Összeforrott csapattá alakult a KaravanAct utazó színházi fesztivál stábja és fellépői. Jövőre is megszervezik az eseménysorozatot, de több ponton átgondolják – mondták a kezdeményezők.

Kilenc napon át vándorolt a Shoshin Színházi Egyesület meghívottaival együtt a KaravanAct utazó színházi fesztiválon. A második kiadás négy helyszínt érintett – Sepsiszentgyörgy, Csíkszereda, Kolozsvár, Kide –, hogy így keltse életre az utazó társulatok hagyományát.Felkerestük a fesztivál főszervezőit, az egyesület alapító tagjait, akiket az idei kiadás tapasztalatairól, terveikről kérdeztünk. Györgyjakab Enikő és Köllő Csongor egyszerre töltik be a művész és a szervező szerepét, hiszen a fesztiválon bemutatott két előadás létrehozása is Györgyjakab Enikő nevéhez fűződik – g.a.me, Mindenke és a varázsdoboz –, Köllő Csongor pedig a Házikó a halottaknak című produkcióban játszott.

Az állandó, helyszínről helyszínre utazó 28 tagú társaság igazi csapattá vált, hangsúlyozta Györgyjakab Enikő. Úgy gondolja, hogy a maguk mögött tudott megterhelő időszak olyan dolgokat hozott ki mindenkiből, amelyek más esetben nem nyilvánultak volna meg. Köllő Csongor szerint a tavalyi kiadáshoz képest az idei nehezebb, de mindenféle szempontból erősebb is volt. Idén sokkal több stratégiát próbáltak ki a nézők bevonzására, de úgy látja, nem sikerült eléggé: „A részvétellel nem vagyok megelégedve, ez egy komoly kérdés, amit szervezői körben fel fogunk vetni, meg kell értenünk, hogy mi történik az emberekkel, meg kell találni a megoldást arra, amivel be lehet őket vonzani.”

„Be kell vállalni, hogy van ára a dolognak”

Az előadásokra a részvétel ingyenes volt bárki számára, ezzel kapcsolatban Györgyjakab megjegyezte, hogy ezt a döntést is felül kell vizsgálni, mivel aminek nincs ára, arról azt gondolják, hogy értéke sincs. „Erdélyben alacsonyak a jegyárak, magasabbak kellene legyenek ahhoz, hogy az emberek értékeljék azt, amit meg akarnak nézni. Inkább be kell vállalni, hogy van ára a dolognak, amit megfizetnek” – fogalmazott Györgyjakab Enikő. „Az ember azt akarja, hogy a minőségi színházat elérhetővé tegye, és közben lehet, hogy visszaüt és azt váltja ki, hogy nem kíváncsiak rá, mert nem gondolják, hogy jó lehet, ha ingyenes” – tette hozzá Köllő.

Az érkezett visszajelzésekről Köllő elmondta, hogy a nézők nagyon őszintén viszonyultak a produkciókhoz és a fesztiválhoz, az előadások után személyesen megköszönték az élményt, és elmondták, hogy bánják, hogy nem voltak még többen kíváncsiak az eseményre. „Nagyon sok olyan baráttal, ismerőssel találkoztam, akit érdekelt volna a KaravanAct, de éppen ő is valamilyen előadásban, szervezésben volt. Mindenki annyira túlpörgeti magát a munkával, hogy nem jutunk el az egymásnak készített eseményekre. Ezt nagyon szomorúnak tartom, ezt a túlhajtást át kellene gondolnunk” – véli Györgyjakab.

A színésznő továbbá azt tapasztalta, hogy a gyermekelőadásokra rengeteg pozitív visszajelzés érkezett, a pedagógusok rendkívül hálásak voltak azért, hogy az óvodások, kisiskolások részt vehettek az előadásokon, szerinte a jövőre nézve emellett mindenképpen ki kell tartani és kitalálni azt, hogy mit és hol lehet majd játszani.

„Elég fanatikusak vagyunk ahhoz, hogy legyen egy következő kiadás”

A fáradtságból, kétségbeesésből fakadóan mindig felmerül, hogy jövőre ne szervezzenek egy újabb KaravanActot, de Köllő szerint elég fanatikusak ahhoz, hogy újabb és újabb kiadásban gondolkodjanak. A rendezvény esetleges fizetőssé tétele mellett a helyszíneken is változtatni szeretnének, mindketten fontosnak tartják azt, hogy az elmúlt két évben szerzett tapasztalatot és kialakult partneri kapcsolatokat megtartsák és tovább fejlesszék.

Ugyanakkor Györgyjakab Enikő azt várja el a következő kiadástól, hogy az idén szervezett gólyaláb-workshopok konkrét eredményeit használják fel, a koncepciót még inkább vigyék az utcaszínház irányába. Hozzátette, ehhez szorosan kapcsolódik az, hogy a Shoshin Színházi Egyesület részt vesz egy Erasmus Plus projektben, amelynek zárómozzanata egy utcaszínházi előadás lesz augusztusban.

A szervezők szerint az időzítésen is el kell gondolkodni: tavaly arra érkeztek reakciók, hogy miért nem jó a nyári periódus, idén pedig az körvonalazódott, hogy melyek az őszi időszak hátrányai.