Közismert tény, hogy Románia többet fogyaszt, mint amennyit megtermel – és ez a tendencia az élelmiszeriparban egyre látványosabb. Az ország nemcsak a hús- és tejtermékek esetében küzd kereskedelmi hiánnyal, hanem a konzerviparban is.

Az ágazatban strukturális romlás figyelhető meg a külkereskedelmi mérlegben, annak ellenére, hogy az export is növekedett az elmúlt években.

Egy friss, Bukaresti Közgazdaságtudomány Egyetemen (ASE) által készített tanulmány szerint az elmúlt tíz évben a konzervtermékek kereskedelmi hiánya csaknem 4,5-szeresére nőtt: a 2013-as 108,2 millió euróról 2024-re 480,3 millió euróra emelkedett, megközelítve a félmilliárd eurós határt, idézi a tanulmányt a G4Media.

Az import dinamikája jóval gyorsabb volt: 135,4 millió euróról 591,2 millió euróra ugrott. Az export az import mindössze 18–20 százalékát fedezte, 2024-ben pedig ez az arány 18,7 százalékra csökkent.
Gyakorlatilag Románia több mint ötször annyi konzervterméket importál, mint amennyit exportál.

Gyorsuló egyensúlytalanság

Az elmúlt három évben a hiány tovább mélyült: 2021-hez képest több mint 40 százalékkal nőtt, 2023-ban először haladta meg a 400 millió eurót, 2024-ben pedig elérte a 480 millió eurót.

A legnagyobb mennyiségben importált termékkategóriák:

• Zöldségkonzervek: kukorica, borsó, gomba, szárazbab, paradicsompüré
• Halkonzervek: szardínia, tonhal, makréla – főként óceáni kijárattal rendelkező vagy fejlett halászati iparral bíró országokból
• Gyümölcskonzervek: befőttek, szirupos gyümölcsök

A feldolgozott paradicsom jelentős hiányt okoz. A feldolgozott vagy konzervált paradicsom esetében a deficit 3,7-szeresére nőtt: 2013-ban 16,5 millió euró volt, 2024-ben már 61,3 millió eurót tett ki. A paradicsomkategória a teljes zöldségágazati hiány 25–30 százalékát adja.
Bár Románia jelentős frissparadicsom-termelő, a termés döntően belföldi fogyasztásra vagy alapanyagként történő értékesítésre kerül, anélkül hogy bekapcsolódna az ipari feldolgozási láncba.
A korszerű tartósítási és csomagolási technológiák hiánya miatt a hazai konzervipar jellemzően kis léptékben működik, az országos piacot pedig főként importtermékek látják el.

A szezonális termelési csúcsok sem képesek pótolni a feldolgozási kapacitások alapanyaghiányát. Emellett hiányoznak az önkormányzati szintű integrációs struktúrák – például szövetkezetek vagy gyűjtőközpontok –, ezért sok paradicsom önfogyasztásra kerül, vagy helyi piacokon értékesítik, nem pedig ipari feldolgozásra.

A konzervált gombák és szarvasgombák piacán hasonló tendencia figyelhető meg: a hiány 4,35 millió euróról 14,89 millió euróra nőtt 2013 és 2024 között. Az évek során jelentős ingadozások is voltak – például 2022-ben 65,39, 2023-ban 62,04 százalékos növekedés, míg 2021-ben 50,44 százalékos csökkenés –, ám az összkép továbbra is tartós egyensúlytalanságot és nagyfokú volatilitást mutat.

Nem a feldolgozókapacitás hiányzik, hanem az alapanyag

Az ASE tanulmánya egyértelmű következtetésre jut: a hiány nem elsősorban ipari kapacitáshiányból fakad, hanem a hazai alapanyagkínálat elégtelenségéből és széttagoltságából.

Románia termékeny földterületekkel és kedvező éghajlati adottságokkal rendelkezik, ám az alapvető termények – paradicsom, paprika, uborka, hagyma, feldolgozásra szánt gyümölcsök – előállítása nincs összhangban a feldolgozóipar igényeivel.

A birtokszerkezet széttagoltsága, a hosszú távú szerződések hiánya, valamint a gazdálkodók azon törekvése, hogy inkább „könnyebben kezelhető” növényeket termesszenek – nem feltétlenül az ipar által keresetteket – strukturális szakadékot eredményez a kínálat és a kereslet között.

Az éves szerződések ráadásul visszafogják a beruházási kedvet és korlátozzák a hosszú távú finanszírozáshoz való hozzáférést.
Mindezt tetézik a magas energia-, munkaerő- és alapanyagköltségek. Még az olyan alapvető termékekből is jelentős importra szorul az ország, mint a hagyma vagy a feldolgozásra szánt paradicsom. A munkaerőhiány egyre súlyosabb, a külföldi munkavállalóktól való függés pedig növeli az adminisztratív terheket.

Szakértők szerint amennyiben nem történik előrelépés a termelői együttműködések fejlesztésében, a többéves szerződések bevezetésében, a technológiai beruházásokban és az ágazati integrációs politikákban, a már most közel félmilliárd eurós hiány az agroipar tartós, strukturális problémájává válhat.