A pajzsmirigyzavarok pontos diagnózisához nem elég a laborvizsgálat, ugyanis ultrahanggal a szerv szerkezetéről, állapotáról is képet kaphatunk. A Budai Endokrinközpont közleményében dr. Szabó Andrea, az intézmény radiológusa a pajzsmirigy ultrahangos vizsgálatának fontosságáról ír.

A pajzsmirigyzavarok alap diagnózisához laborvizsgálatra van szükség, mely során ellenőrzésre kerül a TSH, T3 és a T4 mennyisége. Ez alapján megállapítható, hogy az illető pajzsmirigy alul- vagy túlműködésben szenved-e. Ezek mellett az orvos legtöbbször ellenőrzi az ATPO szintjét is, mely a pajzsmirigy elleni antitestek mennyiségét jelzi- így ennek birtokában kiderül, vajon autoimmun folyamat áll-e a zavar hátterében.

Laborvizsgálat során általában a fent említett értékeket nézik, ám a pontos diagnózishoz elengedhetetlen a szerv ultrahangos vizsgálata is, ugyanis ezáltal képet lehet kapni a mirigy szerkezetéről, állapotáról, így kideríthető, hogy pl. göbök, esetleg strúma okozza a problémát.

Mire derülhet fény az ultrahangos vizsgálat során?

Az ultrahangos vizsgálat remek módszer arra, hogy láthatóvá váljanak a pajzsmirigyen lévő eltérések. Így kiderülhetnek az olyan elváltozások, mint a strúma, göbök, ciszták, sőt, a gyulladásos folyamatok is. Amennyiben felmerül a rosszindulatúság esélye, úgy aspirációs citológiára/vékonytű biopsziára van szükség.

Az ultrahang segítségével fény derülhet a kóros elváltozásokra, ráadásul a már diagnosztizált képletek követésére, alakulására is alkalmas (pl. göbök nyomon követésére). Az eljárás teljesen fájdalommentes és különösebb előkészületet sem igényel, ráadásul sugárterheléssel sem jár, így biztonságos és kényelmes is egyszerre, valamint várandósság/szoptatás során is elvégezhető.

A vizsgálat fekvő testhelyzetben történik, mely során a nyakat szabaddá kell tenni, majd egyfajta kontakt géllel kenik be az érintett bőrfelületet, mely az ultrahang hullámok szabad áramlására szolgál. A 15 perces ellenőrzés után az eredményt a beteg rögtön kézhez is kapja.