Beköszöntött a március, ezzel együtt pedig rohamosan közeleg a nők napja is, amit mi erős, példamutató, erdélyi nőkkel ünneplünk. A héten minden napra hozunk nektek egy-egy őszinte beszélgetést, amely sokszor megrendítő, dicséretre méltó, humoros, de mindent összevetve mindenképpen inspiráló és értékkel teli lehet mindenki számára. A most újranézésre ajánlott interjúnk eredetileg 2023. július 16-án jelent meg. 

Ha Botházi Mária erdélyi írónak azt mondjuk, hogy erdélyiség, ő azt feleli, hogy kommunista tömbház és szürke utcakép. „Ha az idilli Erdélyképre gondolunk, akkor az maga a Tündérkert… ahol Erdély csupa táj, kolomp szól a tájban, zöld fű serken a mezőn, juhok legelésznek” – magyarázta öniróniával a hangjában, amikor arra kértük, üljön le velünk egy kávéra, és ossza meg gondolatait arról a sorsközösségről, mindannyiunk közös terhéről, tulajdonságáról, amelyben mi, erdélyiek létezünk. Arról is szó esik, mit keres a fűnyíró a tündérkertben, és miért döntött úgy Botházi Mária, hogy „szétveri” az idilli képet társadalmunk abszurd, nevetséges, mégis roppant szokványos történeteivel.

Botházi Mária tapasztalatai azt mutatják, erdélyi magyarnak lenni különleges és egyben nehéz feladat is. Hiszen az erdélyi ember felszáll a kolozsvári tömegközlekedési eszközökre, és kevert nyelven beszél: kezdi románul, majd folytatja magyarul, és úgy használja a két nemzet szavait vegyesen, mintha azok mindig is egy nyelvet alkottak volna.