A görögök lényegesen jobban élnek, mint ahogy azt az ország gazdasági teljesítménye lehetővé tenné, a dőzsölést az athéni kormány külföldi hitelekből finanszírozza. Ennek egyenes követkeménye lett az ország fizetésképtelensége.

Az évek óta a csőd szélén lavírozó Görögország nem is olyan rég még Európa egyik legdinamikusabban fejlődő gazdasága volt. A 2000 és 2007 közötti időszakban a hellén bruttó nemzeti termék (GDP) 33 százalékkal nőtt, míg az EU-s átlag csak 16 százalék volt.

Az életszínvonal is látványosan nőtt, s bár a kormányzó Szíriza egyes vezetői humanitárius katasztrófát vizionálnak arra az esetre, ha bevezetik az EU által követelt válságkezelő intézkedéseket, ez nem több populista hangulatkeltésnél. A valóság ugyanis az, hogy a görögök jól élnek, jobban, mint azt az ország valós gazdasági teljesítménye lehetővé tenné. Éppen az a futóhomokra épített, önerőből finanszírozhatatlan jólét vezetett a jelenlegi helyzethez.

Tavaly a görög GDP 179 milliárd euró volt, 28 milliárddal több mint a romániai. Ugyanakkor a mediterrán országban lakossága alig valamivel több mint fele a romániainak, aminek következtében az egy főre eső GDP több mint duplája a miénknek. Egy tekintetben mi állunk lényegesen jobban állunk: nálunk tavaly 5,1 százalékos volt a munkanélküliség, náluk 26,6 százalék, ami a nyugati világban nagyon rossz aránynak számít.

Jobban élnek, mint a németek

Az életszínvonal tekintetében a különbség lényegesen nagyobb, mint amire a makrogazdasági mutatók alapján következtetni lehetne. Míg egy átlagos romániai család havi 538 eurót költ el, addig egy görög mintegy háromszor annyit, 1 510 eurót. A balkáni ország lakói nem csak az alapvető szükségletek kielégítésére, mint például élelmiszerekre vagy lakhatásra költenek lényegesen többet.

Egy görög család átlagban havi 69 eurót költ kikapcsolódásra és kultúrára, szemben a hazai 22 euróval, míg étteremre és szállodára nekik 146 euró jut, nekünk ellenben csak 8 euró. A nyugdíjasok számára Görögország maga a paradicsom, s nem csupán a természeti adottságok, hanem a számukra az állam által biztosított ellátmány miatt is.

Az átlagnyugdíj 954 euró, ami kb. négy és félszerese annak, amit a román állam folyósít (205 euró). A görög nyugdíjasok jobban élnek, mint a németek, ugyanis az egykori NSZK területén 896 euró az átlagnyugdíj, a keleti tartományokban pedig csak 734 euró. Az, hogy a görög nyugdíjaknak nem sok közük van a gazdasági realitáshoz, abból látszik leginkább, hogy az egy főre eső német GDP kb. duplája a görögnek, több mint 36 ezer euró.

Hab a tortán, hogy az átlagos nyugdíjkorhatár Görögországban 55 év. Tavaly az athéni kormány 29 milliárd eurót költött a nyugdíjakra (a bukaresti 12 milliárdot), más szociális kiadások pedig 14,4 milliárd eurót tettek ki (nálunk 4,3 milliárdot). A görög állami alkalmazottaknak szintén nem lehet okuk panaszra, ugyanis Alekszis Ciprasz kormánya éves szinten 12,4 milliárd eurót szán rájuk, a Ponta-kabinet azonban csak 11,4 milliárdot a sajátjaira.    

A külföld finanszírozza a luxust

Mindezek fényében érthető, hogy az Európai Bizottság, az Európai Központi Bank és a Nemzetközi Valutaalap képviselői többek között azt kérik az athéni kormánytól, hogy csökkentse a nyugdíjkiadásokat, amelyek jelenleg a GDP 16 százalékát teszik ki, ami a legmagasabb érték az EU-ban. Maris Lauri, au euróövezethez tartozó Észtország  pénzügyminiszternek sem lehet felróni, hogy kijelentette, nem érti, miért kellene országának, ahol 308 euró az átlagos nyugdíj, finanszíroznia “ezt a luxust”.    

Görögország problémái azonban nem csak az irreálisan magas szociális kiadásokból fakadnak. A gazdaság túlságosan turizmusközpontú, keveset termel exportra, ezért volt olyan év, amikor a folyó fizetési mérleghiány a GDP 14 százalékát tette ki. Az országnak hitelre volt szüksége ahhoz, hogy importálni tudjon, a felvett összegek a lakossági fogyasztásra mentek el.