Bajnai: Nem kirekesztő, hanem befogadó nemzettudatra van szükség

Megszólalt a héten Bajnai Gordon volt miniszterelnök, az Együtt 2014 választási mozgalom egyik alapítója és a Magyar Narancsnak adott interjújában kitért a határon túliak szavazati jogára is. Az ellenzéki együttműködés buktatóiról, a politikai közép megteremtésének és a Fidesz-rezsim lebontásának esélyeiről szóló, „Okkal félnek" címmel közreadott, Rényi Pál Dániellel folytatott beszélgetésben Bajnai kifejtette: szerinte nem kirekesztő, hanem befogadó nemzettudatra van szükség.

Az Együtt 2014 alapvetései kapcsán fontosnak tartotta elmondani, hogy „alapelvnek tekintjük a kettős állampolgárságról és az azt követően megadott szavazati jogról szóló döntés véglegességét. Azt mondjuk, hogy bár nagyon sok káros vita zajlott erről az elmúlt tíz év során a magyar közéletben, iszonyatos károkat okozva a nemzet egészének, ezeket a vitákat nem szabad újra nyitni. Nem érheti másodszor is jogfosztás a határon túli magyarokat: aki ilyesmiben gondolkodik, az nem a mi szövetségesünk."

Bajnai, akit a magyar és a nemzetközi közvélemény Orbán Viktor legvalószínűbb 2014-es kihívójának tekint, nem először fogalmazza meg álláspontját a nevével fémjelzett választási mozgalom magyarságpolitikai
felfogását illetően. Azzal egyidőben, amikor november közepén az Együtt 2014 honlapján közzétették a magyar demokratikus ellenzék összefogását és a 2014-es választásokon közös fellépését szorgalmazók programnyilatkozatát, (jelszavuk: „Egyenként elbuknánk, de együtt győzni fogunk!") külön is megfogalmazta nemzetpolitikai credóját az ATV-nek adott korábbi különinterjújában. Akkor elmondta: „Szeretnénk világossá tenni a nemzethez való viszonyt is: sokféle küzdelem, harc zajlott a kettős állampolgárság vagy a külhoni magyarok szavazati joga körül. Ebben a kérdésben szeretnénk világossá tenni, hogy bár nagyon káros, a nemzetet megosztó vita zajlott ekörül a kérdés körül, de most kialakult egy politikai helyzet, ebből visszafordulni, visszacsinálni, újra jogfosztani azokat, akik már valamilyen jogot megszereztek, nem lehet. Ez is egy fontos elvünk"

Maga „Az Együtt 2014 Választói Mozgalom elvi, erkölcsi alapvetései" címmel az interneten közreadott és teljes terjedelmében itt elérhető dokumentum tömören, alig 10 oldalnyi terjedelemben foglalja össze azt a keretet, amelyben a remélt széles választói összefogás megvalósítható, illetve amelyre építhető egy 2014 utáni jó kormányzás reális programja is. A mozgalomhoz csatlakozni szándékozó szervezetekkel folytatandó tárgyalások munkaanyagnak kiemelt témája a határon túli magyarok, illetve a kettős állampolgárság ügye.

A programnyilatkozat rögtön a preambulum utáni első fejezetben (Nemzeti büszkeség és összetartozás) tér ki erre a kérdésre. A szöveg önmagáért beszél, ezért az Együtt 2014 magyarságpolitikai hitvallását az alábbiakban teljes terjedelmében közreadjuk:

„Tudatában vagyunk annak, hogy az anyaországban élő magyarokként felelősséget viselünk a határon túli magyarok sorsáért. A legtöbbet ugyanakkor azzal ártunk nekik, ha a magyar belpolitikai küzdelmekbe próbáljuk bevonni őket. Nem nekünk kell eldönteni, hogy ki a jó és ki a rossz kisebbségi magyar: a saját életükre nézve nekik kell a döntéseiket meghozni, ezeket pedig a magyar államnak kötelessége támogatni.

