Kapcsolódó
Gyergyóremetén búcsúztatták a telet a Hargita megyei hagyományőrző csoportok
Tizennégy éve találkoztak utoljára a farsangbúcsúztató csoportok Gyergyóremetén. Ahogy a házigazda település polgármestere, Laczkó-Albert Elemér köszöntőjében tréfásan fogalmazott: azóta a községben rossz szó, káromkodás nem hallatszott, olyan jól sikerült elűzni a rosszat, a gonoszságot. Azért mindenkire ráfért a megújulás, így természetesen örömmel fogadták újra a tréfás kedvű csapatokat, akik vígságukkal, hangoskodásukkal alaposan ráijesztettek minden csúf dologra.
Harmincharmadik alkalommal búcsúztatták közösen a farsangi napokat, a telet és vele együtt minden csúf dolgot Hargita megye hagyományőrző csoportjai. Az egész napos eső és barátságtalan hideg sem vette el a résztvevők jó hangulatát. Pattogtak az ostorok, szólt a muzsika, járta a táncot mindenki, amíg csak bírta a lába. A stafétát, azaz a különleges lobogót Alsósófalva képviselői vehették át, jövőre ott lesz az esemény.
A találkozás, a készülődés pillanatai is vidáman teltek – örök emlék.
Bár a nap a vígságról és örömről szólt, a farsangi szokások komoly történelmi gyökerekkel rendelkeznek.
Egyedi és a Gyergyói-medencében a legrégebbi gyökerekkel rendelkező farsangbúcsúztató szokásokat őriznek a gyergyóditróiak. Az 1950-es évektől játsszák el mostani formájában dramatikus játékukat.
A cigány, a török basa, a pap, a kutyafogók, a vezér hagyományosan tagja a farsangi szokásoknak. Képünkön „cigánylányok”.
A legenda úgy tartja, hogy miután a férfiakat elvitték a háborúba, az asszonyokra maradt a falu megvédése, akik férfiruhát öltöttek. A székely szoknyákat nadrágnak varrták össze, csizmát húztak a lábukra, két hárászkendőt ellentétesen kötöttek magukra.
Az autósok sem úszták meg, adakozniuk kellett a "kéregetőknek" – adott midnenki jó szívvel.
A figurák a tatárjárás idejéből maradtak fenn, a török jelmezek hivatalos jogvédelem alatt állnak.
Ebben az évben vettek részt a legnagyobb számban a ditróiak a Hargita Megyei Farsangbúcsúztató eseményén, hetvenen jöttek el. Sok fiatal is csatlakozott a csapathoz, ami korábban elképzelhetetlen lett volna, lévén, hogy sokáig csak házas emberek öltözhettek be.
Sok idejük nincs pihenni a dirtóiaknak, vasárnap saját településükön tartják a farsangtemetést.
A kutyafogók örökösen incselkednek az ostorosokkal. A maszkok annak idején azt a célt szolgálták, hogy megtévesszék az ellenséget, ne ismerjék fel, hogy nőket, vagy férfiakat rejtenek.
Mindenkinek jól esett kicsit elhúzódni az eső elől és megkóstolni a kínált finomságokat.
Régebben Gyergyóditróban három napon át búcsúztatták a farsangot, az 1950-es évektől a mai napig minden évben megtartják az eseményt.
Miután Illést alaposan elsiratták, a tűz martaléka lett. Az eső miatt ugyan nehezebben kapott lángra, de a sorsát nem kerülhette el.
A tűz jelképesen elemészti a telet, a rosszat, a gonoszságot.
Köszönettel tartozunk Horváth Puskás Enikőnek, a Gyergyóditrói Hagyományőrző Egyesület vezetőjének a rendkívül értékes információkért és a ditróiaknak a közösen eltöltött vidám órákért!