Továbbra is átláthatatlan módon döntenek a magyar kormány illetékesei a határon túli támogatásokra szánt költségvetési összegek sorsáról, így alapos a gyanú, hogy a pénzosztás részrehajlóan, a „kézből etetés” paternalista modellje szerint történik – jelentette ki a maszol.ro-nak Gémesi Ferenc.

A Gyurcsány-kormány volt nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkárát annak kapcsán kerestük meg, hogy a határon túlra szánt támogatások szétosztásában illetékes Bethlen Gábor Alap (BGA) a héten közzétette a 2013. évi pályázati felhívásainak eredményeit. Az adatok tükrében nehéz részlehajlással vádolni a budapesti illetékeseket, mert – legalábbis az erdélyi nemzeti jelentőségű programok vonatkozásában – kiemelkedően magas támogatás jutott a Fidesz által preferált Erdélyi Magyar Néppárthoz, illetve az RMDSZ-hez közel álló szervezeteknek egyaránt.

Gémesi Ferenc felvetésünkre emlékeztetett arra, hogy a BGA által nyilvánosságra hozott juttatások végösszege igen kis hányada csupán a határon túlra szánt költségvetési támogatásoknak. Kijelentését adatokkal támasztotta alá.

Eszerint a költségvetési törvényben szereplő, határon túlra szánt összesen 11,5 milliárd forintból 810 milliót fordítanak a Bethlen Gábor alapkezelő Zrt. működésére, a 10,7 milliárdos támogatási összegből pedig sok a címzett: így mintegy 5 milliárd az oktatási-nevelési támogatás, közel 500 millió az iskolalátogatási program, 216 millióért működik a Magyarság Háza (amely egy épületben van az alapkezelővel).

Az elvben fennmaradó 5 milliárd forintból a BGA bizottsága az idei évre 600 millió forintot írt ki a magyar kultúráért és oktatásért címmel nyílt pályázatra. Ez a teljes támogatási keret valamivel több, mint 5 százaléka, a nem címkézett (tehát ténylegesen megpályáztatható, nem célzott vagy normatív) támogatások 12 százaléka. Célzott támogatás például a határtalanul program, amelyben pályázni lehet, de csak az adott célra, míg alapvetően normatív az oktatási-nevelési támogatás, ahol az igénylő szülők pályáznak, ám a feltételeket teljesítő gyermekek után automatikusan megkapják a támogatást.

Rosszabb a helyzet Gémesi szerint, ha hozzászámítjuk a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) fejezetben a nemzetpolitikai tevékenység támogatására 2013-ra tervezett 3,5 milliárd forintot, amely szintén nem nyilvános pályázaton kerül kiosztásra. „Ha ez utóbbit is figyelembe vesszük, akkor 2013-ban a a BGA-nál és a KIM fejezetben rendelkezésre álló összes kiosztható támogatás 4 százaléka, míg a nem címkézett támogatások 7 százaléka kerül nyílt pályázaton odaítélésére” – magyarázta a volt államtitkár.

Gémesi szerint nem könnyű válaszolni arra, mennyi is a határon túli támogatások összege, mert „minden nagyszabású ígéret és önreklám ellenére” ma is több minisztérium költségvetési fejezetében szerepel olyan forrás, amely külhoni célokat szolgál, de nem tartozik a BGA által osztott támogatások közé. Ilyen például a nyugati diaszpóra támogatására szolgáló 2 milliárd forint, amelynek felhasználásáról, címzettjeiről keveset lehet tudni, vagy a titokzatos Friends of Hungary Alapítvány idei működésére tervezett több mint 610 millió forint.

Túltengenek az egyedi támogatások

A volt államtitkár szerint a Fidesz-kormány által bevezetett támogatási rendszernek két alapvető problémája van: túlcentralizált, az érintett érdekképviseleti és szakmai szereplők intézményes részvételét kizáró a döntéshozatali rendszer, másrészt túltengenek az egyedi döntések alapján odaítélt, nem normatív jellegű támogatások.

Gémesi emlékeztetett arra, hogy a Szülőföld Alap 2010-ben történt átalakításával a Bethlen Gábor Alap szakmai döntéshozó testületi helyett egyetlen kollégium jött létre, amelynek immár nem résztvevői a külhoni magyarság képviselői. Ezzel felborult az az egyensúly, amely korábban jellemezte a támogatási rendszert, miszerint a legitim külhoni politikai-érdekképviseleti szervezetek képviselőik útján részt vesznek a támogatáspolitikai elvi döntéseinek meghozatalában, majd – a magyarországi illetékes kormányzati szakmai szereplők részvétele és felelőssége mellett – rábízzák az egyes régiókból jelölt szakmai delegáltakra, kollégiumi tagokra a konkrét szakmai döntések meghozatalát, a pályázatok elbírálását.

