A férfiak uralma nem a természet rendje, bármennyire is annak tűnhet. Dávid-Barrett Tamás evolúciós viselkedéskutató, az Oxfordi Egyetem oktatója ezt a kérdéskört vizsgálja. Tanulmányait Oxfordban, Cambridge-ben, Londonban és Budapesten végezte. Nemrégiben jelent meg A patriarchátus természetrajza című kötete, melyben arról ír, hogy az emberi társadalmak kezdetben jóval egyenlőbbek voltak. A patriarchátus egy viszonylag új társadalmi berendezkedés, ami most már – nagyon lassan, de elég biztosan – leáldozóban van. Dávid-Barrett Tamással kolozsvári könyvbemutatója előtt beszélgettünk.

– Pontosan mivel is foglalkozik egy evolúciós viselkedéskutató? Olyan bonyolult, mint amilyennek hangzik?

– Egyszer csak kitaláltam, hogy evolúciós viselkedéskutatónak nevezem magamat, mert senki se tudja, hogy az micsoda. Amikor egy egyetemi ember, oktató vagy, akkor mindenki azt kérdezi, hogy melyik tanszéken vagy, de az rólam semmit se fog elmondani. Közgazdaságtant tanítok, de tagja vagyok a helyi Királyi Antropológiai Intézetnek, tehát antropológus is, a pszichológia tanszéken is voltam öt évig, emellett hálózattudományt és matekot is használok, és egy csomó cikkem biológiai újságban jelent meg. Szóval a tanszék nem határoz meg, engem a kérdések szoktak definiálni.

Ugyanaz érdekel, mint 35 évvel ezelőtt: mi irányítja az ember társadalmi viselkedését? Kétmillió évre vissza és ezer évre előre. Ezáltal meg lehetne érteni sok minden abból, hogy mik az örökölt komponensek, honnan jönnek, és ezekből hogyan építünk fel társadalmakat, majd ezek mit tudnak magukkal kezdeni. Elég nagy gázban van az emberiség több szempontból is, és erre valahogy meg kell szervezni magunkat, és ez adja a határokat a szervezésnek. Annak, hogy egy nyelvet beszélünk, van egy mély evolúciós gyökere, ha mosolygunk néha egymásra, annak szintén, a nevetésnek pedig már más evolúciós gyökere van. Ezek tehát társadalmi viselkedések, ezekkel foglalkozom.

– Még mielőtt rátérnénk a könyve témájára, nagyon kíváncsi vagyok, hogy ön szerint vannak-e férfi és női munkák?

– Nem úgy kell elképzelni, hogy vannak kizárólag férfi vagy kizárólag női munkák vannak. Az első nagy meglepetésem az volt, hogy a munkamegosztás nemcsak a patriarchális társadalmakra jellemző. Minden természetes társadalomban jelen van, legyen szó matriarchátusról, nemi harmóniáról vagy nemi egyenlőségről, például halászó, vadászó, gyűjtögető közösségekben is. Emellett sok munka közösen zajlik, és szinte minden kultúrában az ökológiai környezet határozza meg, hogy mely munkák hogyan oszlanak meg.

– Számomra az nagyon érdekes információ volt a könyvből, hogy mindössze 2%-ban élt az emberi faj patriarchátusban, a további 98%-ban genderharmóniában, nemek közötti egyenlőségben. Mikortól kezdve billent el a mérleg a férfiak javára?

– Két nagy billenés volt. Az első a mezőgazdaságok megjelenése. 12 ezertől 10 ezer évvel ezelőttig nemcsak fölmelegedett a Föld, hanem a klímastabilizálódott is. A fölmelegedés az 100 ezer évente egyszer van, de a stabilizálódás az sokkal ritkább. Ez a Milanković-ciklusok miatt van. Ezek a ciklusok azt írják le, hogy a különböző bolygók a Naprendszerben egymást is vonzzák, ezáltal a Föld egy kicsit másképp forog. Emiatt vannak a felmelegedési és lehűlési ciklusok, és nagyon ritkán úgy alakulnak ezek a ciklusok, hogy stabil klímát eredményeznek.

 A klímastabilitás következménye pedig, hogy érdemes befektetni az ökológiai rendszerbe, ezt a befektetést pedig mezőgazdaságnak hívjuk. 350 ezer év után – amiből 340 nemi harmóniában élt a fajunk – összesen tizenegy helyen jelent meg a mezőgazdaság, azaz a jövőbe belefektető használata a környezetünknek, és mindegyikből patriarchátus lett. Ezek a társadalmak pedig nagyjából ugyanazokat a rendszereket találták ki: a szexualitás szabályozása nagyon hasonló lett, mindegyik feltalálta a formális házasságot, mindegyik kitalálta a magántulajdont a közösségi tulajdon helyett.

