Nagyváradon különadóval sújtanák azokat, akiknek ingatlanja nem elég magas
Több kérdést vetett fel, mint amennyit megválaszolt az új nagyváradi „adóemelési” szabályzattól szerdán megtartott közvita. Menet közben ugyanis kiderült: nem is annyira az adóemelés az önkormányzat bevallott célja, mint hogy „növeljük a népsűrűséget a belvárosban”.
A népsűrűség növeléséről Ilie Bolojan váradi polgármester beszélt, aki maga is jelen volt a közvitán, és vállalta a tervezet kezdeményezőjének szerepét. A polgármester némileg ellentmondásba is keveredett saját magával, lévén, hogy azt is többször hangoztatta: senkit nem köteleznek sem a háza lebontására, sem emeletek építésére, mindössze arról van szó, hogy aki nem változtat a jelenlegi állapoton, az „nem a barátságosabb adózást választja”. Arról is többször beszélt, hogy növelni kell a belvárosban a népsűrűséget. A népsűrűség növelése pedig értelemszerűen csak újabb többszintes lakóépületek felhúzásával lehetséges, a másik megoldással, a kényszerbetelepítéssel talán mégsem próbálkozik meg a kétharmados többséget élvező nagyváradi városvezetés sem...
Zavaros érvek a szabályzat mellett
Szerdán délután először Sorin Iacob, a polgármesteri hivatal gazdasági igazgatóságának helyettes vezetője ismertette a tervezetet, mely szerint 50 százalékos különadóval sújtanák azokat az épületeket, melyek nem elég magasak, vagy nem illeszkednek az utcafrontba. Iacob példákat hozott fel arra, hogy az 50 százalékos emelés nem is sok, mondván, hogy egy Teleki (ma Primăriei) utca száz négyzetméteres lakás évi adója jelenleg 85 lej, egy Körös (ma Vladimirescu) utcai 60 négyzetméteresé 104 lej, egy ugyancsak Körös utcai székhelyű jogi személy pedig 78 lejt fizet – az aligazgató itt nem tudta megmondani, mekkora ingatlan után...
Később az egyik hozzászóló meg is jegyezte, meglepve hallgatta az összegeket, ő ugyanis 3000 lej adót fizet székhelye után. A nagyobb gondja azonban, hogy manzárdosítani szeretné az épületet, hogy alkalmazottainak legyen lakása, de ingatlana egyik oldalán egy egyemeletes, a másikon egy kétemeletes épület van, ő akkor most mihez és hogyan alkalmazkodjon? Kérdése válasz nélkül maradt.
Többen is felcsattantak a teremben akkor, mikor Adriana Lipoveanu főépítész úgymond „illusztratív értékű” fotókat mutogatott – például egy légi felvételt Prága egy részéről, amint pár tető látszott, majd Brăilát említette pozitív példaként, illetve váradi utcákon készült képeket, amelyek tény és való az látszott: nem egyforma magasak az épületek...
Ilie Bolojan polgármester szerint a szabályzattervezet nemcsak törvényes, hanem előnyös is, továbbá a város külső negyedei helyett, ahova drága kivezetni a közszolgáltatásokat, a belvárosban kell növelni a népsűrűséget. Ez az elöljáró szerint a tömegközlekedés minőségén is javítana, bár azt nem fejtette ki, hogyan, később ellenben arról beszélt, hogy parkolási kedvezményeket adnának az embereknek. Bolojan szerint senkit nem köteleznének bontásra vagy építésre, mindössze a barátságtalanabb adózás sújtaná azokat, akik „nem akarnak változtatni a jelenlegi állapoton”.
Ellenérvek
Többen is szót kértek az elhangzottak után. Mircea Jacan (jelenleg a hagyományos kultúra megőrzéséért és népszerűsítésért felelős központ vezetője, de mint mondta, váradiként kér szót) arra is felhívta a figyelmet, hogy a tervezetnek már a terminológiája is pontatlan. Az egységesítés nem szerencsés egy történelmi városközpontban, de az sem derül ki, hogy például mit értenek egy utca egy adott szakasza alatt, hiszen az lehet 50 méter vagy 500 méter is. A jövőben kiadott építkezési engedélyekben meg lehet határozni egy adott épület magasságát, most azonban azt sem tudni, hogy mennyi is lenne az önkormányzat által elvárt magasság, mondta a hozzászóló, aki azt is megkérdezte: mi történek azokkal a főútvonalakkal, amelyekre szintén vonatkozik a szabályzat, de például négy- és nyolcemeletes tömbházak sorakoznak két oldalukon?