Magyarországnak kötelessége, hogy kifejezze az elszakított országrészeken élő magyarokkal való nemzeti összetartozását. A kettős állampolgárság jogintézménye – két évtized méltatlan vitái, bűnösen feltett kérdései és hibásan megadott feleletei, valamint újabb problémákat okozó megoldásai ellenére is – új fejezetet nyitott a nemzeti összetartozás kérdésében. A határon túl élő magyarok újabb jogfosztása ezért nem lehet célja egy új politikai korszak megalapozását akaró választói összefogásnak. Ugyanakkor jogi, politikai garanciákat kell találnunk arra, hogy az új közjogi helyzet ne járjon együtt az anyaországi politikai viták exportálásával, beszüremkedésével a határon túli magyarság életébe."

A Mikó kollégium ügyéről már a Fehér Házban is tudnak

Megszólalt a héten Maximilian Teleki az Amerikai Magyar Koalíció (HAC) elnöke és beszámolt arról, hogy a szervezet igazgatótanácsa találkozott a Fehér Ház Nemzeti Biztonsági Tanácsának tagjaival és Obama elnök vezető külpolitikai tanácsadóival. Hasonló találkozókra évente kerül sor a Nemzetbiztonsági Tanács és a HAC képviselői között, amelyek mint mindig, ezúttal is lehetőséget adtak az amerikai magyarság legnagyobb szervezete képviselőinek, hogy konkrét kérdéseket vethessenek fel a Fehér Ház külügyi illetékeseinek. A mostani megbeszélés jelentőségét növelte, hogy azon részt vett a külügyi tárca európai és eurázsiai ügyekért felelős új helyettes államtitkára, Brent Hartley is, aki a napokban bemutatkozó látogatást tesz Budapesten.

Az MTI-nek nyilatkozó Teleki beszámolt arról, hogy az idei megbeszéléseseken szó esett az emberi jogokról, így a nemzeti kisebbségek és a romák jogairól, az antiszemitizmusról és külön kiemelte: hangsúlyosan szóltak az egyházi ingatlanvagyon romániai visszaszolgáltatásának helyzetéről valamint a szlovák nyelvtörvény kérdéséről illetve a magyar állampolgárságot megszerző felvidéki honfitársaink meghurcolásáról, akiket megfosztottak szlovák állampolgárságuktól. Utóbbival kapcsolatosan Teleki külön is hangsúlyozta: Washingtont „nyilvánvalóan aggasztják" azok az esetek, amikor embereket politikai döntéssel úgy fosztanak meg az állampolgárságuktól, hogy az, feltehetően nem áll összhangban az adott ország, azaz Szlovákia alkotmányával és az Európai Uniós eljárásjoggal. Ezügyben azonnali választ is kaptak a tárgyalópartnerektől, akik elmondták: az aggályokat jelezni kívánják a szlovák fél irányába.

Az erdélyi eredetű ősi nemesi család Pest megyei ágából származó Maximilian Teleki, aki egyenes leszármazottja Széchenyi Istvánnak is, hetedik éve áll a legnagyobb mintegy hatvanezer tagot számláló ernyőszervezet, az Amerikai Magyar Koalíció élén. Az angolon kívül spanyolul és portugálul beszélő és felnőtt fejjel ősei nyelvét most tanuló ingatlan-befektető és közgazdaság professzor, akinek anyja argentin és gyermekkorát főleg Dél-Amerikában és Nyugat-Európában töltötte, mindig is magyarnak tekintette és vallotta magát. Megválasztásakor, egyik első interjújában kijelentette: „A családom évszázadokig szolgálta Magyarországot. Apám, Teleki István mindig arra tanított, hogy egy arisztokratának ez a feladata. Az Amerikai Magyar Koalíció (HAC) elnöki posztja remek lehetőség olyan dolgokkal foglalkozni, amelyek a magyarok és Magyarország érdekeit, jövőjét szolgálják... Fogok én még Budapesten lakni, és magyarul beszélni a fiammal, Tiborral" – mondta ebben az interjúban Teleki, aki gyerekének tudatosan választott olyan keresztnevet, amelynek az angolban nincs megfelelője.