– A családok szintjén is a patriarchátus volt érvényben. Pár ilyen példát tudna mondani?

– Szerintem az első elmozdulás a patriarchátustól a nemi egyenlőség felé 260 évvel ezelőtt volt, és nagyon lassan történik, így vagyunk most a kellős közepén. Szóval 260 évvel ezelőtt az emberiség nagyjából patriarchátusban élt, de nagyon ritkán voltak matriarchátusok is, ezek megmaradtak nemi egyenlőségben, de a legtöbben azért patriarchátusban. Ez volt a hipotézisem, ami be is igazolódott. De megdöbbentő az a következtetés, hogy a családon belüli patriarchátus, a férfiuralom az általában gyengébb, mint a társadalomban.

A családok jelentős részében szeretik egymást az emberek. Nem sokkal ezelőttig a legtöbb jogrendszer nem csak megengedte, hanem elő is írta, hogy a nő szexualitása a férfi tulajdona, ez mostanra már mindenhol átalakult. Ezt házasságon belül erőszaknak hívjuk és tiltva van. De attól még, hogy a férfiak birtokolták ezt a jogot régebben, nem azt jelenti, hogy mindenki meg is erőszakolta feleségét, mert sokan valóban szerelmesek voltak, együtt neveltek gyerekeket. A nőknek nagyon sokszor a színfalak mögött nagyobb erejük volt, tehát a családon belüli férfiuralom nem volt annyira erős, mint a társadalomban, ahol a legtöbbször teljesen egyértelmű volt, hogy a férfiaké volt minden tulajdon. A legtöbb kultúrában kitalálták a hozomány fogalmát.

– Ez egy ilyen gazdasági fogás volt?

– Figyelj, nem biztos, hogy a múlt időt kéne használni. Amikor eljegyzik egymást, mi történik? A csajszi kap egy gyűrűt, lehetőleg gyémántosat. Csak csillogjon. Viszont a menyasszonypénz az, amit a menyasszony édesapja fizet ki az esküvőért, ez valójában a hozomány. És ha ellopják a menyasszonyt, pénzt kell adni érte.

– Létezik olyan társadalom jelen pillanatban, ami soha nem volt patriarchátus?

– Persze, mind a mai napig van természetes körülmények között élő, halászó, vadászó, gyűjtögető kultúra. Ők valószínűleg mindig is ilyen nemi harmóniában éltek, ott máig teljes matriarchátus van. Ők nagyon-nagyon ritka kivétel, csak egy van belőlük, egy mezőgazdasági kultúra, ennek ellenére mégis matriarchátus, ez őrült izgalmas! Azt nem tudom, hogy ők a matriarchátus előtt patriarchátus voltak-e valamikor, mert nem tudjuk, hogy hogyan lettek matriarchátus, de azért van egy pár ötlet, hogy mi történhetett. Van egy kétoldalú spekuláció a könyvben erről.

– És ők hol élnek?

– A Himalájában. Ez azért fontos, mert nagyon távol vannak mindentől, nem kell megvédeni magukat, mert senki se akarja a területüket elfoglalni. Itt minden női tulajdonban van: a föld, állatok, a házak, sőt nemhogy nincsen házasság, hanem a férfiak csak akkor mehetnek a nőkhöz, ha meghívták őket. Csak naplemente után érkezhetnek, és csak napfelkelte előtt mehetnek el. Szóval minden döntés női kézben van: ha nem hívja a férfit, nem mehet.

Ott is ugyanúgy esnek egymásba az emberek, ugyanúgy lesznek szerelmesek, mint mindenki más a világon, de a férfit nem hívják, rághatja a körmét, hogy azért nem hívta a szerelme, mert most aludni akar, vagy azért nem, mert valaki mással találkozik. A férfiak minden nyáron felviszik az állatokat messze a hegyekbe, ahol régebben teakaravánok mentek. Ezeken a helyeken régen nagyon sok volt az útonálló betyár, akik kirabolták a karavánokat, és ha túlságosan éhesek voltak, akkor egyszerűen megölték az ott legeltető pásztort és elvették az állatait. Ezért a mai napig, mielőtt felmennek a férfiak legeltetni, végső búcsút vesz tőlük szerelmük. Ez a hagyomány megmaradt, és azért jött létre az a logika, hogy minden női kézben van, mert az ő életük nem volt biztonságban, sokan haltak meg nyaranta.