Ám a volt államtitkár szerint nem csupán a részvétel lehetőségét garantáló korábbi kollégiumi rendszer tűnt el nyomtalanul, de az immár egyetlen kollégium nem rendelkezik a szakmai döntés jogával, csupán javaslatot tesz a magyarországi illetékes állami vezetőkből (miniszter, közigazgatási államtitkár, helyettes államtitkár) álló háromtagú bizottságnak, amely a támogatásokkal kapcsolatos döntéseket meghozza. „Mennyire álságos is volt az átalakítás indoklása a hatékonyabb, átláthatóbb döntési rendszerről, jól mutatja, hogy semmivel sem hoznak korábban döntést a pályázatokról ma, mint 2006 és 2010 között, amikor a külhoni magyar szervezetek részvételével három kollégium működött a Szülőföld Alapnál, másrészt ma a töredékét sem osztják ki nyilvánosan annak az összegnek, mint a korábbi időszakban” – jelentette ki Gémesi.

Szerinte az a működési modell értelemszerűen lehetővé teszi, hogy a támogatási döntésekben ne a külhoni magyar javaslatok, igények, a szakma vagy a szakpolitikai szereplők által megfogalmazott, támogatott elképzelések, hanem a politikai döntéshozók preferenciái érvényesüljenek. „Utóbbi vonatkozásában pedig az elmúlt három évben számtalan alkalommal láthattuk, hogy vannak kitüntetett, így a támogatásokban is preferált szervezetek és szereplők határon túl - és van ezen kívül mindenki más, akik között gyakran találhatunk értékes, fontos munkát végző, de teljességgel figyelmen kívül hagyott, sőt kifejezetten diszpreferált szervezeteket, intézményeket” – állapította meg.

Gémesi szerint a támogatási rendszer másik koncepcionális hibája, hogy nem bővült a szakmailag jól előkészített, a teljesítményt elismerő és kontrolláló, közmegegyezéssel elfogadott, ezért pedig normatívan, valóban évekre előre kiszámítható módon támogatott projektek (ilyen volt  2007-ben indult nemzeti intézmények és programok) köre, hanem egyre nagyobb súllyal vannak jelen a támogatási rendszerben az egyedi támogatások. Ezek szerinte néhány esetben valóban segítséget jelenthetnek váratlan helyzetekben vagy egyszeri programok vonatkozásában, de a helyzet alapgondolata hibás: az egyedi támogatások elsöprő súlya a "kézből etetés" részrehajló paternalista modelljét erősíti fel.

„Elindul a szóbeszéd”

Gémesi kérdésünkre nagy és elvi jellegű problémának nevezte, hogy a nemzetpolitikáért felelős szereplők kiszervezték a szakmai feladatok ellátását az alapkezelő Zrt-hez és ma ez a gazdasági társaság - messze túlnőve egy alapkezelő feladatkörén - működteti például a Magyarság Házát vagy a Nemzetpolitikai Kutatóintézetet. Arra szerinte máig nincs magyarázat, miért is kellett határon túl kft-éket létrehozni a helyi továbbosztásra, amikor komoly tapasztalattal rendelkező, többszörösen ellenőrizhető közhasznú szervezetek, alapítványok működnek a magyar közösségekben, amelyek korábban eredményesen tudták ellátni ezt a feladatkört.

„Ha pedig valamely döntés nem világos, azonnal feltételezések kapnak lábra, elindul a szóbeszéd, hogy vajon milyen érdekek mentén, kik és milyen anyagi koordinátarendszerben működtetik a forráselosztást. Én úgy gondolom, a BGA-t felügyelő bizottságnak volna alapvető érdeke, hogy magyarázatot adjon a nyilvánosság előtt hosszú ideje és visszatérően megfogalmazódó kérdésekre és kritikákra. Ám ezzel eleddig rendre adós maradt” – mondta Gémesi.

Lapunk pénteken telefonon megkereste a budapesti nemzetpolitikai államtitkárság kommunikációért is felelős főosztályvezető-helyettesét, ám Lukács Bence Ákost nem sikerült elérnünk. A maszol.ro írásban kér választ a Gémesi Ferenc által felvetett problémákra.