Erősebb Európára van szükségünk a mainál, de ehhez minden kört nyitva kell hagyni a résztvevők számára – mondta el a Maszol megkeresésére Winkler Gyula. Interjúnkban az RMDSZ-es EP-képviselővel a német és francia helyzetről, Románia schengeni csatlakozásáról, a kakukktojás-országok sorsáról beszélgettünk.

Hogyan befolyásolja az EU-jövőjét a németországi választási eredmény?

Az első kísértés arról szól, hogy a folyamatosságról beszéljünk. Angela Merkel lesz a kancellár, a német-francia mozdony egyik vezetője, így beszélhetnénk arról, hogy stabil kezekben van a vezetés. De közben azt látjuk, hogy 1947 óta nem volt ilyen rossz választási eredményük a kereszténydemokratáknak, 1945 óta nem volt ilyen rossz eredménye a baloldalnak. Nem lesz nagykoalíció.

Az EU jövőjéről 2019-ig zajlik az a vita, amely az európai parlamenti választásokon fog kicsúcsosodni. Németországnak, azt gondolom, EU-optimista kormánya lesz, ők nyertek a többiek erősödése mellett is, így nem az EU szétesése, hanem a megerősödése várható. Kevesebb német befolyás lesz a jövőben, de mind az erős Európai Unió építése mellé fog szegődni.

Hogyan viszonyul majd az új német kormány, Angela Merkel a francia jövőtervekhez?

Az a kérdés, hogy az új német kormány hogyan viszonyul saját magához, milyen egyensúlyokkal alakul ki a Jamaica-koalíció. A baloldal ellenzékbe vonul, Martin Shulznak Jeremy Corbyn-féle beszéde volt a választások másnapján. Instabilabb kormány várható, hiszen politikailag távolabb vannak egymástól a szereplők – ha összeáll a kép, akkor beszélhetünk a francia-német együttműködésről.

Mennyinek csengenek egybe a francia jövőtervek a Juncker-féle elképzelésekkel, amiket a helyzetértékelő beszédében emlegetett? Az EB elnöke nem kétsebességű EU-ról, hanem „az egyenlőség uniójáról” beszélt.

Információm nincs erről, de az a sejtésem, hogy hamarosan kapunk egy Merkel-beszédet is. De ha a Macron- és a Juncker-beszédet hasonlítjuk össze – amelyek jellege hasonló volt –, akkor az mondható, hogy bizonyos elemeik nem valósíthatók meg a következő két-három esztendőben. Macron két- vagy többsebességes Európájával kapcsolatban fenntartásaim vannak. Ha ez nem hasonlít Juncker elképzeléséhez, amelyben minden klub nyitott mindenki számára, akkor nem tudok egyetérteni vele. Úgy néz ki, Macron a belső magot egy nyugat-európai magnak gondolja, ez pedig tarthatatlan. Erősebb Európára van szükségünk a mainál, de minden kört nyitva kell hagyni minden résztvevő számára. Olyan tagállamok nem lehetnek, amelyek ki vannak zárva, mert mások úgy akarják.

Juncker ugyanakkor Románia mielőbbi schengeni csatlakozását szorgalmazta beszédében, míg Németország ellenzi ezt. Hogyan látja ezek után az ország csatlakozási esélyeit?

Németországban éppen a választások előtt ellenezték bizonyos politikusok Románia és Bulgária EU-csatlakozását. Ehhez képest tegnap az Európai Bizottság előterjesztette a csatlakozásról szóló dokumentumát – tehát Juncker nyomása alatt megtörtént az előterjesztés a két ország beterjesztésére. A döntés továbbra is a tagállamok kezében van, de úgy vélem, hogy Németország álláspontja is változni fog. Ausztriában is meg kell várni a változásokat, és meg kell várni, hogy ősz végefelé hogyan válaszol az Európa Tanács az Európai Bizottság előterjesztésére.

A szimbolikus üzeneten túl mi a jelentősége annak, hogy Juncker javaslatára Nagyszeben lesz a brit kilépés utáni első EU-csúcs színhelye?

A szimbolizmus mindig is nagyon fontos volt az európai építkezés történetében. De ezen túl Juncker felkérése arra, hogy Nagyszebenben legyen a 27-ek Európájának újraalapításáról szóló csúcs, annak az a jelentősége, hogy nemcsak kijelentette, hogy mindenkire szükség van, hanem tettek szintjén is bizonyította ezt.

A gyakorlati jelentőség akkor derül ki, ha majd meglátjuk, hogy bekövetkezik-e jogilag a brexit, ha pedig igen, akkor milyen lesz a 27-ek Európájának első találkozója, milyen dokumentumok születnek. Amikor a napirendet látjuk, akkor tudjuk megállapítani, hogy ez csak egy családi fotó, vagy pedig olyan gyakorlati döntések is megszületnek, amelyek bevonultatják a Nagyszeben-Sibiu-Hermannstadt-i szerződést az EU intézményes történetébe.

Mi történik majd a két európai „kakukktojással”, Magyarországgal és Lengyelországgal?

Én a kakukktojás szót nem ejtem ki a számon, azt mondanám viszont, hogy a szuverenitás kérdése egy komplikált és kulcsfontosságú kérdés. Nem az az Európa, amelyben élni akarok, amely szerint büntetni kell a bizonyos politikai kritériumokat be nem tartó országokat, például az európai alapok megvonásával. Az sem, amelyik bizonyos mértékű bírságot szabna ki a menekülteket elutasítók számára.

A jogállamiság és a demokrácia viszont kulcskérdések, és ezzel kapcsolatosan jelenik meg a szuverenitás kérdése is. A lengyel és magyar fenntartásokra az én szempontomból a válasz nem egy laza EU felépítése, amelyet 26-27 európai vezető irányít, hanem egy politikai Unió megerősödése, amelyben az Európai Parlament a vezető intézmény. Ezzel a szuverenitást nem elveszítjük, hanem közösen gyakoroljuk.

Úgy tűnik, hogy a szélsőjobboldal továbbra sem nyer teret annak ellenére, hogy az AfD erősödött Németországban, és Macron legerősebb ellenfele is Le Pen volt. Elmúlt-e a szélsőjobboldal erősödésének veszélye?

A szélsőségek megerősödése ciklikusan elő szokott jönni, ennek a veszélye örökös. Azoknak a generációja eltűnik, akik a mainstream európai politikát vezetik az elmúlt években, és akiknek személyes tapasztalata volt az első világháborúról, az 50-60-as évek nyomoráról. A ma húszéves fiatalokat ez nem érdekli, és ha mi nem tanítjuk meg őket arra, hogy mi a demokrácia, akkor mindig ott lesz a szélsőségek időszakos előretörésének a veszélye.

Franciaországban láttuk, hogy ez az epizódnak a vége, Németországban még azt mondom, hogy várjunk, mert máris bomlik az Alternatíva Németországért. Az AfD az egyetemi tanárok párjaként indult, euróellenes pártként, nem a migráció összpontosítva. A nyitott ajtón mindenki besétált, a kérdés pedig az, hogy hány parlamenti csoportra oszlanak. Az viszont biztos, hogy a következő négy évre a német ellenzék vezetője a szociáldemokrata párt, nem pedig a szélsőjobboldal.