A The Washington Post című amerikai lap csütörtöki számában közreadta Dzsamál Hasogdzsi utolsó cikkét, amelyet a szaúdi újságíró közvetlenül az eltűnése előtt küldött a lapnak. A cikk csütörtökre virradóra az újság online változatában is megjelent.

A publicisztika elején a véleményrovat szerkesztője közli: a cikket Hasogdzsi írásainak fordítója juttatta el a szerkesztőségbe, egy nappal azután, hogy az újságíró - aki egy éve az Egyesült Államokban élt és a The Washington Postban publikált - eltűnt hazája isztambuli konzulátusán.

A cikkben - amelynek címe: Az arab világnak most a véleményszabadságra van a legnagyobb szüksége - Hasogdzsi a többi között azt hangsúlyozza: "a Közel-Kelet országainak most szabad kezet adtak ahhoz, hogy egyre erőteljesebben hallgattassa el a médiát".

Az újságíró konkrét példákat említ az arab világból: Szaúd-Arábiát, ahol éppen az egyik íróbarátját ítélték ötéves börtönbüntetésre, mert bírálta a szaúdi elitet, valamint Egyiptomot, ahol a kormányzat még 2014-ben elkobozta az egyik újság valamennyi nyomtatott példányát, mert a lap interjúsorozatot közölt egy volt titkosszolgálati vezetővel, aki bírálta a kairói kormány döntéseit. "Ezeknek a cselekedeteknek immár nincsenek következményeik a nemzetközi közösségben" - állapította meg Hasogdzsi, hozzátéve, hogy némi elítélést ugyan kiváltanak, de ezt gyorsan követi a feledés csöndje.

"Voltak idők, amikor az újságírók még úgy hitték, hogy az internet megszabadítja az információkat a nyomtatott sajtóhoz köthető cenzúrától és ellenőrzéstől. De ezek a kormányok, amelyeknek a léte függ az információk ellenőrzésétől, agresszívan blokkolták az internetet" - írta Hasogdzsi. Hozzátette: helyi riportereket tartóztattak le és hirdetőkre gyakoroltak nyomást.

Az araboknak most olyasmire lenne szükségük, mint a a Szabad Európa

Sajtószabadság dolgában a szaúdi újságíró "oázisnak" látta Katart, és némi megszorítással Tunéziát, valamint Kuvaitot is, bár ez utóbbi két ország esetében fájlalta, hogy elsősorban belpolitikai kérdésekkel és nem az arab világgal foglalkoznak.

Dzsamál Hasogdzsi úgy vélte, hogy az arab világra most a saját vasfüggönye zárul, amelyet azonban nem külső, hanem hatalomra vágyó belső erők kényszerítenek rá. "Az araboknak most olyasmire lenne szükségük, mint ami a hidegháború idején a Szabad Európa volt" - szögezte le eltűnése előtti utolsó írásában Dzsamál Hasogdzsi.