A denevéreknek mindig nagyon fontos, hogy meghúzódhassanak valami sötét, biztonságos és viszonylag kiegyenlített hőmérsékletű helyen, írja a Magyar Madártani Egyesület. Hogy a denevérek az emberi környezetében is megfelelően élhessenek, az MME denevérlak építésre buzdít.

A nőstények a denevérlakokban csoportosulva nyaranta szülőkolóniákban hozzák világra utódaikat. A természetes búvóhelyek (pl. idős, leváló kérgű és odvas fák) egyre fogyatkoznak, ezért a denevérek az ember segítségére szorulnak. Egy gondosan megépített és jó helyre kihelyezett mesterséges odú sok-sok éven át akár egy egész századnyi rovarpusztítónak biztosíthat otthont.

Milyen a jó denevérodú?

Szinte hihetetlen, de a legnagyobb hazai odú- és réslakó denevérek is képesek egy 2-3 cm széles hasadékban megbújni, sőt, kifejezetten az ilyeneket kedvelik. A denevérlak tervrajza innen letölthető.

• A jó denevérszállás jól szigetelt: külső fala vastag, viszonylag magas és résmentesen illeszkedik, hogy a lehető legkevesebb fény és huzat jusson be. Mindezek miatt praktikus, ha az odú a olyan könnyen beszerezhető „szőrös” deszkából (2,5 cm vastag) készül, ami előtte hónapokon át szárad.
• Belső tere osztott, a denevérek által használt rekeszeket egymástól 1,5-2,5 cm-re álló térelválasztók képezik (ezek vékonyabb lapból, rétegelt lemezből is készülhetnek, de a búvórés ne legyen nagyobb 2,5-3 cm-nél!).
• A denevérlábaknak a belső felületek érdessége biztosítja a kapaszkodófelületet, a deszkalap belsejét, a térelválasztó felszínét érdemes fűrésszel keresztül-kasul meghúzgálni.
• A jó odú fontos része az érdes felületű „leszállópálya”, ahol landol az állat és ezen kapaszkodik fel a búvóhelyre.
• Nagyobb odúknál, denevérházaknál a szellőzés elengedhetetlen, ezt az odú falán húzódó rések, furatok biztosítják.
• A belső tereket nem szabad kezelni.
• Az odú külső felszíne lenolajjal, sötétebb tónusú (pl. barna) vízbázisú vagy természetes oldószeres lazúrral kezelhető, ezért időjárásálló. Az ecsetelés előtt érdemes kicsit megcsiszolni, így nem vesz fel annyi felületvédő anyagot. A beázás ellen a tetőre helyezett plusz lemezfedéssel lehet védekezni. A lemez otthoni barkácsolásnál helyettesíthető maradék zsindellyel, kátránypapírral.
• Ha az illesztéseknél-vetemedésnél vagy máshol rés keletkezik az odú falán, igyekezzen azokat tömíteni (faragasztó, parkettaragasztó, fagitt stb.)
• Az ábrán látható odút a fedél és a hátlap találkozásánál vízszintesen felrögzített keresztléc (pl. 10*50 cm darab) segítségével oldja meg – ez a résmentességet is fokozza és arról is gondoskodik, hogy az odú teteje kissé kifele billenjen – az enyhén rézsútos fal így biztonságosabban bent tartja az újszülött kisdenevéreket.

Kapcsolódó

Genetikai vizsgálatokkal fedik fel a denevérek „szuperimmunitását”

Megbetegedés nélkül tudják hordozni a koronavírusokat.

denevérek koronavírus

Egy kisebb csoportnak már postaládányi doboz is megfelelő, a magasabb, szélesebb és több kamrával rendelkező típusok több állatot tudnak befogadni. Az alul nyitott, gondosan megépített és felületvédelemmel ellátott odúk a tavaszi darázsfészek-mentesítésen kívül éveken át nem igényelnek karbantartást. Az MME által ajánlott denevérlak nem igényel takarítást, de kihelyezésnél azzal számolni kell, hogy lakott odúból folyamatosan peregni fog a kertészkedők által igen nagyra tartott denevérguanó. Egyes odútípusokat alsó bejárati elemmel is ellátnak, ezeket évente ki kell takarítani a felgyülemlett guanótól.

Hová kerüljön a denevérlak?

Ha a denevérlakot elágazó fára, lombkoronába helyezi, a macskák és nyestek könnyen elkapják a kirepülő állatokat, és hamar rászoknak a biztos táplálékforrásra. Ha felnyurgult törzsű fára vagy oszlopra helyezi ki, a törzsre erősítsen sima fémlemezből gallért, amely megakadályozza, hogy a ragadozók felkapaszkodjanak. Településeken a legideálisabb, ha épület falára, közvetlenül az eresz alá kerül az odú, ez hőháztartását is kiegyensúlyozottabbá teszi. A bőregereknek szükségük van bizonyos magasságra, hogy szárnyra kapjanak, ezért lehetőleg 3 méternél magasabbra kerüljön az odú.

A szálláshelyet és annak környékét soha ne érje lámpafény, mert a denevérek a természetes fényre is rendkívül érzékenyek, a mesterséges éjszakai világítás pedig kiváltképp megzavarja viselkedésüket. Előfordul, hogy az első lakók hamar megjelennek, de akkor sem kell csüggedni, ha a denevérek kiismerhetetlen okokból hosszú ideig távol maradnak. Türelemmel kell várni, közben pedig érdemes kísérletezgetéssel megtalálni a legjobb helyet és odútípust.