Akkor megfogalmazott elnöki programjában hitet tett a Kárpát medencei magyarság emberi és kisebbségi jogainak érvényesülése, és már ebben is külön kiállt a romániai egyházi javak visszaszolgáltatásának képviselete mellett. Az ernyőszervezetben neki köszönhető nemzedék és stílusváltás meghozta az eredményt: mára egy hatékony lobbyszervezeté vált a HAC, ahol a szemléletet nem azok határozzák meg akik XX. századi sérelmeket, beidegződéseket vagy előítéleteket hordoznak magukban, de tudnak ugyanolyan elkötelezettek lenni a szervezet céljai iránt, mint azok, akik Magyarországról vagy a Kárpát medence többi országaiból jöttek korábban az Egyesült Államokba. Meghatározó érdeme az is, hogy a koalícióban megszűnt a pártosság, mert vallja: „Mindenkivel együttműködünk, aki hajlandó szóba állni, szakmai szempontok alapján vitatkozni velünk."

És nem mellesleg: Max Telekinek köszönhetően négy napja immár a Fehér Ház számára sem ismeretlen a sepsiszentgyörgyi Mikó-kollégium ügye.

8 évvel ezelőtt, 2004. december 5-én „minden törött tovább tört"

Megszólalt a héten a nyolc évvel ezelötti, a kettős állampolgárságról szóló népszavazás évfordulóján a Magyar Nemzet egy újságirója és emlékez-tetni akart arra a Magyarok Világszövetsége által kezdeményezett és az akkori ellenzéki Fidesz által felkarolt akcióra, amelynek keserűen fájó emléke máig nem múlt el nyomtalanul, annak ellenére, hogy az akkor meghiúsult (meghiusított?) cél mára létező valóság lett úgy, ahogyan akkor is kivitelezhető lehetett volna.

Az emlékezést akár helyénvalónak is tarthatnánk éppen annak okán, hogy 2004. december 5.-e valóban a rendszerváltozás utáni magyar nemzetpolitika legsötétebb napjaként tarható számon és emlékezni kell rá, mert máig érvényes tanulságokkal szolgál. Így akár méltányolnunk is lehetne Kovács András igyekezetét, mert ellentétben az újságíró kollegái többségével, akik szerte a Kárpát-medencében jobbára megfeledkeztek az évfordulóról, emlékezetünkbe idézte azt a mozzanatát a legújabbkori magyar históriának, amikor egy több mint négymilliárd forintos pénzkidobással (ennyibe került a referendum lebonyolítása) a magyar politikai elitnek sikerült összehoznia egy olyan produkciót, aminek mindenki vesztesként került ki.

Csakhogy az emlékező cikk, a nyolc évvel ezelötti referendum Magyar Nemzetben megjelent krónikája – mert szerzőnk írása első látásra annak tűnik – meglehetősen egyoldalúra sikerült. Nem annyira azért amit tényként tartalmaz december 5.-e előtörténetéből, hanem inkább azzal amit ebből a kronológiából „véletlenül" kihagy.

2922 nap telt el a magyar szégyen napja óta és több száz cikk, ihletett és ihletmentes vallomás témája volt a Lászlóffy Aladár által oly találóan „néptelen szavazásnak" nevezett aktus. Nevezték azt az „ébredés napjának", „fekete vasárnapnak", lett ez a nap annak a pillanata, amikor „a rejtegetett ősbűn láthatóvá vált", „a nap, amikor vétkezett a nép", „árvaságunk első hetének" nyitó napja, a nap, amikor „minden törött tovább tört" és a nap, amikor „Óbudavár csődtömege éljenzi Edvárd királyt, magyar királyt, ki vágtat Audiján". Különszámot adott ki még 2005 februárjában, e naphoz kapcsolódóan Hitel „Nem, az nem lehet" címmel, és bőven fogalmazódtak hozzá kötődően percpolitikai érdekeket szolgáló, létező sérelmekre építő és azokat kihasználó indulatos filippikák. De mindmáig nem született meg az az írás, amely a történtek kapcsán a magyar politikai elit közös felelősségének a kérdését járta volna körül, melynek akkoriban kapóra jött a pecsenyesütögetéshez az amúgy lesajnált, és vagy nyíltan kimondott vagy pedig csak titokban beismert – mert ebben volt nézetazonosság – kalandor patrubányi akció.

