi válságot idézett elő, amely a NATO szerepének megkérdőjelezését és Európa stratégiai önállósodásának felgyorsítását hozhatja.

A transzatlanti kapcsolatok legmélyebb válságát idézte elő az Egyesült Államok elnöke, amikor büntetővámokat jelentett be a Grönland annektálását ellenző európai országok ellen. Ez volt ugyanis az első konkrét lépése Donald Trumpnak – aki korábban többször beszélt arról, hogy „szépszerrel vagy másként” megszerzi a világ legnagyobb szigetét Dániától –, hogy valóra váltsa a határok elmozdítására vonatkozó akaratát.

A grönlandi affér a legsúlyosabb, de korántsem egyedi. Trump venezuelai inváziója, a nemzetközi jog megsértése és a szövetségesek elleni fenyegetések azt mutatják, hogy az USA egy nyers erőre épülő, imperialista logika felé mozdult el – véli Joseph Stiglitz Nobel-díjas amerikai közgazdász. Elemzésében hangsúlyozta: a 19–20. század imperializmusával ellentétben Trump „birodalma” nem épít intézményeket, hanem kizárólag a zsákmányszerzésre épül. A Nobel-díjas tudós úgy vélte: a világ országainak fel kell készülniük a legrosszabbra – akár arra is, hogy elkerülhetetlenné válik „a hatalmával visszaélő és másokat zaklató hegemón” gazdasági és társadalmi elszigetelése.

Lekerül az álarc

Való igaz, hogy időnként az Egyesült Államok is megszegi a fennen hangoztatott elveit, de érdemes belegondolni: jobb volna, ha a nagyhatalmak egyszerűen sutba dobnák az elveket, és a nemzetközi kapcsolatokban kizárólag a nyers erő érvényesülne? – tette fel a kérdést nemrégiben az egyik legtöbbet idézett amerikai elemző, Ian Bremmer, amikor arról kérdezték, hogy nem-e képmutatás Washington részéről számon kérni Moszkvát az ukrajnai háború kapcsán, amikor ugyanazokat a bűnöket maga is elkövette Irakban, Afganisztánban, Vietnamban stb. Időközben lekerült az álarc: Donald Trump vezetése alatt a világ vezető hatalma már a látszatra sem ad.

„Egy olyan világban élünk, a való világban (...), amelyet az erő, amelyet az erőszak, amelyet a hatalom irányít” – magyarázta a minap Stephen Miller, a Fehér Ház kabinetfőnök-helyettese és egyik fő ideológusa. A Republikánus Pártban egyre többen és egyre gyakrabban hangoztatják ezt a nézetet, jelezve, hogy Trump erőpolitizálása nem egyetlen ember szeszélye, nem pillanatnyi indulat vagy szerencsétlen körülmények összejátszásának eredménye – ideológiai alapja van és tartósnak ígérkezik.

Nem véletlen, hogy a dánok és a grönlandiak fenntartásokkal fogadták az amerikai elnök Davosban tett szerdai bejelentését, miszerint egy készülő „összetett megállapodás” részeként az USA eláll az amerikai fennhatóságot ellenző országokra februártól kivetett pótvámoktól. A feszültség csökkent ugyan, de az erőszakos területszerzési szándék maradandó bizalomvesztést okozott.

Középhatalmak lázadása

Davosban a kanadai miniszterelnök volt az első, aki nyilvánosan sürgette a leszámolást egy „kényelmes illúzióval” és a szembesülést a széthulló világrenddel. Thuküdidész ókori görög történész aforizmáját idézve a kanadai miniszterelnök arról beszélt: szembe kell nézni azzal, hogy a nagyhatalmak ma már „azt teszik, amit tudnak, és a gyengéknek el kell szenvedniük, amit kell”. Mark Carney figyelmeztetett: a Kanadához hasonló középhatalmaknak össze kell fogniuk, külön-külön nem tudják megvédeni érdekeiket a nagyhatalmi versengés korszakában.

