Gyerek- és környezetbarát játszóelemek, játszóterek tervezésével csapata elnyerte az idei Üzleti Tervek Versenyének első helyezését egy csíkszeredái tájépítészeti iroda vezetője, Bíró Hanna. A tervezővel a győztes üzleti tervről, Románia közterületekhez való, még ismerkedési fázisban levő viszonyáról beszélgettünk.

Részt vettetek az Üzleti Tervek Versenyén, és az első helyezésnél nem is adtátok alább. Mivel neveztetek be?

Csíkszeredában mesterizek kommunikáció és PR-szakon, a Sapientián, és miután az egyik feladatunk egy kitalált termék marketing-kommunikáció tervének megírása volt. Mivel csapatban kellett dolgozni, ezt négyen – Ráduly Andreával, Gegő Imrével és Szőcs Lóránttal – készítettük el, és olyan jól sikerült, hogy beneveztünk a versenyre is.

Az elképzelésünk egy olyan kültéri és beltéri játszóelem-család volt, ami kézműves, fából van és a legkisebbeknek is megfelelő, hiszen hiány van a nekik szóló játékokban. Le kellett írnunk a költségeket, kiadásokat, bevételeket, prognózisokat, illetve magát a terméket, a marketingkampányt, a cég munkatársait stb.

Milyen játszóteret álmodtatok meg?

A mai romániai játszóterekkel és játszóelemekkel az a legnagyobb probléma, hogy a gyerek nem használhatja a fantáziáját: a csúszdán csúszol, a hintával hintázol, és ennyi. Ha viszont nem ilyen egészen pontosan meghatározott elemeket készítenénk, a gyereknek gondolkodnia kellene, használnia a kreativitását – ebben pedig segíthetünk neki. Az egészen kicsi gyerekeknek is készültünk elemekkel, például olyannal, amelyben kenderkötelet húzogathatnak vagy egy csövet hajlítgathatnak, ahogyan akarják ők.

Probléma az is, hogy általában nem biztonságosak a játszóterek, a granuflex burkolat pedig jó ötlet, de ahogyan itthon használjak, nem működik, mert a kis kockák feljönnek és könnyen tönkremennek. Ki lehet önteni egyben az anyagot, vagy lehet használni homokot, fakérget, ami védi a gyerekeket – ugyanúgy „kifogja” a gyereket, ha leesik, mint a granuflex, de jóval olcsóbb, és könnyebb beszerezni.

Mivel foglalkozik a tájépítészeti iroda, a West Con Consulting?

A parkoktól a zöld felületig, magánkertekkel, közterületekkel egyaránt foglalkozik a tájépítészet, de az olimpiai falu megépítéséből is bőven kiveszik a részüket. Mi javarészt polgármesteri hivatalokkal és építészeti irodákkal dolgozunk együtt, általában ők a megbízóink, mert sajnos ott tartunk Romániában, hogy parkokat és köztereket is elsősorban építészek terveznek meg, holott ez csapatmunka kellene hogy legyen. Szerencsére itt Székelyföldön vannak remek műépítészek, akik ezt belátják, és jól dolgozunk együtt velük. Legutóbb Szebenben terveztünk egy óvodának-bölcsődének játszóteret, vagy újraterveztük Esztelnek központját egy csíkszeredai építészeti irodával közösen. Az első munkánk, miután megalapítottuk a tervezőirodánkat, a csíkszeredai Márton Áron Gimnázium udvara volt, de például a sepsiszentgyörgyi sárkánydomb tervezésében is részt vettünk. Persze magánkertekhez is kapunk megkereséseket, elsősorban Bukarestben, de már kisebb városokban is.

Mondhatjuk, hogy kezd igény lenni arra, hogy szakemberek tervezzenek meg egy kertet, és ne a laikusok hordjanak össze mindenféle növényeket egy zöld területre, vagy esetleg beállítsanak egy műanyag-bokrot az udvarra?

Van az a típusú ügyfél, aki szeretné, hogy állandóan zöld legyen a kertje, mi szerencsére eljutottunk oda, hogy neki megmondhatjuk, hogy akkor bátran vegyen egy delfines szökőkutat és műanyag-bokrot, de nem vállaljuk a feladatot. A tendencia viszont jó, az emberek rájönnek egy idő után, hogy hiába költenek egy vagyont a kertjükre, ha ők végzik el a munkát, mert nem járnak jól vele.

Ez a változás csak a magánemberekre érvényes, vagy az állami, önkormányzati szervek is változnak?

Néhány éve kezdtek el változni a trendek, le voltunk ragadva az előző rendszernél: tíz évvel ezelőtt még a rózsa-muskátli-betonpad volt divatban, Ceaușescu örökségeként. Bukarestben, ahol végeztem az egyetemet, volt olyan tanárom, aki a hetvenes években dolgozott tájépítészként, de a szak oktatása csak 1997 táján kezdődött újra. Látszik az ország közterein, parkjain, hogy kimaradt több generáció tájépítész szakember, és csak az előttem pár évvel végzők kezdtek aktiválni, a kétezres évek elején, de ha igyekszünk, 15-20 év alatt be lehet hozni a lemaradást és „fel lehet virágoztatni” Romániát.