E téren ez a „sajátos" leltár" sem hoz újat. Kovács Andrást, mint a legtöbb, korábban e kérdésben megszólaló írástudó gondosan hallgat az ötletgazdáról és tárgyilagos tényfeltárás helyett ügybuzgóan aktuálpoliti-zál. Miközben helyesen következtet: „Gyurcsány Ferenc teljes mértékben saját politikai céljainak rendelte alá a nyolc évvel ezelőtti, a kettős állampolgárságról szóló népszavazást, amely azóta már hatványozottabb mértékben ütött vissza korábbi pártjára" adós marad a kezdeményezők és népszavazás ügyét előbb elutasítók, majd utóbb arra „rástartolók" ambivalens magatartását is górcső alá venni. Arról nem is szólva, hogy a csak 2012 decemberét szem előtt tartó aktuálpolitizálási törekvés miatt, adós maradt egy, amúgy fontos és igaz, de megmagyarázásra szoruló mondatának – „roppant kockázatos volt a népszavazás kezdeményezése, és előre sejteni lehetett, hogy a referendum érvénytelen lesz" – a korántsem érdektelen részleteire is kiterjedő értelmezésével.

Egymásra találtak, még akkor is, ha ez nem mindenkinek tetszik

Megszólalt héten a 168 órában Beregszász és Dunaszerdahely polgármestere, annak kapcsán, hogy a két település testvérkapcsolatra lépett. Ezzel a maguk módján ők is reagáltak a gyászos emlékű nyolc évvel ezelötti december 5-ére. Kezdeményezni akartak és tudtak: megtették az első, döntő lépést annak az áldatlan állapotnak a meghaladására, ami egy EU tagország magyarjait és egy uniós tagságban egyhamar nem reménykedhető ország magyar lakóit egymástól minél távolabb próbálja tartani.

Hájos Zoltán, a felvidéki Dunaszerdahely polgármestere a beregszászi önkormányzat meghívására májusban látogatott a kárpátaljai járási székhelyre, ahol magyar többségű települését képviselte a Beregszászi Városnapokon. Vendéglátója, Gajdos István polgármester e találkozón üdvözölhette a dunaszerdahelyi képviselőtestületnek azt a döntését, hogy létesítsenek testvérvárosi kapcsolatot. Nemrég pedig aláírták a megállapodást. Az ünnepi eseményen Gajdos István meggyőződését fejezte ki, hogy ez a lépés komoly lépcsőfok az európaiság felé, hiszen ezzel még szorosabbra fűzték a szálakat nemcsak a felvidéki településsel, hanem – lévén Szlovákia EU-tag – az Európai Unióval. Nem minden célzat nélkül idézte Gajdos ezalkalomból a dunaszerdahelyi jelmondatot: „A jövő azoké, akik olyanná teszik, mint amilyennek megálmodják".

Hájos Zoltán a csallóköziek szívélyes üdvözletével érkezett Kárpátaljára és elmondta: „Ennek a szerződésnek nemcsak arról kell szólnia, hogy a két város vezetősége esetenként találkozik, hanem arról is, hogy az emberek ismerjék meg egymást és a másik kultúráját... Hogy az itt élők is ellátogassanak hozzánk."

Az intézményesített egymásratalálás két szempontból is a szokottnál nagyobb figyelmet érdemel. Egyrészt Dunaszerdahelynek Beregszász az első kárpátaljai testvértelepülés; eddig ilyen kapcsolata csak Magyarországon (Gödöllő), Erdélyben (Székelyudvarhely) és Vajdaságban (Szabadka, Zenta) volt. Másrészt pedig a kapcsolatteremtés kőkemény politikai üzenete is hordozott: Dunaszerdahely polgármestere a szlovákiai Magyar Közösség Pártja elnökségi tagja, aláíró partnere pedig nem csupán Beregszász első embere, hanem egyúttal az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség elnöke is és az ukrán törvényhozás egyetlen magyar képviselője. Az pedig közismert, hogy a szlovákiai politikai pártok közül a jelenlegi magyar kormányzat kiemelt szimpátiával támogatja az MKP-t, és nem tekinti partnernek a Bugár Béla vezette Híd–Most pártot, annak ellenére, hogy csak az utóbbi nyerte el a parlamenti választásokon – az idén márciusban immár másodszor – a felvidéki magyarok többségének rokonszenvét.

