Gleccserek sztrádáján a K2-ig – Veress Zsombor turistaként a hegymászók nyomában
Mi kell ahhoz, hogy valaki gyalog nekivágjon a világ második legmagasabb hegyének? Egy jó bakancs? Egy kis bátorság? Vagy inkább egy nagy adag elszántság, kíváncsiság és lélekjelenlét? Turistaként vett részt a nagy hegymászók által bemelegítésnek szánt térségekben Veress Zsombor, de a nagy meleg, a 165 kilométernyi gyaloglás, a nomád körülmények nem voltak könnyűek.
„Ennek az utazásnak az előtörténete az, hogy 2016-ban részt vettem egy gyalogtúrán, aminek a célja az volt, hogy ellátogassunk az Everest alaptáborig. Már akkor felvetődött bennem az, hogy jó lenne meglátogatni további 8000-esek alaptáborát is” – mondta az Edu.Tea Kortalan találkozások előadásán, a Vásárhelyi Forgatagon elhangzott marosvásárhelyi élménybeszámolóján Veress Zsombor.
Közölte, a célpont Karakorum hegység volt, pontosabban a K2-es csúcs alaptábora. „A világon 14 darab van a 8000 méternél magasabb csúcsokból, ezek közül tíz a Himalájában, és négy a Karakorum hegységben található. Ahhoz, hogy a Karakorumba juthassunk, Pakisztánba kellett utaznunk, ott húzódik az 500 kilométeres hegylánc” – mesélte.
A Karakorum tulajdonképpen a Himalája északnyugati folytatása, amelyen Pakisztán, India és Kína osztozik. Felépítése és keletkezése nagyon hasonló a Himalájához: akkor alakult ki, amikor az indiai szubkontinens nekiütközött Ázsiának – emelte ki Veress Zsombor.
Pakisztán korábban India, illetve a Brit Birodalom része volt, és 1947-ben lett független. Akkoriban két részből állt: Nyugat-Pakisztánból (a mai Pakisztán) és Kelet-Pakisztánból, amely a ’70-es években vívta ki függetlenségét, és ma Banglades néven ismert. A két területet több mint ezer kilométer választotta el egymástól – magyarázta Veress Zsombor.
India és Pakisztán között máig feszültség van, időnként fegyveres konfliktusokkal – mondta Veress Zsombor. „Északon található a vitatott Dzsammu és Kasmír, ahol a nagy hegyek is vannak. Ezért a régióért India és Pakisztán rendszeresen összecsap, nemcsak a terület, hanem vallási és kulturális ellentétek miatt is. A ’70-es években itt tűzszüneti vonalat jelöltek ki, amely ma a világ egyik legjobban felfegyverzett övezete. Mi a túránk során ettől a vonaltól légvonalban csak néhány tíz kilométerre jártunk, de biztonságos zónában, mert természetesen nem akartunk fegyveres harcok közelébe kerülni” – számolt be a túrázó.
Kapcsolódó
„Én nagyjából március környékén jelentkeztem erre az utazásra, és elképedve olvastam a hírekben, amikor március 5-én két öngyilkos merénylő robbanószerrel megrakott járművekkel hajtott végre egy támadást Északnyugat-Pakisztánban, egy katonai támaszpont mellett. Sokan meghaltak, köztük gyerekek is. Március 12-én pedig Pakisztánban egy szeparatista csoport rátámadt egy vonat utasaira és túszokat ejtett. A legdurvább viszont az volt, hogy április 26-án pakisztáni terroristák megöltek 26 indiai turistát Kasmírban. Válaszul India rakétákat küldött Pakisztánba, és néhány napig tartó fegyveres konfliktus robbant ki a két ország között. Arra a néhány napra le is zárták a légteret. Azok a turisták, akik akkor akartak Pakisztánba utazni, nem is tudtak elmenni. Volt is egy magyar csoport, aki akkor ment volna, de ez lehetetlen volt, mert a járatokat törölték.
„Én is »temettem« az utazásomat. Arra gondoltam, hogy ez biztos nekem sem fog összejönni. Ha háború van két ország között, akkor nyilván elmarad az utazás” – emlékezett vissza.
„Amikor a fiam megtudta márciusban, hogy el akarok utazni, azt mondta, hogy nem vagyok normális... Azt kérdezte: »Pakisztán? Hogy is találtad ki ezt a random helyet?« Az elutazásom előtt egy nappal pedig a kislányom azt kérdezte, hogy »ki fog nekem szőrös puszit adni?« Ő is nagyon aggódott értem, akárcsak a családom minden tagja” – mesélte Veress Zsombor.
Indulás az ismeretlenbe
„Június 23-án elutaztam Budapestre. Ezen a napon Irán amerikai támaszpontokat támadott Dohában. Június 24-én repültem Pakisztánba, azon a napon Izrael Teheránt támadta, Irán pedig Izraelt és iraki bázisokat. Ilyen puskaporos légkörben indultam el erre az utazásra. Még soha életemben nem tettem olyat, hogy egy olyan országba utazzak, ahol egy hónappal korábban még harcok dúltak” – idézte fel a túrázó. Végül szerencsésen megérkeztek Iszlámábádba, Pakisztán fővárosába, ahol ők számítottak a legnagyobb turistalátványosságnak: az emberek sorban álltak, hogy fotót készítsenek velük.
