Advent első vasárnapján a kézdivásárhelyi városháza szervezésében került sor a céhes város főterén lévő adventi koszorú az első gyertyájának meggyújtására. A közös ünneplés közösségépítő hatását hangsúlyozta a polgármester a gyertya meggyújtása után. 

A meglehetősen hideg időben zajló ünnepség elején a Csiha Kálmán Református kollégium diákja, Péter Nóra egy dalt adott elő, majd a kantai Szentháromság plébániatemplom segédlelkésze, Ilyés Lehel köszöntötte az egybegyűlteket kiemelve az adventi fény fontosságát, amely bevilágítja a karácsony felé vezető négyhetes utunkat.

Miután Bokor Tibor polgármester meggyújtotta az első gyertyát, a közös ünneplés közösségépítő hatását hangsúlyozta, és arra is kitért, hogy a küzdelmes, egyre nehezebb mindennapok során is – ki-ki a lehetőségeihez mérten – meg kell élje az ünnepek hangulatát, tovább kell adni a gyermekeknek és az unokáknak az ehhez kapcsolódó hagyományainkat. „Lepjen be minden házat a mézeskalács fűszeres illata, és ne a pénzzel megvásárolható ajándékoké legyen a főszerep. Csak így nyerhetnek értelmet Márai szavai, miszerint az ünnep az élet rangja. Az ünnep akkor lehet életünk felsőbb értelme, ha örülünk a család erejének, a szeretteink közelségének. Nekem ezt jelenti az advent. Az első adventi gyertyát egymásért gyújtjuk meg: Önökért, érted, értem. Lobogjon egymásért az első gyertya, azért, hogy az elmúlt 11 hónapot elfogadjuk és a következő 12 hónapban elérjük céljainkat, mérlegeljük döntéseinket, javítsuk ki hibáinkat” – mondta a város első embere.

Az utána beszédet mondó Beder Imre református lelkipásztor a tékozló fiú esetével világított rá arra, hogy az életben vannak fontosabbak is, mint az anyagiak és arra buzdította a jelenlévőket, hogy szeretetben, a szerető hitben éljék meg az adventi időszakot. „Úgy kell várjuk az adventet, mint a tékozló fiú hazatérését váró atya, akinek a története nagy művészeket is megihletett. Rengetegen örökítették meg gyönyörű képeken ezt az eseményt, van, aki azt a pillanatot festette meg, amelyen az atya meglátja a hazatérő fiát, és ott az arcán a szomorúság helyett az öröm döbbenete. A reménytelenség helyett az újbóli, féktelen és határtalan öröm. Isten adventjéről szól az atya várakozása is” – mondta Beder Imre.

Az első gyertya meggyújtásán közreműködtek a Református Kollégium diákjai, Márai Sándor egyik művéből idézett Istók Kriszta, befejezésként pedig ének hangzott el Kertész Dávid és Péter Nóra előadásában.