Bugárékat a Fidesz kormány meg sem hívja a MÁÉRT üléseire és a hasonló rendezvényekre. Az UMDSZ helyzete annyival „kedvezőbb", hogy őket meghívják ugyan, de az ilyen alkalmakat a párt és a pártelnök Gajdos leteremtésére és megalázására igyekeznek felhasználni, mint történt ez a legutóbbi MÁÉRT értekezleten, ahonnan valósággal „kigolyózták" őket, a kárpátaljai kedvencek, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség legnagyobb elégtételére, holott támogatottságuk messze elmarad az UMDSZ-étől és nemrég, az október végi parlamenti választásokon is leszerepeltek.

Ez a kapcsolatfelvétel valóban „történelmi áttörésként" is felfogható, hiszen általa kiderült: a külső politikai befolyásolást felülírhatja a nemzeti szolidaritás és a közös érdek. Mint megtudható az „Ígéretes páros... címmel közreadott beszámolóból: „a beregszásziak máris tervezik, hogy jövőre sokan ellátogatnak a hagyományos csallóközi vásárra, hiszen az ilyen események az ismerkedés és a szórakozás mellett remek lehetőséget biztosítanak a gazdasági kapcsolatok erősítésére is, amire – pártszimpátiáktól függetlenül – mindkét oldalon komoly igény mutatkozik."

Néhány szó az Emberi Méltóság Tanácsáról

Megszólalt a héten az Emberi Méltóság Tanácsa és az Emberi méltóságért kitüntetéssel ismerte el a romániai választások előtti napon Tőkés László püspöknek, az Európai Parlament képviselőjének és Kozma Imre atyának, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat vezetőjének tevékenységét. (a „püspök" megnevezés nem elírás, Tőkés tisztsége így szerepel a hivatalos MTI közleményben) A legtöbb tévéhíradó bemutatott budapesti ünnepségen a nemzeti hírügynökség tájékoztatója szerint Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke arról szólt: az emberi méltóság tisztelete elengedhetetlen ahhoz, hogy Magyarország élhető és szerethető legyen. Elmondta azt is: ezen a napon azoknak állítanak emléket, akiknek emberi jogait az elmúlt évszázadban lábbal tiporták. Végül arra hívta fel a figyelmet, hogy az emberi méltósághoz való jog semmibevétele tragédiák sorozatához vezetett, erről szólt Magyarország 20. századi története.

A kitüntetés átvétele után Tőkés László hangsúlyozta: az emberi méltóság szerves része a nemzeti méltóságnak és elismerését fejezte ki a Tanács munkájáért, majd elmondta, hogy legutóbb a felvidékiek ügyében és az erdélyi magyar tulajdonok ügyében írt európai parlamenti petícióval összefüggésben dolgoztak együtt. A másik díjazott, Kozma Imre azt hangsúlyozta, hogy a szeretetre, nagylelkűségre, irgalomra mindig számíthatnak azok, akik velük csatáznak, hozzátéve, élete során a szeretetszolgálati tevékenységben és az irgalmasrendi munkában nap mint nap találkozik ezzel. Az Emberi Méltóság Tanácsa az idén másodszor ítélte oda a saját maga által nemrég alapított díjat. Október 19-én a százéves Tamás Ilonkát, a szlovák állampolgárságától megfosztott felvidéki tanítónőt részesítette elsőként a kitüntetésben. A díjat Lomnici Zoltán elnök és Szunai Miklós főtitkár adta át akkor is és most is.

A felvidéki, illetve délvidéki jogfosztottak és jogfosztások melletti kiállásaival, ünnepi koszorúzásokon való részvételeivel és újabban saját maga alapította kitüntetésével a média érdeklődésének megkülönböztetett figyelmébe került Emberi Méltóság Tanácsáról sokat és sok helyütt lehet olvasni, hallani. Ezért is érdemesnek tűnik, hogy a nevében tiszteletet parancsoló testületről többet is megtudjunk, hiszen joggal feltételezhető hogy a köztiszteletnek örvendő korábbi főbíró vezette testület tevékenysége sokkal szerteágazóbb és nem korlátozódik a kamerák jelenlétét vonzó sajtónyilvános ünnepi rendezvényekre vagy sajtóértekezletekre. Ezeken ugyanis mindig csak ugyanazzal a két szereplővel találkozhatunk: Lomnici Zoltán elnökkel és Szunai Miklós főtitkárral, akiket egyre gyakrabban kiegészít a most díjazott EP képviselő. Az érdeklődést az is indokolja, hogy magát az Emberi Méltóság Tanácsa „nemzetközi civil szervezetként" tünteti fel, ami értelemszerűen többet sejtet, egy érdemi tevékenységet felmutatni képes dicséretes szerveződés létét és munkáját feltételezi.