Iszlámábádból belföldi járattal tovább Skarduba utaztak, a Himalája fölött. A település 2300 méter magasan fekszik, a Himalája és a Karakorum találkozásánál – magyarázta. „Skarduból terepjárókkal indultunk tovább egy hosszú, 130 kilométeres szakaszon, eleinte aszfaltozott úton, később nagyon rossz, köves úton” – mesélte a világjáró. Askoleből kezdődött a tulajdonképpeni 12 napos gyalogtúra, ami térség déli részében ért véget, ahonnan szintén terepjárókkal vitték vissza Skarduba.
A tulajdonképpeni túra
„Már ez az első nap valóságos kulturális sokk volt, hiszen sok falun mentünk keresztül, ahol mellbevágott a helyiek egyszerűsége, szegénysége. Láttuk az iskolából hazatérő gyerekeket, akik még az utcán is olvasták a könyveiket” – mesélte Veress Zsombor.
Közölte, időnként olyan vad helyeken autóztak, hogy elő se merte venni a fényképezőgépet. „Útépítés folyik itt-ott, de minden kézi erővel. Mi is, a teherhordók is beszálltunk a hídépítésbe. Végül megérkeztünk Askoleba, az utolsó településre, ahonnan már gyalogolnunk kellett.
A két hétre elegendő ételt és túrafelszerelést (sátrakat, asztalokat, székeket, derékaljakat, tűzhelyeket, főzőeszközöket, kerozint stb.) a teherhordók és öszvérek vitték. Mivel 30–40 fokos, nagy forróságban gyalogoltunk, ezért élő állatokat, tyúkokat és kecskét is magunkkal vittünk, és azokat a későbbiekben levágták, minden nap egy csirkét” – mesélte a túrázó.
Nagy élményként említette a Varga Csaba hegymászóval való találkozást, aki éppen aznap indult a K2 csúcs meghódítására. Elmondta, hogy azoknak, akik nyolcezreseket másznak, ugyanaz a logisztikájuk és ösvényük van az alaptáborig, mint az egyszerű túrázóknak. Az alaptábortól viszont 5000 méter felett sokkal keményebb körülményeket kell elképzelni.
„Számunkra a legnagyobb nehézséget a hőségben való gyaloglás jelentette, valamint a gleccser kővilágának kiszámíthatatlansága. Szerencsére nekünk csak egy kis hátizsákkal kellett megtenni az olykor 6–8 órás napi szakaszokat. A porterek pedig vasból eszkábált hátizsákokra tették fel a nagy, húszkilós csomagjainkat” – mondta Veress Zsombor.
„Mi turisták hatan voltunk, hetedikként, egyben idegenvezetőnkként dr. Nagy Balázs, az ELTE földrajz professzora csatlakozott hozzánk. Kiváló idegenvezetésben volt részünk, számtalan földrajzi, geológiai, történelmi, kultúrtörténeti és társadalmi érdekességet osztott meg velünk, nála jobb kalauzt nem kaphattunk volna. A karavánunk 43 főből állt: rajtunk kívül két helyi idegenvezető, 30 teherhordó, négy szakács és rengeteg öszvér tartozott. A Karakorum Nemzeti Parkban több híres hegymászóval találkozhattunk, többek közt Mingma Gyabu Sherpával. Ő a világ egyik legismertebb hegymászója. A legfiatalabb ember, aki mind a tizennégy 8000-es csúcsot megmászta. Először járta meg a K2-t télen. Ötször járt fent a K2-n, és rekordidő alatt mászta meg egymás után a K2-t és a Himaláját” – idézte fel.
A K2 alaptábor túrát végül minden nehézség ellenére sikeresen teljesítették. A több mint 160 km gyalogtúra és két heti nomád sátrazás során bejárták a Föld egyik legmagasabb és legvadabb vidékét, a Karakoram belsejét. Láthatták a Baltoro-gleccservidék mind a négy 8000-es csúcsát. „Nem véletlenül nevezik a területet a »Világ Tetejének«: 25 km-es körön belül a Föld legmagasabb 30 hegye közül 10 tornyosul itt” – tette hozzá a világjáró.
A teherhordókról így nyilatkozott: „Volt, amikor a hátukon vittek át bennünket a zúgó patakon. Az én teherhordóm közel két héten keresztül vitte a nehéz csomagomat, és szó szerint levette a vállamról a terhet.”
A gyalogtúra után 5–6 órás terepjárózással tértek vissza Skarduba. „Ameddig mi kényelmesen utaztunk az autó belsejében, addig ők felkapaszkodtak a terepjáróra, és így tették meg a hosszú utat vissza Skarduba, ahol egy diplomát is kaptunk, ami igazolja, hogy teljesítettük az utat, és felmásztunk a Gondogoro hágón is” – összegezte Veress Zsombor.
CSAK SAJÁT
_(1)_(1).jpg)
.jpg)
.jpg)