Hol tart most a Transzatlanti Kereskedelmi és Beruházási Partnerség tárgyalása, valóban elbukott-e, mint ahogy azt a német gazdasági miniszter gondolja? Ha megvalósul, kik lesznek a nyertesei, mit jelent ez Romániának? Többek között ezekre a kérdéseinkre adott választ Winkler Gyula, RMDSZ-es EP-képviselő.

Sigmar Gabriel, Németország gazdasági minisztere vasárnap azt nyilatkozta a sajtónak, hogy a szabadkereskedelmi egyezmény tárgyalásai kudarcba fulladtak. Egyetért ezzel?

A kereskedelmi tárgyalásokkal – legyen szó partnerként Kanadáról, Szingapúrról, de most elsősorban az Egyesült Államokról – egy új világ kezdődik. Ha visszatekintünk 10-15 évvel korábbra, azt látjuk, hogy tipikusan a kereskedelmi tárgyalások voltak, amelyek a háttérben zajlottak, szakemberekre bízva. Míg a laikus, de figyelmes állampolgár nem is értette, hogy mi történik, mára ez megváltozott, a kommunikációs társadalom, az aktivizmus megnövekedése, a tájékoztatást igénylő szervezetek miatt. Persze a tárgyalásokat a televízióban, nyilvánosan sem lehet folytatni, mert a tárgyalópartner nem ismerheti a másik fél kártyáit, az információéhségre viszont válaszolni kell.

A TTIP mostanáig 14 tárgyalási kört járt le, az utolsó júliusban zajlott Brüsszelben. Nincs áttörés még, azt mondani viszont, hogy a TTIP halott, nem fedi a valóságot. Sigmar Gabriel arra hivatkozott, hogy még egyetlen fejezet sincs lezárva, de a kereskedelmi tárgyalások alapelve, hogy semmi nincs eldöntve, amíg mindent nem döntünk el egyszerre. Ma nem lehet olyan egyezségről beszélni, amelyikben az egyik fél nyer, és a másik veszít, ez a folyamat tehát hosszú. Azt gondolom, hogy Sigmar Gabriel és pártja, a szociáldemokraták választásokra készülnek, és odafigyelve a közhangulatra tette ezt a kijelentést.

A gazdasági miniszter azt is nyilatkozta, hogy „az európaiak nem akarták alárendelni magukat az amerikai követeléseknek”. Van ennek valóságalapja?

Más a föderális Amerika mechanizmusa, amelynek a nevében a kereskedelmi megbízott tárgyal, mint az EU helyzete, ahol az Európai Bizottság tárgyal, viszont a mandátumot az Európa Tanács fogadja el az Európai Parlament véleményezésével. Ez azt jelenti, hogy az EU-ban a kormányfők adnak megbízást arról, hogy miről tárgyaljon és meddig mehessen el a tárgyaló fél, az USÁ-ban azonban lehetőség van egy agresszívebb tárgyalási stratégiára. Sigmar Gabriel észrevétele így jogos.

Sok területen ugyanakkor, például a szellemi tulajdonjog, a genetikailag módosított élelmiszerek területén nagyon különbözik az amerikai megközelítés az európaitól. A mi tárgyalóink mindig figyelembe kell vegyék, hogy a közegészségügy, élelmiszerbiztonság, GMO-mentesség és egyéb területeken magasabb standardok vannak nálunk, és az világosan le van szögezve, hogy ezeket nem lehet lecsökkenteni.

A TTIP ellenzői többek között éppen attól félnek, hogy ezeket a standardokat a partnerség le fogja rombolni.

Ez azért nincs így, mert a tárgyalási mandátum nem ad lehetőséget az Európai Bizottság tárgyalóinak arra, hogy a standardokat rontó egyezséget fogadjanak el. Ez a mandátum persze nyilvánvalóan titkos, de az említett elvet az Európa Tanács és az Európai Parlament is elfogadta. Vannak persze veszélyek, ezeket pedig pontosan érzem. Míg a TTIP támogatója vagyok, korábban is világosan kijelentettem: akkor fogom megszavazni, ha ez az európai polgárok javát szolgálja.

Melyek az ellenvetései, félelmei?

Ezek két irányból jönnek. Bár a politikai célkitűzés a tárgyalások lezárása az év végéig, én nem hiszek ebben. Ha ez nem valósul meg decemberig, még nem kell eldobni a TTIP-t, hiszen voltak olyan kereskedelmi tárgyalások, amelyek éveken át húzódtak – nem gyors tárgyalásra van szükség, hanem jó tárgyalásra. Az én egyik félelmem, hogy a végeredmény nem lesz kiegyensúlyozott, akkor pedig ez nem számít jó egyezségnek.

A másik félelmem lokálisabb. A kérdés az, hogy egy az EU-nak jó egyezmény, amiért valami árat is kell fizetni, földrajzi szempontból hol jeleníti meg az előnyöket és hol a hátrányokat? Ekkor derül ki, hogy a versenyképes gazdaságok, ahol erősek a kis- és középvállalkozások, a multik, a technológia-export, ott csapódnak le az előnyök, a kevésbé versenyképes régiókban pedig a hátrányok. Románia pedig az utóbbiak között van. A Romániai kisvállalatok nem igazán vannak felkészülve arra, hogy előnyt szerezzenek az amerikai piacon, szemben számos más európai országgal.

Fogyasztóként, úgy gondolom, nem szenvedünk hátrányt, és a beruházások terén sem, hiszen a Románia-USA együttműködés a NATO-n belül kereskedelmi összetevőt is jelenthet, illetve egyfajta előnyt jelentenek a nyugati államokhoz képest alacsonyabb bérek, és a jól képzett munkaerő. A szolgáltatás-kereskedelem terén az IT-cégeink világszinten mozognak, ez pedig a TTIP miatt előnyt hozhat.

Hamarosan eldől, hogy Hillary Clinton vagy Donald Trump lesz az Amerikai Egyesült Államok elnöke. Mennyiben befolyásolja majd a tárgyalásokat, hogy a demokrata vagy a republikánus jelölt győz?

Nyilvánvalóan fontos tényező ez, és a francia vagy német választások is, amelyeket jövőben tartanak. Ami viszont a legnagyobb mértékben befolyásolja a folyamatot, az maguk az állampolgárok, a közvélemény. Ezelőtt két-három évvel Hillary Clinton abszolút pro-TTIP véleményt fogalmazott meg, amikor viszont kiderült, hogy elnökjelölt lett, a közvélemény pedig óvatosan szemléli a tárgyalási folyamatot, ő maga is megváltoztatta a nyilatkozatait. Hogy egy-egy jelölt álláspontja hogyan módosul a választások után, azt csak megtippelni tudjuk. Egy biztos: hogy Donald Trump személye sok mindent veszélyeztet, nemcsak kereskedelmi szempontból, de az ő magatartása is változna, ha ő kerülne hivatalba.