– Idézek a könyvből: „A múltban talán még volt értelme a patriarchális rendszernek, ma azonban a férfiuralom jelenléte már nem más, mint elmebaj.” Mi változott időközben, hogy most már nem annyira működőképes?

–  Valószínűleg az ipari forradalommal megváltozott az ökológiai rendszer védelmének logikája. A mezőgazdaság megjelenésével elkezdtünk belefeccolni a környezetünkbe, ezáltal fölment az értéke. Elkezded belefektetni az izzadságos munkádat, az idődet, kihúzod a gyomot, megvéded, hogy ne rágják le a nyuszik, a szarvasok, és ezáltal fölmegy az értéke. Ezért érdemes harcolni, és ez a harc jellemző is lesz. A csoportodnak a fele az átlagosan magasabb, erősebb, gyorsabb, mint a másik fele, és nem akkora gond, ha meghal. Ezt a felét szokták elküldeni bálnára vagy krokodilra vadászni, és ezt a felét küldöd megvédeni a búzamezőt is. Így lettek a patriarchátusok: az ő kezükbe került minden erőforrás, így változott meg a logika.

Az ipari forradalommal megint van egy új feladat, a gyári munka, amihez könnyű a hozzáférés, aránylag biztonságos, legalábbis biztonságosabb, mint a bálnavadászat. Szóval van itt egy munka, ami nincs úgy dominálva, mint a búzamező, olyan fajta munka, amiben gond, ha meghal a kisebb, a lassabb, a gyengébb. Így kezdtek el ezek a társadalmak megváltozni.

De egy patriarchális rendszerben nagyon nehéz megtartani egy gyári munkát, mert sorra jönnek a gyerekek, akár hét is, és később nagyon nehéz őket elküldeni iskolába, a fiúkat és a lányokat egyaránt. Idővel azonban a reprodukció körüli szabályozás elkezdett női kezekbe kerülni, különösképpen a fogamzásgátlást illetően. A korai fogamzásgátlás például nem arról szól, hogy kevesebb legyen a gyerek, hanem hogy nagyobb szünet legyen a gyerekek születése között. Így több idő jut a gyerekekre, a lányokra is, több időre mennek iskolába, jobban hozzáférnek a munkaerőpiachoz, több pénzük lesz, ezért megjelenik egy újfajta kereslet, egy újfajta fogamzásgátlásra. Ez egy ilyen női jogok-spirál.

– Ha már női jogok kerültek szóba, feltételezem, hogy a feminizmus mozgalma felgyorsította nagyon ezt a folyamatot ahhoz képest, hogy milyen lehetett volna önmagától.

– Ezt én nem tudom megmondani. A feminizmus nem egyetlen dolog, legalábbis én hat különböző hullámját számoltam össze. Egy jó példa erre J. K. Rowling és aki ellene megy, mert szerintem ebben az esetben a negyedik és az ötödik hullám megy szembe egymással, és mindkettő azt mondja magáról, hogy ők a feministák, valójában csak különböző hullám. Úgy hiszem, hogy a rendszer alaplogikája megváltozott, és ebből kifolyólag nagyon lassan változnak az értékek, a kultúra, az intézményrendszerek. és hogy ebben a folyamatban mit változtat az, hogy megjelenik a feminizmus: gyorsítja, lassítja vagy neutrális ebben a folyamatban? Úgy gondolom, nem lehet általánosítani ebben a kérdésben.

– Említette, hogy 260 évvel ezelőtt kezdődött el a nemi egyenlőség felé tartó elmozdulás. Meg lehet-e saccolni, hogy körülbelül mikor lesz újra harmónia?

– Két nehézség van ebben. Az teljesen egyértelmű, hogy valami most gyorsul. Ha megnézzük, hogy mi változott, az elmúlt 120 évben, akkor teljesen egyértelmű, hogy minden évtized egyre nagyobb mértékben lépett a nemi harmónia felé. Részben azért van ez a gyorsulás, mert az egy főre jutó gyerekek száma nagyon gyorsan leesett a teljes emberiség szintjén. Annyit látunk, hogy a patriarchátusi rendszerek különböző részei szétesőfélben vannak: a szexualitás szabályozása, a nagyon erős nem fogalom, a formális házasság intézménye. Ezek közül mindegyiknek van logikája, viszont ez a logika kezd feloszlani. De hogy ezek helyett mi lesz? Ezt most még tapogatjuk, de valami gyorsul, ez látszik.