Több jel is arra utal, hogy máris folyamatban van az USA‑tól független globális együttműködés kiépülése. Ebbe a folyamatba illeszkednek a Kanada és Kína között múlt héten létrejött kereskedelmi megállapodások. Ezek teljesen új alapokra helyezik a viszonyt az Ottawa által tavaly még „a legnagyobb biztonsági fenyegetésként” leírt távolkeleti hatalommal, másrészt világosan jelzik az elfordulást az Egyesült Államoktól.

2024-ben még Kanada külkereskedelmének több mint 75 százaléka az Egyesült Államokba irányult, de a Trump‑kormányzat vámjai, fenyegetései és a Kanada annektálására tett visszatérő utalásai alapjaiban rengették meg ezt a kapcsolatot. A kanadai külügyminiszter Pekingben azt nyilatkozta, hogy a következő tíz évben legalább 50 százalékkal növelni kell a nem amerikai kereskedelmet. A fejlemény különösen annak fényében figyelemre méltó, hogy második elnökségének első évében Donald Trump Kínát próbálta elszigetelni – ehelyett a világ egyre inkább az Egyesült Államoktól távolodik.

Keir Starmer brit miniszterelnök szintén a kínai kapcsolatok „újraindítását” célozza a január végére kitűzött látogatásával. Kínába készül a német kancellár is, miután az Európai Unió múlt héten az utóbbi évek leglátványosabb hátraarcát mutatta be az elektromos autókkal kapcsolatban bejelentett egyezséggel. Emlékezetes, hogy a kínai elektromos autók állami támogatásának vizsgálata, illetve az emiatt 2024 végén kivetett pótvámok okozták az utóbbi évek legnagyobb feszültségét Peking és Brüsszel között.

A kínai gazdaság korlátozása Washington részéről annyira jól sikerült, hogy múlt szerdán Peking bejelentette a világ valaha volt legnagyobb kereskedelmi többletét. Az export és az import mérlege csaknem 1,2 billió dollár, ami 20 százalékos növekedést jelent 2024-hez képest. Miközben az Egyesült Államokban nagyjából ötödével csökkent a Kínából behozott áru, a világ minden más régiójában nőtt a kínai import. Latin-Amerika 8 százalékkal, Európa 9 százalékkal, Délkelet-Ázsia 14 százalékkal, Afrika 26,5 százalékkal többet vásárolt kínai cégektől tavaly 2024-hez képest.

Sokatmondó az is, hogy – válaszul a grönlandi pótvámokra – több európai vezető sürgette az uniós „páncéltörőként” emlegetett, gazdasági kényszerítés elleni eszköznek a bevetését, amelyet az EU eredetileg Kína ellen dolgozott ki.

Új biztonsági szövetség?

Trump vámjai nem Kínát szigetelték el, a világ egyre inkább az Egyesült Államoktól távolodik – mutatott rá Fareed Zakaria amerikai médiaszemélyiség, politikai elemző. Emlékeztetett: hosszú évtizedeken át a globális kereskedelem amerikai intézményeken keresztül futott, a biztonság amerikai garanciákon alapult, a válságokat Washington kezelte – amennyire tudta –, és a világpolitikai napirendet is az USA határozta meg. „Ez a platform még létezik, de a világ már nem épít rá, hanem megkerüli” – hangsúlyozta. Új kereskedelmi blokkok, új diplomáciai együttműködések, új technológiai és gazdasági szövetségek jönnek létre, az USA-tól függetlenül.

A törés az öreg kontinensen a leglátványosabb – a gyarmatosítás alól csak nemrég felszabadult globális dél országai kevésbé tápláltak illúziókat a magát jóindulatú hegemónként feltüntető USA-val szemben. A Politico szerint Trump grönlandi fenyegetései olyan mértékben megingatták a transzatlanti kapcsolatokat, hogy Európa egyes vezetői már egy Amerika nélküli új biztonsági szövetség lehetőségét is reálisnak tartják. Ennek alapja az Ukrajna támogatására létrehozott ún. „tettre készek koalíciója” lehet. A lapnak nyilatkozva több európai diplomata úgy fogalmazott: Grönland „az utolsó csepp”, Európa egyre inkább arra jut, hogy Trump Amerikája már nem megbízható partner sem kereskedelmi, sem biztonsági értelemben. Ezért ideje „rendezett és összehangolt módon” felkészülni egy Amerika utáni korszakra.