De a fizetések is kisebbek az uniós átlagnál, ezért a jövedelmünk nagyobb arányát költjük élelemre, mint a gazdag országok lakói.

Romániában a legolcsóbb az élelmiszer az Európai Unióban, írja az economedia.ro. A numbeo.com árösszehasonlító portál adatai szerint a kontinensen az élelemért legtöbbet Svájcban, legkevesebbet pedig Moldovában fizetnek a vásárlók. Az EU átlagát 100-nak véve Svájc indexe 189,2, míg Moldováé 57,2. Ez azt jelenti, hogy a kantonok földjén 89,2 százalékkal többe kerül az élelem az uniós átlagnál, ellenben a Pruton túl 42,8 százalékkal kevesebbe.

Az árak Észak-Európában a legnagyobbak: Izland 183,6 százalékon áll, s ott van az élbolyban Norvégia (154,4), Luxemburg (134,9), Dánia (128,4), Finnország (119,7) és Svédország (116,6) is.

Az uniós tagállamok közül Romániában legolcsóbb az élelmiszer, 33,3   százalékkal van alatta az EU-átlagának. Ez azt jelenti, hogy amiért átlagban 100 eurót adnak ki az uniós vásárlók, az nálunk 66,7 euróba kerül. Sokáig Bulgária számított a legolcsóbbnak az EU-ban, azonban az utóbbi időben a déli szomszédnál megugrottak az árak.

Maia Manolova, a bolgár fogyasztóvédelmi tanács elnöke szerint ennek az egyik fő oka az, hogy a nagy áruházláncoknál az árrés egyes esetekben eléri a 135 százalékot, így aztán egyes termékek többe kerülnek Szófiában, mint Berlinben.  

Mi jobban állunk Bosznia-Hercegovinánál és Szerbiánál is, ahol az élelmiszerek 32,1, illetve 31,2 százalékkal olcsóbbak az uniós átlagnál, ellenben Észak-Macedóniában kedvezőbbek az árak, az uniós átlagértéknek mindössze az 59,8 százalékát teszik ki.

Az, hogy Romániában olcsóbb az élelem, mint a legtöbb tagállamban, nem jelenti azt, hogy hozzáférhetőbb lenne. Idehaza a háztartások a jövedelmük 23,1 százalékát költik élelemre, míg az uniós átlag ennél jóval alacsonyabb, 13,6 százalék.

Az élelmiszerek ára közötti különbség részben tükrözi az életszínvonalbeli eltéréseket. Dániában egy kenyér kb. háromszor annyiba kerül, mint Bulgáriában, de a fizetések is sokkal nagyobbak. „Az élelmiszerek üzleti ára csak részben áll a tulajdonképpeni élelmiszer árából. Tartalmazza a fizetéseket, az energiaköltségeket, a bérleti díjat, a szállítást és az adókat, ezek pedig a gazdagabb országokban sokkal nagyobbak” – nyilatkozta Ilaria Benedetti, az olasz Tuscia Egyetem közgazdász oktatója.