Mivel a sajtóhírek kizárólag a reprezentatív események kapcsán foglalkoztak a 2010 márciusának utolsó napján alakult testülettel és a két vezető tisztségviselőjével, megpróbáltuk a honlapjuk segítségével megtudni, hogy miként teljesülnek a küldetésnyilatkozatban kitűzött célok, mi valósult meg a vállalt programokból (vö. „a Társaság éves programtervét rendszeresen nyilvánosságra hozza"), és mit takar az a nagy reményekre feljogosító, még a szemlélőt is nemzeti büszkeséggel eltöltő két és fél évvel ezelőtt közzétett kinyilatkoztatás: „Az Emberi Méltóság Tanácsa megalakulása pillanatától nagy nemzetközi érdeklődés kíséri. Számos országban megalakulás előtt vannak szervezetünk nemzeti tanácsai és rövidesen bejelenthetjük az Emberi Méltóság Világtanácsa, mint nemzetközi irányító testület megalakulását."

Ami honlapjukon (http://emberimeltosagtanacsa.hu/) olvasható, az némiképp lehűti a reményeket, nem véletlen, hogy a sajtótudósítások az EMT mindennapokról nem szólnak. Ami megtudható az csupán annyi, hogy az elnök Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság volt elnöke, az EMT ifjúsági tagozatának alelnöke pedig ifj. Lomnici Zoltán, egyetemi tanár, ügyvéd. Az EMT főtitkára Szunai Miklós, a Földrajz és Közgazdaság tudományok kandidátusa és a Széchenyi Tudományos Társaság elnöke, egyik nagykövete pedig lánya, Szunai Linda, volt szépségkirálynő, aki a Népszabadság egy tavalyi cikke szerint bikiniben mozgósít az emberi méltóságért.

A weblapon viszont szerényen elhallgatják, hogy Szunai azonos azzal a Szunai Miklóssal, aki sikeres üzletember és milliárdos, ő az ökoház feltalálója és ma az Ökocentrum Rt. vezérigazgatója. Olvasható viszont, hogy alelnök Kányádi Sándor költő és Erdélyi Géza felvidéki ex-püspök, tiszteletbeli elnök pedig Oláh György Nobel díjas tudós. A „felkért pártoló tagok" sorában csupa nagy nevet találunk, köztük a frissiben kitüntetett Tőkés László és Kozma Imre mellett Tempfli Józsefet, Schweitzer Józsefet, Jókai Annát, Buzánszky Jenőt, Mága Zoltánt, Töröcsik Marit, Kovács Miklós KMKSZ elnököt, Berényi József MKP elnököt, Pásztor István VMSZ elnököt és sok mindenki mással együtt még gróf Széchenyi Mihályt, mint a „történelmi Széchenyi család tagját".

Alakuláskor még gazdagította ezt a reprezentatív névsort Mudura Sándor nagyváradi üzletember, de mára ezek a nem mindenkinek jól hangzó név eltűnt a tagok közül. A Céljaink menüpont üres, a Rendezvények menüpont szintén, a Programokra kattintva pedig a következő bejegyzés fogad: „Nincs egyetlen program sem az archívumban". Ennél is sokatmondóbb, hogy ha a Hírek menüpontot nézzük meg. Itt több mint egy év intervallumra kiterjedően csupán egy kitüntetésről és egy koszorúzásról olvashatunk, meg arról egyenesen két hírben is:„Szunai Linda az Emberi Méltóság Tanácsának nagykövete lett, hogy munkájával erősítse az emberi méltóság tiszteletét határainkon innen és túl";