Tanulmány nélkül, amelyből kiderülne, mely épületekre is vonatkozna a szabályzat, ennek nincs alapja, mondta a hozzászóló, aki azt is megkérdezte: az általános pénzbeszedés, vagy konkrét helyzetek megoldása az önkormányzat célja?
Jakabffy Csongor megjegyezte, hogy ha történelmi városközpontokról van szó, a váradiaknak például Szebenről vagy Medgyesről kellene példát venniük. Belvárosi utcában adtak ki építkezési engedélyt a környező földszintes házaknál magasabb épület emelésére, az nem rontja az utcaképet? Mi a teendő abban az esetben, ha valaki ugyan emeletet húzna a házára, de azt az épület struktúrája nem teszi ezt lehetővé? A sűrűbben lakott belváros nagyobb forgalmat eredményezne, tette hozzá, a külföldi példákra reagálva pedig annyit mondott: ugyan Velencében szinte semmi sem szabályos, mégis Európa egyik legszebb városa.
Zeno Munteanu szintén az alkotmányra hivatkozva a magántulajdon védelmét és a polgárok jogegyenlőségét említette, s bukaresti ellenpéldát hozott fel, ahol egy Brâncoveanu stílusban épült házra húztak emeleteket – kétes sikerrel. Kirei Melinda, az RMDSZ-frakcióvezetője elmondta, hogy írásban nyújtották be javaslataikat – ezt tették az USR képviselői is, akik jelezték, írásban várnak választ is. A frakcióvezető szerint a múlt rendszer szisztematizálási terét idézi a szabályzat.
Több hozzászóló kifogásolta azt is, hogy a sokat emlegetett, év végéig elkészülő tanulmány hiányában a főépítész mi alapján dönti el, mely házakat adóztatják meg. A szabályzat szerint ugyanis november 30-áig a gazdasági igazgatóság tudomására kell hozni, hogy 2019-től mely épületek tulajdonosai fizetnek majd többletadót. Felmerült az a kérdés is, mi történik akkor, ha egy épületben többen laknak, egyikük építene emeletet, de mások nem?
A hozzászólók sorát az Csomortányi István, az Erdélyi Magyar Néppárt Bihar megyei elnöke zárta. Az amúgy építőmérnök végzettségű politikus volt az egyetlen, aki nem a szabályzat nyilvánvaló hiányosságairól beszélt, hanem arra hívta fel Ilie Bolojan figyelmét, hogy a sokakat érintő szabályzat nem lehet csupán pár oldal, hogy „ne hagyjunk támadási felületet” azoknak, akik előzőleg vezették a várost, de nem tettek semmit, illetve egyes építészeknek...
Az nem derült ki, kire gondolt a politikus, aki azt is elmondta, hogy a második világháború után, a „kommunisták” alatt nem fejlődött a város. (Megjegyzendő, hogy az 1970-es években bontották le magánházakat Váradon, hogy lakóikat tömbházakba kényszerítsék.)
Nyitott kérdések
A közvita elején a polgármester elmondta, hogy a tervezethez még mintegy két hétig várják a hozzászólásokat, majd a várad önkormányzati képviselőtestület elé terjesztik azt. Ennek működését ismerve az lenne a meglepő, ha a kétharmados többséggel bíró liberális párti frakció nem szavazná meg az Ilie Bolojan által felvállalt kezdeményezést – annak minden hibájával és hiányosságával együtt. A több mint kétórás közvita után a hazafelé tartva újabb és újabb kérdések fogalmazódnak meg bennünk. Miért ennyire sürgős áterőltetni a képviselő-testületen a szabályzatot? Miért nem készítették el előbb a tanulmányt? Lehet, hogy egyesek esetleg már nagyon is jól tudják, melyek azok a földszintes belvárosi házak, amelyek helyén lakótömbök épülnek majd? Ki vásárolja majd meg a telkeket, és ki építi fel a házakat? Hogyan javítaná a tömegközlekedés színvonalát, ha többen laknának a belvárosban? Hogyan illeszkednek majd az önkormányzat által elvárt magassághoz – ha egyszer kiderül, mennyi is az – például az egyes felekezetek templomai?
Válaszok – egyelőre – nincsenek.