Ugyanazok a gazdasági kihívások, mégis eltérő válaszok: Romániában a megszorítások főként a lakosságot és a vállalkozásokat terhelik, míg Magyarország célzott eszközökkel igyekszik megvédeni a családokat, a munkát és a nyugdíjakat - derül ki Szakáli István Lóránd, a budapesti Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány szakmai stratégiai igazgatójának összehasonlításából.

Melyek a legfőbb különbségek a román és magyar gazdaságpolitikában válság idején? A szakértő szerint az elmúlt egy év gazdaságpolitikai döntései alapján jól kirajzolódik, hogy Románia és Magyarország eltérő fiskális és társadalompolitikai eszköztárral reagált a hasonló makrogazdasági kihívásokra (infláció, költségvetési nyomás, lassuló növekedés).

Mint azt Szakáli István Lóránd Facebook bejegyzésében kiemeli, a bukaresti kormány az államháztartási egyensúly javítását elsősorban klasszikus fiskális szigorítással kívánja elérni. Az elmúlt időszakban több területen történtek olyan intézkedések, amelyek közvetlenül érintették a háztartások és a vállalkozások pénzügyi pozícióját:

• adókulcsok és járulékok emelése, illetve adóalapok szélesítése,
• korábban alkalmazott adókedvezmények és mentességek megvonása, szűkítése,
• egyes szociális és juttatási rendszerek feltételeinek szigorítása,
• állami kiadások visszafogása a jóléti területeken.

„A román megközelítés középpontjában a költségvetési hiány gyors csökkentése és az uniós elvárásokhoz való igazodás állt, még akkor is, ha ez rövid távon a lakossági terhek növekedésével járt” – fogalmazott a nagyváradi származású szakértő. Mint írta, ezzel szemben Magyarországon a gazdaságpolitika az elmúlt évben is ragaszkodott a korábban meghirdetett társadalom- és gazdaságpolitikai prioritásokhoz, miközben a költségvetési alkalmazkodás döntően szelektív és célzott eszközökkel történt. 

Ennek elemei többek között:

• a családtámogatási rendszer meghatározó elemeinek megőrzése és jelentős bővítése,
• a munkavállalást ösztönző adó- és jövedelempolitikai elemek megerősítése,
• a nyugdíjasok jövedelmi feltételeinek javítása,
• az infláció célzott eszközökkel való letörése,
• új, minden korábbinál szélesebb körű lakáspolitikai program (OSP) bevezetése,
• a válság terheinek megosztása a szektorok között és nem kizárólag a háztartásokra való terhelése.

Szakáli István Lóránd szerint a magyar megközelítés célja az, hogy a gazdasági alkalmazkodás ne vezessen széles körű reáljövedelem-csökkenéshez, valamint ne bontsa meg a munkaalapú és családcentrikus társadalompolitikai kereteket. Kiemelte: a két ország példája rávilágít arra, hogy azonos külső gazdasági környezetben is eltérő válságkezelési stratégiák léteznek:

• Románia a gyors, mindenáron való fiskális konszolidációt helyezi előtérbe,
• Magyarország inkább a társadalompolitikai célok megtartása melletti fokozatosabb alkalmazkodás stratégiáját követi.

„A különbség nem csupán technikai jellegű, hanem a politikai közösség jövőképéről és társadalomhoz fűződő viszonyáról is árulkodik” - zárta rövid elemzését a szakértő.