A Mikulás igazi talány a legkisebbek körében: sokan találkoztak már vele, beleültek az ölébe, téli dalokat énekeltek vagy versikét szavaltak neki, mások még sosem látták, csak a neszét hallották annak, ahogy végigkopogott csizmájával az ablakuk alatt. Illetve olyan apróságok is akadnak, akik ugyan látták a nagyszakállú, pocakos, talpig pirosba öltözött apót, de ahelyett, hogy barátkoztak volna vele, egészen a kertig szaladtak ijedtükben. Noha keveset tudnak róla, néhány dologban azért biztosak: tudják, hogy kivel él, hol lakik, mi a foglalkozása nyáron, hogyan készíti az ajándékokat, és abban minden kétséget kizáróan hisznek, hogy a Mikulás idén is elhozza nekik, amit levelükben kértek tőle.

Kíváncsiak voltunk, hogy a székelyföldi gyerekek miként készülnek a mikulásjárásra, ezért meglátogattuk a csíkszentmiklósi legkisebbeket, hogy mindenki szeretett apójáról beszélgessünk. Évekkel ezelőtt a kolozsvári apróságokat faggattuk, ideje volt újra felfedezni a csodavilágot, ami a gyermekek szavain keresztül a felnőttek szívét is megenyhíti.

Kapcsolódó

„Amikor nem ajándékokat hord, akkor otthon csomagol” – óvodásokat kérdeztünk a Mikulásról

A Bóbita csoportosok nemcsak a Mikulás kinézetéről meséltek nekünk, hanem azt is elmondták, mi mindent kértek, hogyan tűnt el a levelük, és miként érkezik meg a várva várt ajándékuk.

Mikulás óvodás

Miután óvónőjük vezetésével a csíkszentmiklósi óvodások énekeltek és bemutatkoztak nekünk, hozzáláttunk a nagy tanácskozáshoz. Sorra váltották egymást a gyerekek a „meghallgatáson”, szinte mindenkinek volt olyan véleménye, amit szívesen megosztott volna a Maszol olvasóival. Többségük úgy tudja, a Mikulás a feleségével és a gyermekével él együtt. Az Északi-sarkon vagy az égben – erről nem született egyetértés, de mindenesetre távol tőlünk, egy olyan helyen, ahol roppant hideg van. Nem csoda, hogy jól felöltözik. Szerencse, hogy a „szép hosszú szakálla” és „szép sapkája” melegíti őt a fagyban, illetve köpenye – ami semmiképpen sem szoknya, mert „a Mikulás nem lány” –, de csizmája és öve is jó szolgálatot tesz.

A barátai szintén piros ruhát viselnek – legalábbis ezt bizonyítják a róla készült fényképek – véli az egyik kislány, akit rögtön kiegészít egy huncut szemű pajtása mondván, hogy felesége mellett a manói is társai a mindennapokban.

Ezzel többen egyetértenek, bár van köztük olyan, aki úgy hiszi, a Mikulás egyedül él, senki nem segít neki télen, mindent maga old meg a zsúfolt december eleji időszakban. Hogy hogyan jut el minden gyerekhez egyetlen éjszaka alatt, az megfejthetetlen, sokat törték a fejüket, de végül beismerték, nem tudják, hogy miként oldja meg, ahogyan azt sem, hogy hogy sikerül a legtöbb kisgyereknek azt az ajándékot vinnie, amire áhítozott egész évben.

Bár sejtésük, hogy az előkészületek segítik ebben, mert a Mikulás nyáron sem tétlenkedik, a meleg hónapokban nem nyaralni jár, nem úszkál fürdőnadrágban és még csak nem is napozik. Ő ajándékokat pakol, játékokat készít és megtömi a puttonyát. Segítségére vannak ebben a szorgos manók, és egy „gép, ami játékokat készít”, nem beszélve „az érdekes fejszéről, amivel rásunyít egyet a fára, és játék lesz belőle”.

Többségük örömmel újságolja, találkozott már a Mikulással, aki „arany kockát viselt az övén”, ellátogatott az óvodába és kopogott az ajtón. Egy kislány beismeri, barátságosan vitte hozzá az ajándékot, de ő megilletődött, ezért „úgy kifutott a kertbe”, hogy nem tudta megnézni magának az apót. Ugyanakkor sokan azért maradnak le évről évre a látogatásáról, mert éjszaka érkezik, amikor már mélyen alszanak.

Mint mondják, idén babát, asztalkát, székecskét, unikornist, házat, szekeres traktort, kocsit és nyuszit kértek, és leveleik mind eltűntek az ablakból, tehát ma este valószínűleg megérkezik a várva-várt meglepetés.